Evangélium
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!”
Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” (Mk 4,21–25)
Gondolat
A mai evangéliumi szakasz utolsó mondata, akárhányszor hallottuk, olvastuk már, mindig meghökkentő. Nem az volna igazságos és méltányos, hogy akinek nincs, az kapjon? Hogyhogy elveszik attól, akinek nincs, még azt is, amije van? Ma sok színtéren nem ez játszódik? Akinek van, annak több lesz, akinek nincs, ellehetetlenül, anyagi szempontból ez teljesen így történik.
Meglepő lehet, de lelki értelemben is ez a menetrend: aki együttműködik Isten kegyelmével, ami már önmagában ajándék, az még kap „belőle”. Aki elkezd építkezni abból, amit kapott a jó Istentől, aki elkezd gyümölcsöt teremni, aki igyekszik felhasználni a lehetőségeket az életében, az továbbra is áldott, megajándékozott ember lesz. Aki viszont nem, az elveszíti még azt is, amit kapott. Mert Isten – mondja Szent Ágoston – megteremtett minket megkérdezésünk nélkül, üdvözíteni azonban csak a saját közreműködésünkkel fog…
