Ferenc pápa a római Gemelli kórházban napközben továbbra is nagy áramlású oxigénterápiát, éjszaka pedig nem invazív gépi lélegeztetést kap. Figyelemmel kísérte a Vatikánban zajló lelkigyakorlatokat, miközben folytatódik a fizikoterápia és a légzésterápia. Boldog évfordulót, Ferenc pápa! Még mindig nagy szükségünk van a hangodra.
Orvosi jelentés
Március 12-én, szerdán este a Szentszéki Sajtóiroda az alábbi orvosi tájékoztatást adta Ferenc pápáról, akit február 14. óta a római Gemelli kórházban ápolnak: ,,A szentatya klinikai állapota stabil maradt egy összetett orvosi összkép összefüggésében. A tegnap elvégzett mellkasröntgen-vizsgálat radiológiailag megerősítette az előző napokban megfigyelt javulást.
A szentatya napközben továbbra is nagy áramlású oxigénterápiában részesül, az éjszakai pihenés alatt pedig nem invazív gépi lélegeztetésben. Ma reggel, miután a Vatikánban, a VI. Pál teremben tartott lelkigyakorlatot követte, magához vette az Eucharisztiában, időt szentelt az imádságnak, majd folytatta a fizikoterápiát. Délután, miután csatlakozott a Kúria lelkigyakorlataihoz, folytatta az imádságot, a pihenést és a légzésfizioterápiát.”
Andrea Tornielli Ferenc pápát köszöntő jegyzete
Idén pápaságának tizenkettedik évfordulója különleges pillanatra esik Ferenc pápa számára, aki közel egy hónapja a Gemelli kórház tizedik emeletén lévő kórházi szobájában él. A legfrissebb orvosi közleményekben érkező hírek biztatóak, prognózisa már nem óvatos, és remélhetőleg hamarosan visszatérhet a Vatikánba. Mégis, amin a pápa jelenleg keresztülmegy, kétségtelenül nagyon szokatlanná teszi pontifikátusa évfordulóját. Ugyanabban az évben, amely Ferenc pápa leghosszabb interkontinentális utazását (Indonéziába, Pápua Új-Guineába, Kelet-Timorba és Szingapúrba), a szinodalitásról szóló szinódus befejezését és a jubileumot indító szent kapu-megnyitást jelentette, most ennek a kényes átmenetnek a tanúi vagyunk.
Szent Péter utóda beteg a betegek között, szenved és imádkozik a békéért, a világ oly sok emberének imakórusa kíséri. Ő, aki e tizenkét év alatt soha nem fejezett be egy találkozót, egy katekézist vagy egy Angelust anélkül, hogy ne mondta volna: ,,Kérlek, ne felejtsetek el imádkozni értem”, ma oly sok hívő és nem hívő ölelését érzi, akik mélyen aggódnak érte.
Szemnyitogató: itt az ideje, hogy elgondolkodjunk az egyház természetén és Róma püspökének küldetésén, amely annyira különbözik egy multinacionális vállalat vezérigazgatójának küldetésétől. Tizenkét évvel ezelőtt az akkori Bergoglio bíboros az Általános Kongregációkhoz szólt, Henri De Lubac véleményét idézve, miszerint ,,a legnagyobb rossz”, amit az egyház elszenvedhet, ,,a lelki világiasság”: egy olyan egyház veszélye, amely ,,azt hiszi, hogy saját fénye van”, amely saját erejére, saját stratégiáira, saját hatékonyságára számít, és így megszűnik ,,mysterium lunae” lenni, vagyis nem tükrözi többé a Másik fényét, nem él és cselekszik többé csak annak kegyelméből, aki azt mondta: ,,Nélkülem semmit sem tehetsz”.
E szavakra emlékezve ma ismét szeretettel és reménnyel tekintünk a Gemelli kórház tizedik emeletének ablakaira. Köszönjük Ferenc pápának ezt a törékeny tanítást, a még mindig gyenge hangját, amely az elmúlt napokban a Szent Péter-téren csatlakozott a rózsafüzérhez — egy törékeny hangot, amely továbbra is a békét és nem a háborút, a párbeszédet és nem az elnyomást, az együttérzést és nem a közömbösséget szorgalmazza. Boldog évfordulót, Ferenc pápa! Még mindig nagy szükségünk van a hangodra.
Andrea Tornielli a Vatikáni Kommunikációs Dikasztérium főszerkesztője
Vatican News (angol)
Szerkesztette és fordította Bodó Márta
