Az évszázados hagyományt követve idén is január 21-én, Szent Ágnes római vértanú ünnepén megáldottak két kisbárányt. Ebből a gyapjúból szövik a palliumokat, melyeket a pápa ad át június 29-én az új metropolita érsekeknek. Mi változott az kezdetekhez képest? Ennek járt utána a Vatican News cikke.
A 6. századból maradtak ránk az első említések, melyek arról szólnak, hogy a 4. század elején vértanúhalált halt fiatal Szent Ágnes sírján bárányokat áldanak meg. Egyrészt utalnak Szent Ágnes ősi legendájára, aki halála után megjelent a sírjánál imádkozó szüleinek, szüzek karától körülvéve, kezében egy makulátlan báránnyal. Források szólnak arról, hogy régen két bárány „járadékot” szolgáltattak a Szent Ágnes-bazilika szerzetesei a Lateráni Szent János-székesegyháznak, és aztán a káptalan tagjai mutatták be a bárányokat a pápának, hogy megáldja azokat.
Két bárány fizetségül
A San Pietro in vincoli (Bilincses Szent Péter)-bazilika levéltárában őriznek egy 1550-ből származó leírást, mely a bárányok megáldásáról szól, illetve elmagyarázza ennek a szokásnak az eredetét. „A bárányok felajánlásának eredete a Szent János-székesegyháznak Szent Costantiától, Konstantin császár lányától származik. Ő támogatta a templomot (bár egyesek szerint I. Károly király volt), és építtette a (Via Nomentanán lévő) Szent Ágnes-templomot és kolostort további adományokkal ellátva. Miután ez a kolostor a világ első templomának hűbérese volt, minden évben két bárányt fizetett a kanokokoknak hálából. Az ünnepi szentmise áldozati része után megáldották a két bárányt és átadták a kanonokoknak (…). A jegyző dokumentumban rögzítette az átvételt. Aki átadta a pápának a bárányokat, két aranytallért kapott fizetségül” – olvassuk a krónikában.
Az érseki palliumokhoz való gyapjú
A Tre Fontane trappista apátság tenyészetéből származó bárányokat a Szent Ágnes-bazilikából egyenesen a szentatyához vitték, aki fogadta az ünnepélyes menetet és megáldotta a bárányokat. Ezután a pápa a Tiberisen túli Szent Cecília-bazilika bencés nővéreire bízta az állatokat, akik néhány hónappal később lenyírták a gyapjukat, hogy abból szőjék az új érsekek palliumát (azt a fekete kereszttel ellátott fehér stólát, amit Szent Péter és Pál ünnepén ad át az új metropolita érsekeknek a pápa).
Az utóbbi években kissé módosult a hagyomány. A trappisták továbbra is tartanak állatokat, de a szentatya már nem áldja meg a bárányokat a Vatikánban. Nem változott a szokás, hogy a bencés szerzetesnőkhöz kerülnek, akik a szenthéten nyírják meg őket, hogy a gyapjukból készüljön a pallium. Az állatok felkészítése az ünnepélyes áldásra a (Via Macchiavelli) názáreti nővérek feladata immár 140 éve. Idén az előkészületek még különlegesebbek voltak, egyrészt most zajlik a szentév, másrészt a kongregáció alapításának 150. évfordulóját ünnepli.
A bárányok gondozása
Az 1880-as években az akkor frissen született názáreti nővérek kongregációjának kérése volt, hogy átvegye a bárányok gondozását más szerzetesnőktől. Ezzel kívánták kifejezni az egyház iránti szolgálatukat, és ez a hagyomány ma is a szeretetük és hűségük jele – ahogyan azt római rendfőnökük megerősítette. Hogyan készítik elő a bárányokat az áldásra? Hasonló a menete évek óta, vagyis Szent Ágnes napjának vigíliáján elviszik a bárányokat a Via Machiavellin található rendházba, ahol az apácák előkészítik, megmossák, megetetik a bárányokat és gondozzák őket az éjszaka során. Másnap két kosárba helyezik a bárányokat; az egyiket vörös rózsákkal díszítik, a vértanúság jeleként és három betűvel látják el: S.A.M. (Szent Ágnes mártír). A másik kosarat fehér rózsákkal díszítik a szüzesség jelképeként, erre pedig az S.A.V. rövidítés kerül (Szent Ágnes szűz).
Egyszerű és rejtett szolgálat
Hajnalban a Szent János-székesegyházból egy autó érkezik a názáreti nővérek rendházához. Két lateráni komornyik segítségével a bárányokat elviszik a Falakon kívüli Szent Ágnes-bazilika ünnepi szentmiséjére. Rendszerint a lateráni kanonokok apátja mutatja be a szentmisét. A szertartást követően a Tiberisen túli bencésekhez szállítják a bárányokat, ott gondozzák tovább őket. A názáreti nővérek lelkiségéhez más módon is kapcsolódik a bárányok hagyománya, mivel előkészítésük az áldásra egyszerűen és rejtve történik, mint ahogy a názáreti szent család hétköznapi élete is rejtve és egyszerűen folyt – mondta el a szerzetesnők rendfőnöke.
Dorota Abdelmoula-Viet / Gedő Ágnes
