A pápa csütörtökön, november 7-én fogadta spanyol zarándokok egy csoportját, akik a Valencia közelében található (Talavera della Reina-i) ágostonos nővérek kolostora alapításának 450. évfordulóját ünnepelni érkeztek Rómába.
Nagy szeretettel köszöntötte Ferenc pápa a spanyol zarándokokat, majd újra imáit ajánlotta föl a valenciai lakosságért, mely az árvíz miatt szenved. Gitárszó és ének fogadta a szentatyát a Kelemen teremben, ahol a szemlélődő és a keresztény neveléssel foglalkozó szerzetesközösség tagjaival találkozott. Ebben az imának szentelt évben fontos, hogy szolgálatunk és apostolkodásunk az Úrral való találkozásból szülessen – buzdított a pápa.
Az imádság művészei
Ferenc pápa azt kérte, hogy a zarándokok vigyék el az ágostonos szerzetesnőknek áldását és azt a kívánságát, hogy mutassanak mindig példát a belső életről, az imádság művészetéről, hogy ezáltal az iskolában a gyerekeknek átadható sok tudás közül kiemelkedjen a képesség, hogy beszéljenek Istennel, meghallgassák és érezzék őt az élet minden pillanatában, és engedelmesen fogadják ihletéseit
Együttérzés Spanyolországgal
Leírt beszédéből föltekintve a pápa a spanyol csoportnak a valenciai villámárvíz áldozatairól szólt, mely közel 220 halottat és sok eltűntet hagyott maga után. „Nagyon közel érzem magam ezekben a napokban Spanyolországhoz a valenciai tragédia miatt” – mondta, majd emlékeztetett a város patrónájára, az Elhagyottak Szűzanyjára, amelynek szobrát kiállították a szerdai általános pápai audiencián, és amely előtt néhány pillanatig imádkozott. „Nagyon sokat szenvednek ott. És úgy tűnik, hogy Barcelonában is gondok vannak, de most talán sikerül kezelniük a problémát” – tette hozzá a pápa, aki ezután azt tanácsolta, hogy mindig a szűkölködőkre tekintsenek, ne panaszkodjanak és legyenek hálásak mindazért, amijük van.
Tudjátok, hogy van, akinek nincs munkája? És amikor valaki a sok munkára panaszkodik, gondoljon azokra, akiknek nincs. Van, aki nem tudja kifizetni a lakbért, és kilakoltatják. Amikor valaki bemegy a kolostorba, a plébániai házba, gondoljon arra, hogy mindent ingyen kap. Ha pedig bentről nézi, ahogy havazik vagy esik, gondoljon azokra, akik a szabad ég alatt alszanak, valami alá behúzódva… – mondta rögtönzött szavakkal a pápa.
Sose veszítsék el humorérzéküket
Ezt a gondolatmenetet folytatva a szentatya arra buzdította a zarándokokat, hogy ne veszítsék el az örömet, a humorérzéket. Ha ugyanis egy keresztény, vagy még inkább egy szerzetes elveszti a humorérzékét, besavanyodik. És nagyon szomorú savanyú papokat, szerzeteseket látni. Őrizzétek meg mindig a mosolyotokat és a jókedveteket! – mondta, majd azt tanácsolta, hogy minden nap imádkozzák el Morus Szent Tamás imáját, ami frissen tart az Istennek való szolgálatban:
Adj nekem, Uram, egyenes lelket
hogy lássam, mi a jó és a helyes,
ne féljek a gonoszság támadásától,
és minden ügyemet rendbe tudjam szedni!
Adj nekem, Uram készséges lelket,
mely sohasem unatkozik,
nem panaszkodik,
nem kesereg és nem érzékenykedik!
Segíts, hogy ne törődjem
mértéken felül azzal a valamivel,
amit Énnek hívnak!
Adj, Uram, humorérzéket!
Segíts, hogy értsem a tréfát,
hogy vidám legyek
és másokat is fel tudjak vidítani!
A talaverai szerzetesközösség
450 évvel ezelőtt, 1573. május 9-én Talavera de la Reinában alapította a szerzetesnők közösségét Szent Alonso de Orozco Ágoston-rendi szerzetes. Lánytestvére, az ájtatos és irgalmas cselekedeteiről ismert Francisca megözvegyült, és más nőkkel együtt úgy döntött, életét teljesen Istennek szenteli a meditációban és az imában. A közösség Szent Ágoston regulája szerint élt, Alonso testvére anyagi és lelki támogatásával, valamint két ágostonos apáca segítségével, akik a Madrigal de las Altas Torres kolostorban éltek.
Már az alapítás első éveitől kezdve fölvettek a kolostorba fiatalokat, akiket a kor szokásainak megfelelően neveltek: volt, aki a szerzetesi hivatást választotta, mások házasságra készültek. A szerzetesközösség a nevelési apostolkodás mellett mindvégig megtartotta szemlélődő életmódját. Egyszerű életvitel, irgalmasság, meditáció és ima jellemzi mindennapjaikat.
Tiziana Campisi – Gedő Ágnes / Vatikáni Rádió
