Ferencz Zsolt újságíró – akinek hangját a Kolozsvári Rádió hullámai révén is ismerhetik, de beszélgetést is közöltünk vele – a bosznia-hercegovinai Međugorjébe zarándokolt, úti élményeit, meglátásait, hangulatrajzát olvashatták az elmúlt napokban. Ezúttal zarándoknaplója utolsó részét olvashatják.
Ahány zarándok, annyiféle lelkület és megannyi jelenlét, élmény, megélés, tapasztalás. Talán az a közös bennük, hogy mindannyian elindulnak és aztán valamikor megérkeznek, de hogy mi történik velük közben, az sok mindentől függ. Ilyen az élet is.
Mi, akik az elmúlt napokban Međugorjéban jártunk együtt az úton, megérthettünk valamit önmagunkról is: az örömeinkről és a félelmeinkről, a türelmünkről és a kitartásunkról, de arról is, hogy bizonyos helyzetekben tényleg meg tud születni az igazi csoda az emberek között. Közös hullámhossz vagy egymásra hangolódás? Rokonlelkek lennénk, vagy csak empatikusak? Jó időben jó helyen?
Úgy érzem, a fiatalok nemzetközi imatalálkozója, a Mladifest mögött is sok ember gondolatainak, érzéseinek, tenni akarásának szerencsés együtthatója áll. Lehet, hogy ezt kapja fel a Lélek, összerázza, megszórja még egy adag szeretet-porcukorral, és máris kész a fesztivál – amely egyszerre bír gondolatébresztő és imára ösztönző erővel, fiatalos lendülettel, szórakoztató jelleggel, és ki tudja, mi mindennel még. Adja Isten még legalább háromszor 36 évig! „Uram, jó nekünk itt lenni!”
Tegnap este, međugorjei tartózkodásunk zárásaként amolyan mini-Mladifestet tartottunk, ahol a tanúságtételek és a zenés-táncos jelleg (köszönet ezért a szatmárnémeti Szentlélek-plébánia énekkarosainak, igazán színvonalas munkát végeznek) párban járt, sok jó találkozással elegyítve. Egyesek ekkor fedték fél Őrangyal-voltukat kedvezményezettjeik előtt, miután első naptól kezdve igyekeztek közel lenni. Hadd idézzek Roli kedves soraiból, aki idén jelentkezett kispapnak, nekem ő volt az Őrangyalom: „Az úton, amelyet Međugoréban megtettél, nem voltál egyedül. Minden léptednél ott voltam, csendben őriztelek, figyeltem, ahogy a lelkedet megérintette az ég. Láttam a küzdelmedet, és azt is, amikor a szíved megnyílt a kegyelemnek. Légy bátor, és maradj hű ahhoz, amit ott fent a hegyen éreztél. Mert az a pillanat nem múló érzés volt, hanem Isten üzenete a szívednek: »Értékes vagy, fontos vagy, és nagy dolgokra hívtalak meg.«” Ilyen Őrangyalokat kívánok mindenkinek!
Adja Isten, hogy amit első nap említett, az teljesüljön Kris Szilveszter-Roland életében: megerősödést kért, meg hogy Isten kegyelme árassza el gazdagon – ebből aztán a mindennapokban is továbbadhat a körülötte lévőknek, a rábízottaknak…
Tegnap délelőtt papjaink Anyafalván mutattak be szentmisét, majd az Adriai-tengerben hűsöltünk picit Neumban, ezekről is mesélnek a képek.
Kedves barátaim, ez a zarándoknapló most véget ér, de nemsokára újabb élményekkel jelentkezem. Köszönöm mindenkinek, aki velünk tartott az úton, reménykedem abban, hogy ezek az élmény- és hangulatfoszlányok sokfelé elértek, s szükség esetén megmozdítottak valamit az olvasókban. Áldás kísérje útjainkat!
Ferencz Zsolt
