Gyermekszegénység – jött szembe a szó még évekkel ezelőtt, amikor épp érdekes téma után kutattam az akkori ifioldalhoz. Habár úgy éreztem, nem az a téma, amit mindenáron fel kellene dolgozni akkoriban, mégis olvasgattam róla. Megdöbbentem, hogy minden cikkben azt lehetett és lehet ma is olvasni, hogy az uniós tagországok közül a romániai gyermekek vannak a legnagyobb arányban kitéve a szegénység és társadalmi kirekesztés kockázatának. Az Európai Unió statisztikai hivatala által tavaly közzétett adatokból is kiderül, hogy az Európai Unió országaiban közel 20 millió gyermek volt kitéve a 2024-es évben a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának. A jelentés szerint 2023-ban Romániában 39 százalék volt a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyének kitett gyermekek aránya. A 2022-es adatokban azt olvashattuk, hogy a romániai gyermekek 41,5 százalékát fenyegeti szegénység, a 2015-ös adatokban ez a szám pedig 50 százalék volt. Habár az évek alatt a számokban tapasztalható kis javulás, a helyzet még mindig nem nevezhető jónak.
Az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezménye kimondja, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és étkezéshez. Dolgozatok tömkelegét lehet megírni a témáról, hogy kit és mit nevezünk szegény(ség)nek. A neten fellelhető tanulmányok szerzői is megegyeznek abban, hogy a szegénység nemcsak anyagi javak hiányát jelenti, hanem kitaszítottságot, aluliskolázottságot is. A szegénység általában több területen – lakáshelyzet, alacsony iskolázottság, munkanélküliség – is érint egy-egy családot. A statisztikák alapján azok a gyermekek kopnak ki leggyakrabban az iskolából, akik szegénységben nőnek fel. Később emiatt kevesebb lehetőségük van jó állást találni, s nagy esély van arra, hogy a következő generáció is szegénységben nő fel. A fent felvázoltak egy nagyon pici szeletét képezik csupán annak a helyzetnek, amelyben azok a gyermekek élnek, akiknek nem az a napi gondjuk, hogy hol ünnepeljék a gyereknapot. Mert emellett még nem említettük, hány gyermek kerül akár teljes gyermek- és ifjúkorára nevelőotthonba, ahogy azzal sem, hogy mi van azokkal, akiket a rendszer sem lát. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a nehéz sorsok mindig távol vannak, de sajnos nem, vagy nem mindig.
Amikor Ferenc pápa a január 15-i katekézisét a gyerekeknek szentelte, s felszólalt a gyerekek kizsákmányolása, dolgoztatása, bárminemű kihasználása ellen, hányan gondoltunk arra, hogy ez más, távoli országokban történhet meg? Persze a szentatya írásait olvasva megtanulhatjuk azt is, hogy ne csak részenként nézzük a dolgokat, hanem globálisan. S az országunkról szóló statisztikák azt mutatják, van még, amire, akire odafigyelni. Hisz ahogy Ferenc pápa is mondta: Semmi sem ér többet egy gyermek életénél, s hozzátehetjük a magunk gondolatait is, hosszan folytatva a sort: egészségénél, testi-lelki jólléténél…
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/22-es számában.
