Ferencz Zsolt újságíró – akinek hangját a Kolozsvári Rádió hullámai révén is ismerhetik, de beszélgetést is közöltünk vele – útnak indult a bosznia-hercegovinai Međugorjébe, úti élményeit, zarándoklatának meglátásait, hangulatrajzát olvashatják az elkövetkező napokban.
Međugorjéban vagyunk már második napja, élvezzük a fiatalok nemzetközi imatalálkozója, a Mladifest által kínált és nyújtott élményeket. A tanúságtételeket azokhoz a helyzetekhez hasonlítanám, mint amikor az embert életének fontos eseményeinek áttekintésére, megosztására kérik, akár úgy, hogy közben mikrofont tartanak elé. Csak egy dolog hiányzik, maga a mikrofon, a riporter jelenlétét pedig egy nagyobb közösség figyelme helyettesíti. Ilyenként az illető, aki tanúságot tesz, úgy próbálja meg felépíteni az általa elmondottakat, hogy az mindenki számára érthető és követhető legyen, közben pedig talán ő maga is újra meg újra átéli életének sorsfordító pillanatait.
A spanyol Gonzalo atya egy hatgyermekes család legkisebb tagja, aki édesanyja nagy kívánságát váltotta valóra azáltal, hogy Isten embere lett. Nem adta magát egykönnyen a dolog, a különböző nehézségeket pedig saját makacsságával is megtoldotta, amikor újra meg újra kitért az Úrral közös útjai elől. De az Úr csodásan működik, mondanák erre többen is! Az atya egyik üzenete, Leó pápa után szabadon: ha valaki úgy érzi, hogy hívja őt az Isten, az ne féljen, mondjon bátran igent!
Ottó pap bácsival is latolgattuk picit a hallottakat, hellyel-közzel az ő életével, pályaválasztásával is összefüggésbe hozva a spanyol plébános szavait. Különleges történetük van mindkettejüknek, az egyszer biztos! És milyen jó, hogy találkoztunk ezúttal, Isten útjai kifürkészhetetlenek… Kalányos Ottót egyébként sokan ismerik Erdély-szerte: szülőfalum, Csíkszentkirály segédlelkésze és az alcsíki főesperesi kerület cigánypasztorációért felelős lelkipásztora, akinek idén könyve jelent meg Ha te pap leszel, én pápa! címmel. Ha minden jól megy, akkor nemsokára Kolozsvárra is elhozza a kötetet, és majd ott is lehet vele találkozni, érdemes lesz erre is figyelni! Isten tartsa meg és gazdagítsa azokat a zarándokokat is, akik Ottóval jöttek Međugorjéba!
A fesztivál központi helyszínéül szolgáló Szent Jakab-templomról még délelőtt beszélt Robi atya, megemlítve többek között azt is, hogy a plébániát az 1800-as évek végén alapították, és a zarándokok védelmezőjének tiszteletére szentelték fel. A jelenlegi templom 1980-ban készült el, egy évvel azelőtt, hogy Međugorjéban elkezdődtek a jelenések. Mondhatni egyszerű templom, kisebb, mint például a csíksomlyói kegytemplom vagy a szatmári székesegyház, ma a ferences szerzetesek működnek benne. Hasznos lehet elidőzni a kertben a hatalmas feltámadt Krisztus-szobornál és a világosság rózsafüzérének titkait mozaikokként megmutató állomásoknál, de ugyanígy annál a vászonnál is, amely több kilométer hosszú: ide írják kéréseiket, észrevételeiket a zarándokok, és a fesztivál utolsó napján majd ezt is felajánlják, bemutatják.
Ezekben a napokban egyébként rengeteg pap gyóntat a világ minden tájáról, sok nyelven, és a katolikusok mellett más vallásúak is elmondatják nekik ügyes-bajos dolgaikat. Letenni valamit az élet terheiből, hátha könnyebb lesz holnaptól a súly… Megannyi átélni- és éreznivaló van még itt, nem is fér bele minden egy-egy ilyen leírásba, de folytatjuk, ígérem! Addig pedig beszéljenek most ismét a képek!
Ferencz Zsolt
