A tánchoz csak kedv kell, fogalmazták meg Gyergyószentmiklóson december 19-én a Caritas és a Mozgó Sérültek Egyesülete szervezte karácsonyi ünnepségen.
Fogyatékkal élő az, aki nem tud járni, nem képes egyedül ellátni a napi teendőket… – így is lehet fogalmazni. De a nemek igenekre válthatók, azokra a készségekre, képességekre, amelyekkel rendelkezik a mozgáskorlátozott. Ezek egy része egyből szembetűnik, a többi pedig akkor mutatkozik meg, ha alkalmat teremtünk rá.
Ilyen volt a karácsonyi ünnepség, melyet a Caritas és a Mozgó Sérültek Egyesülete szervezett december 19-én Gyergyószentmiklóson, a Szent István-plébánián. A fogyatékkal élő felnőttek nappali központjába járók és az egyesület tagjai ünnepeltek. Verseket szavaltak, táncoltak, volt trombitaszó, ajándékozás és jó hangulat, megmutatták tehetségüket és ragaszkodásukat egymáshoz.
Az évzárónak is szánt karácsonyi ünnepségen kisvideók mutatták be, mekkorát fejlődtek egy esztendő alatt azok, akik kitartással, alázattal, sok-sok türelemmel vállalták a közös munkát, testi-lelki fejlesztésre jártak. A filmek szóltak a központban járókról, családtagjaikról, a szakemberekről, a sérültek közösségéről. És ösztönöztek a fókuszváltásra is: a hiányok sorjázása helyett a van értékelésére. Mert ki dönti el, hogy táncolhat-e az, aki járni nem tud? Ha adott a zene, a tánchoz – akárcsak a minőségi élethez – nem láb, hanem kedv kell.
Forrás és fotó: Gyulafehérvári Caritas
