Ferencz Zsolt újságíró – akinek hangját a Kolozsvári Rádió hullámai révén is ismerhetik, de beszélgetést is közöltünk vele – útnak indult a bosznia-hercegovinai Međugorjébe, úti élményeit, zarándoklatának meglátásait, hangulatrajzát olvashatják az elkövetkező napokban.
Több tízezer zarándok utazik mostanság a bosznia-hercegovinai Međugorje felé, a 36. Mladifestre, amelynek mottója ezúttal a Zsoltárok könyvéből való: „Az Úr házába megyünk.” A fiatalok nemzetközi imatalálkozója idén is sok száz embert vonz Erdélyből is, az ifjak mellett például olyanokat, akik már életútjuk felén túl vannak, sőt, talán már a hatodik, hetedik x-en is… Nincs ebben semmi meglepő, és talán még ismerősen csengnek a fülünkbe Ferenc pápa szavai: „járjunk együtt az úton!” Hat évvel ezelőtt a katolikus egyházfő látogatott el hozzánk Csíksomlyóra, most meg mi megyünk – a remény zarándokaiként –, hogy nagyon sokan legyünk együtt. Imádkozni, tanúságot tenni, a szentségi jelenlétet megtapasztalni, felfedezni.
A szatmári egyházmegye három autóbuszt indított ma délután: Nagybányáról kettőt, Szatmárnémetiből egyet, összesen 169 zarándokkal, akik között Franciaországban, Németországban vagy éppen Texasban élők is vannak. Az egyik buszon magam is itt ülök, szívrepesve, kíváncsian, hogy a jubileumi szentévben mi mindenben lesz majd részünk, részem ezekben a napokban, közösségben és egyénileg egyaránt. Jó nagy háza lesz az Úrnak, mondja Szmutku Róbert nagybányai esperes-plébános, a csapat vezetője, meg azt is, hogy az évek során rengeteg hivatás született Međugorjéban; két éve például olyan papokat kértek fel misézni, akik korábban ott ismerték fel az elhívást. Az egyik zarándoktárs, Hajni már kilencedik alkalommal megy, s amikor a várakozásairól kérdezik, azt feleli: hálából, hogy jól alakult az élete. Roli, aki idén jelentkezett kispapnak, megerősödést kér, meg hogy Isten kegyelme árassza el gazdagon – amiből aztán a mindennapokban is továbbadhat a körülötte lévőknek, a rábízottaknak…
Felismerni, önmagukra találni, mondják mások, és közben rózsafüzért morzsolunk – Robi atyát idézve: van, akit ráhangol vagy felébreszt, másokat talán elaltat, de ez sem baj –, és ami még fontos lehet: „sok mindent hozunk magunkkal, jót és rosszat egyaránt, de bízzuk ezt az utat a Szűzanyán keresztül a jó Istenre!”
Régi idők májusi és októberi ájtatosságai jutnak eszembe, miközben imádkozunk: ahogy ott térdepeltünk Csíkszentkirályon az egykori Mária-oltár előtt, és mondogattuk akár a Lorettói litániát, egymásra figyelve, a belső békénket keresve, hittel és reménnyel telve. És egy nagyon kedves imádság: „Szűz szülője Istennek, engedd, hogy tied legyek…”
Görbeházi vacsora után Budapest felé indultunk, ahol további zarándokok csatlakoznak, majd reggelre megérkezünk a „horvátországi Lourdes-ba”, Vepricbe: a meditációról és a relaxációról híres településen szentmisén veszünk részt, és aztán folytatjuk az utat Međugorje felé. Isten legyen velünk! Holnap folytatjuk, lehetőleg még több hangulatfoszlánnyal!
Ferencz Zsolt
