Az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás találkozóját október 12-én tartották Csíkszeredában, házigazdája a helyi Búzamag közösség volt. Az egésznapos programnak a Művészetek Háza (Szakszervezetek Művelődési Háza) adott otthont, amelyen részt vett számos erdélyi és partiumi közösség, Nagyváradtól Brassóig, Marosvásárhelytől Gyergyó-, Csík- és Háromszékig a nagyvárosokból és kisebb falvakból egyaránt érkeztek közösségek.
A találkozó programja idén is a megszokott módon alakult: délelőtt és délután is dicsőítéssel indítottunk, majd ezt követően tanítást hallgathattunk. A délutáni részben bemutatkozott a Keresztirány, amely a karizmatikus megújulás ifjúság pasztorációjával foglalkozó ága, a tanítás után pedig szentségimádásban és szentmisében adtunk hálát a napért.
Ezévi mottónk a meghívott előadótól származik: Jude Antoine malájziai misszionárius Felszítani a tüzet címmel tartott két lendületes és magával ragadó tanítást a jelenlevőknek. Buzdított arra, hogy fedezzük fel újra a bennünk lakó Szentlelket, akit megkaptunk a keresztség és a bérmálás szentségében, és biztatott, hogy fedezzük fel újra istengyermeki méltóságunkat, amely ezekből a szentségekből forrásozik. A mottóban emlegetett tűz pedig a Szentlélek tüze, amelyet fel kell szítanunk magunkban, hogy arról új és új tüzeket gyújthassunk az emberek lelkében, amerre csak járunk. Hiszen tüzet gyújtani csak olyasvalamiről lehet, amely maga is ég – mondta Jude.
A záró szentmisében Fülöp László plébános, az Erdélyi Katolikus Karizmatikus Megújulás lelkipásztori felelőse arra buzdított minket, hogy kezdjük el újra olvasni a Szentírást, hívjuk a Szentlelket, hogy segítsen megérteni, amit olvasunk, hogy újra fellángoljon bennünk a tűz azáltal, hogy Isten szavával nap mint nap kapcsolatba kerülünk. Másnap, vasárnap egy szűkebb körű, meghittebb együttlétben lehetett részük a közösségek vezetőinek és szolgálóinak. Jude újabb tanítással szította bennünk még tovább a tüzet, ezúttal kicsit célirányosabban a vezetőkhöz intézett beszédében. A II. vatikáni zsinat dokumentumaiból kiindulva a laikusok apostolkodásáról tanított. Különösen azt emelte ki, hogy a laikus közösségek olyan embereket is elérnek, akiket a papok és a püspökök nem, ezért ennek a rétegnek nagy szerepe és felelőssége van, hiszen ők gyújthatnak tüzet azok szívében, akikkel naponta találkoznak. A tanítás végén imádkozott a jelenlevőkért, majd Isten áldását kértük életére és munkájára, ezzel búcsúztunk el tőle és egymástól.
Találkozunk 2025. október 11-én – ezzel a mondattal zárult a program. Mindenki számára nyitott rendezvényről van szó, amelyre szeretettel hívunk és várunk mindenkit jövőre!
Pál Ágnes
