A kérdés most az, hogy akarunk-e képviseletet az ország döntéshozó fórumában vagy sem – írja a választásokra buzdító üzenetében Böcskei László nagyváradi megyés püspök. November 24-én, illetve december 8-án államelnöki választás, valamint december 1-jén parlamenti választások lesznek. A következőkben Böcskei László nagyváradi püspöknek a választásokon való részvételre buzdító üzenetét olvashatják.
Előzd meg Uram, cselekedeteinket sugallatoddal, és kísérd áldásoddal, hogy minden imádságunk és munkánk veled kezdődjék, és veled is végződjék. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Szeretném mindannyiunk figyelmét erre az ősi imára irányítani, hisz ebben az évben immár második alkalommal felelősségteljes döntésre és ebből fakadó cselekedetekre hívok mindenkit. „A mi hazánk a mennyekben van” (Fil 3,20), azonban nem hanyagolhatjuk el a földi vándorlásunk idejét, a múlandó világ adta lehetőségeket, amelyek közelebb vihetnek az óhajtott boldogság felé. Ezt a tudatos felelősségvállalást, a közjó melletti elköteleződést Jeremiás próféta is szorgalmazza: „Munkálkodjatok annak az országnak a jólétén, amelybe vittelek benneteket” (Jer 29,7). Két ország polgárai vagyunk. Egyrészt ahhoz az országhoz tartozunk, amely számunkra szülőföldet, családot, képzést, fejlődést és kibontakozást jelent, és amelyben mindig otthon szeretnénk érezni magunkat. Másrészt annak az eljövendő országnak is a polgárai vagyunk, amelyet a Mennyei Atya készített számunkra, és ahol a maga teljességében érjük majd el azt, amit itt a földi országban csak „homályosan és tükör által” tapasztalunk, olykor csalódottan és elkeseredetten.
Ez év júniusában európai parlamenti és helyhatósági választások voltak, és hamarosan ismét urnákhoz hívnak bennünket: államelnöki és parlamenti választások lesznek november 24-én, december 1-én és december 8-án.
„A jóból is megárt a sok” – szoktuk mondani, amikor a józan mértéktartás és kiegyensúlyozottság háttérbe szorul. Sokak szerint a 2024-es választási sorozatra is érvényes a fent idézett mondat. Sok minden van bennünk és körülöttünk, ami visszatart attól, hogy cselekvő szereplők legyünk közösségünk és egész társadalmunk alakításában, minőségi növekedésében. Könnyebb visszavonulni és elszigetelődni, kényelmesebb hátat fordítani a lehetőségeknek, miközben magunkban hordozzuk az elégedetlenség keserűségét és mérgét. Ebben a bonyolult világban egyre erőszakosabban törnek elő az uralkodni vágyó erők és ideológiák. Könnyebb engedni a tehetetlenségnek, mint felvállalni feladatainkat és lehetőségeinket, jelét adni annak, hogy létezünk, van cselekvési erőnk és akaratunk, hogy érvényesítsük mindazt a jót és szépet, amely helyi közösségeinknek és egész társadalmunknak a javát szolgálja.
Bár szokatlan ez a választási maraton, és talán az érdektelenséghez vezet a sok választási kampány, ígéret és plakát, de ez sem tarthat távol bennünket a szavazástól. A kérdés most az, hogy akarunk-e képviseletet az ország döntéshozó fórumában vagy sem. Érezzük át annak súlyát, hogy jelenünk és jövőnk szempontjából elengedhetetlenül fontos a magyar közösségünk képviseletének biztosítása! Saját identitásunkról van szó és az ebből fakadó jogok és kötelességek érvényesítéséről!
Keresztényként nem gondolhatunk csak saját magunkra, nem lehetünk szűklátókörűek: gondolnunk kell arra, hogy közösségeink megszervezésében, működésében és érvényesülésében életet és fejlődést biztosító szerepet jelent az erős képviselet az ország parlamenti struktúráiban. Volt alkalmunk megtapasztalni, hogy milyen az, amikor közösségeink ügyeiben nem mi, hanem mások döntenek helyettünk. Közös összefogással meg kell mutatnunk, hogy tudunk és akarunk saját dolgainkról dönteni: legyen szó anyanyelvről, iskoláról, családjainkról és időseinkről, a betegekről és a kirekesztettekről, a gazdasági élet megannyi kihívásáról, egyéni és közösségi jogaink érvényesítéséről, egyházaink és közösségeink lelki, szociális és kulturális szerepvállalásáról. Erős képviseletre van szükségünk, és ezért nem engedhetjük el a választás lehetőségét. Mindenkit arra biztatok, hogy bátran és tiszta lelkiismerettel tegye meg azt, amit magyar közösségünk érdeke most elvár tőlünk.
De beszélnem kell azok felelősségéről is, akik képviselni akarnak bennünket. A mai világban nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki felvállalja a közösség szolgálatát. A politikus ezt kell tegye: a szolgálat szellemében vállalja, hogy tehetségével és erejével megvédi és biztosítja az általa képviselt polgárok és a közösség érdekeit. Ehhez szükséges az éles látás, a tárgyalási készség, a párbeszéd, a határozottság, és nem utolsó sorban a közösség szeretete, amely erőforrást jelent, és Isten áldása kíséri: „A szeretet az egyház társadalmi tanításának királyi útja” – mondta XVI. Benedek pápa. Ilyen értelemben bátorítom és biztatom a jelölteket arra, hogy nemzetünk szolgálatában és keresztény értékeink megőrzésével törekedjenek a közösséget szerető tartóoszlopok maradni az előttünk álló időszakban is.
Ismerős lehet az a szentírási történet (Mk 12,13–17), amikor a farizeusok próbára akarják tenni Jézust és megkérdezik tőle, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak. Jézus egy pénzérmét kér tőlük, felmutatja és megkérdezi tőlük: Kinek a képe és fölirata ez? A császáré – válaszolták. Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené! – mondta Jézus, és ezt nekünk most, 2024 november–decemberében meg kell fontolnunk, hisz két ország polgárai vagyunk: törekszünk az eljövendőkre, de nem hanyagolhatjuk el a múlandót, a jelen pillanat felelősségét. A múlandó világban élve Isten országát kell építenünk. Mindenki fel kell vállalja állapotbeli kötelességeit, és még ennél is többet: gondoljon arra, hogy felelősek vagyunk egymásért, a jövő nemzedékért, a lehetőségek felvállalásáért.
Ezekben a hetekben arra hívok mindenkit, hívőket és nem hívőket, jelölteket és politikusokat, imádkozzuk el sokszor és ha lehet közösen is a már idézett imát. Imádkozzunk és engedjük, hogy a minket szerető Úr, a Szentlélek által vezessen bennünket a helyes cselekedetek útján:
Előzd meg Uram, cselekedeteinket sugallatoddal, és kísérd áldásoddal, hogy minden imádságunk és munkánk veled kezdődjék, és veled is végződjék. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
Böcskei László nagyváradi püspök
