Egy nagy családdá nőttünk – Megáldották a felújított kisjenői templomot

0
39
Fotók: temesvári püspökség sajtóirodája

Az Arad megyei Kisjenő lakosságát tekintve kisvárosnak számít, neve mégis ismerősen cseng a temesvári egyházmegyében. Római katolikus templomába betérve az ismertség okára is fény derül, ugyanis a keresztelőmedence melletti falon emléktábla hirdeti: „Ennek a keresztkútnak vizéből két püspököt kereszteltek: Radnai Farkast 1848-ban és dr. Boros Bélát 1908-ban. Hála ezért neked, Istenünk!” November 17-én Pál József Csaba püspök ünnepi alkalomból érkezett a kisvárosba: azért, hogy az átfogó belső felújítási munkálatokat követően szentmise keretében megáldja a kisjenői Szent Mihály-templomot, valamint az ugyancsak újonnan készült főoltárt és két mellékoltárt.

Amikor két esztendővel ezelőtt, november elején Pál József Csaba megyés püspök főpásztori látogatásra érkezett a kisjenői és a simonyifalvi plébániára, aktív, összetartó, sokrétű tevékenységet kifejtő közösséget talált. Idén a megyés püspök látogatásának más oka volt. Kapor János helyi plébános meghívására november 17-én, vasárnap a főpásztor ünnepi alkalomból érkezett: azért, hogy az átfogó belső felújítási munkálatokat követően szentmise keretében megáldja a kisjenői Szent Mihály-templomot, valamint az ugyancsak újonnan készült főoltárt és két mellékoltárt. Ugyanakkor a megyés püspök nem csupán a megújult, a még friss festék szagát árasztó templomhajót szemlélte elismerően, hanem a helyi egyház élő építőköveit is látni kívánta. A 11.30 órakor kezdődő ünnepi szentmisét megelőzően egy órát szánt a fiatalokkal való találkozásra, beszélgetésre.

Minden megújult a templomunkban, és gyönyörű lett – fogalmazta meg egyszerű szavakkal, de nem kevés büszkeséggel a hangjában az egyik hívő. A sajtóiroda kérdésére Kapor János plébános részletezte, mit takar a „megújult” szó: ablakok és villanyhálózat teljes cseréje, hangosítóberendezés kialakítása, karzat megerősítése, belső festés, valamint a főoltár és a két mellékoltár elkészítése. A nagy munka azonban befejeződött, az egyházi év utolsó előtti vasárnapján imára és hálaadásra gyűltek össze a plébániai közösség tagjai. A szentmisén koncelebrált Bakos Gábor bihardiószegi plébános, a hely egyházközség szülötte, Kapor János helyi plébános, oltárszolgálatot végzett Baum Péter állandó diakónus. A liturgián Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa képviseletében jelen volt Grezsa Csaba főkonzul, Faragó Péter parlamenti képviselő, Deák Bálint Sándor simonyifalvi evangélikus lelkész, Bíró Zoltán, Ozsvár András, Pusztai Levente-Atilla helyi tanácsosok.

Sok fiatal népviseletben vett részt a szentmisén, amelynek zenei szolgálatát a kisjenői és a simonyifalvi énekkar, valamint három fiatal, Szabó Hunor, Szabó Viktória és Molnár Eszter Zita végezte.

Magyar nyelvű szentbeszédében a főpásztor az evangéliumi részhez kapcsolódóan úgy fogalmazott: „a mulandó dolgok, mint például a fiatalság, az egészség, bizonyos épületek vagy intézmények, fontosak az életünkben, de nem lényegesek. Lényeges az, ami nem múlik el. Ilyen például Isten jelenléte az életünkben. Indulás előtt Temesváron bementem a püspöki kápolnába, és próbáltam kérdezni Jézust, hogy mit üzen a kisjenői közösségnek, mi az, ami a leginkább fontos? Úgy éreztem, mintha azt mondta volna, hogy legyenek Isten-központúak. Isten legyen a legfontosabb az életükben. Ha bízunk Istenben, akkor szabadok vagyunk. Hányszor kérdezik a fiatalok, hogy amikor nehézség van, amikor bajban vagyunk, akkor hogyan higgyünk, akkor hogyan segít a jó Isten? Legtöbbször úgy segít, ha közben kiépítettünk egy bizalmi kapcsolatot vele, és a nehézségek közepette tudjuk, hogy csak azt engedi meg, ami a javunkra válik. De ha nincs bizalmi kapcsolat a jó Istennel, könnyen összetörünk, kétségbeesünk. Ezért fontos, hogy ő legyen életünk középpontjában” – mondta Pál József Csaba püspök.

A szentmise kezdetén a főpásztor megszentelte a vizet, amellyel meghintette a templom belső falait, az új oltárokat és a híveket. „Mindenható örök Isten, te az embereket Szent Fiad által állandóan meghívod az egyház közösségébe. Hallgasd meg itt egybegyűlt közösséged imádságát, és áldd meg ezt a felújított templomot. Add, hogy a hívek itt megtapasztalják közelségedet és szeretetedet. Erősítsd meg őket az egységben” – hangzott el a megáldási szertartás keretében.

A liturgia végén Kapor János plébános sokak nevében fogalmazta meg köszönetét. Elmondta: „Az elmúlt hónapokban gyakran kimondtam ezt a szót: köszönöm. Köszönöm a jó Istennek, a Magyarok Nagyasszonyának, Szent Mihálynak, templomunk védőszentjének és az égi pártfogóinknak, köztük Boros Béla érseknek, hogy gondoskodtak arról, hogy terveink, álmaink megvalósuljanak. Köszönöm a jótevőinknek is, akik nélkül aligha ünnepelhettünk volna ma. Köszönöm a püspökségnek és személyesen József püspök atyának a támogatást” – fogalmazott a lelkipásztor. A plébános megköszönte továbbá Soltész Miklós országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára közbenjárását, hiszen a felújítási projektet támogatta Magyarország Kormánya is, Faragó Péter képviselőnek mindazt, amit a Román Kormány Vallásügyi Államtitkárságától kieszközölt az Arad megyei katolikus plébániáknak, a kisjenői Polgármesteri Hivatalnak, Bíró Zoltán, Ozsvár András, Pusztai Levente-Atilla tanácsosoknak, Péró Tamás Arad megyei tanácsosnak a támogatást, az egyháztanácsosoknak, a Kolping egyesület tagjainak és a híveknek az adományokat, a munkát és az áldozatkészséget, Bakos Gábor plébános ajándékát, a Püspökség építészeti irodája mérnökeinek a munkálatok irányítását, illetve a cégeknek a kivitelezést.

„Ma egy nagy családdá nőttünk, hiszen együtt ünnepelünk, kisjenői, erdőhegyi, simonyifalvi, vadászi, székudvari, ágyai, gyulavarsándi és simándi hívek” – zárta beszédét a plébános. Az ezt követően felszólaló Faragó Péter képviselő ugyancsak köszönetet mondott, ezúttal a plébánosnak a gondoskodásért, mert ahogy fogalmazott, kell valaki, aki felvállalja a munkát és a csapat élére áll. „Csak összefogással tudunk előre haladni, magyar közösségként megmaradni” – hangsúlyozta a parlamenti képviselő. Végezetül a magyar nemzetért hangzott el két fohász: az Úr imája és nemzeti imánk.

Forrás: a temesvári püspökség sajtóirodája