Lelkes, segíteni vágyó önkéntes beteglátogatói csoport alakult Máramarosszigeten, a Borromeo Szent Károly-plébánián, a tagok a betegekben Krisztust akarják szolgálni. A csoport tagjai október 12-én önkéntes beteglátogatói képzés első alkalmán vettek részt a plébánián. A találkozó elején Vagrin István segédlelkész lelkesítette a jelen lévő önkénteseket: „Mindazok, akik a betegpasztorációban segédkeznek, egyházunk karjának folytatásai! Munkájuk elengedhetetlen ahhoz, hogy a betegek szentsége ne »utolsó kenet« legyen az emberek számára, hanem olyan éltető szentség, amely megerősít, vigaszt nyújt és erőt ad a betegeknek a szenvedés idején. A II. vatikáni zsinat is hangsúlyozza a világi krisztushívők szerepét az egyházban! A papság jobb keze mindaz, aki munkájával segíti az irgalmas Isten szerető közelségét elvinni a betegágyakhoz!”
A köszöntést követően a résztvevők bemutatkozásuk során megosztották egymással, hogy milyen közel vagy távol állnak jelenlegi helyzetükben a beteglátogatói szolgálattól. Ki vagy mi ösztönözte, inspirálta, motiválta őket, hogy részt vegyenek a betegek kórházi szolgálatában, majd beszéltek saját érintettségükről is.
Mindannyian pozitív megerősítésként élték meg, hogy a főesperes teljes támogatását tudhatják a szolgálatuk mellett. A képzés vezetője, Gáspár Annamária, egyházmegyei kórházpasztorációs referens, saját meghívástörténetéről beszélt a jelenlévőknek. Majd ismertette Gyökössy Endre pasztorálpszichológus gondolatait arról, hogy mit jelent egészséges embernek lenni: „Egészséges embernek lenni annyi, mint egyszerre és egyformán jó kapcsolatban lenni »fölfelé« Istennel, befelé önmagammal és kifelé embertársaimmal és a természettel… Ha az egyik kapcsolat megromlik, valamiképpen megromlik a másik kettő is.”
„Az Istennel való rendszeres jó kapcsolatom előfeltétele a »lelki egészségemnek«, és elősegíti a saját magammal való belső összhangot! Ha mindkettőre rendszeresen odafigyelek, és jól vagyok, akkor tudok helyesen jelen lenni embertársaim életében. Miért fontos az Istennel, önmagammal és embertársaimmal való harmónia, egészséges jóllét? – mert csak így tudom életemet és szolgálatomat hitelesen, alázattal és szeretettel végezni!” – mondta a képzés vezetője.
A folytatásban szó esett a beteglátogatás alapszabályairól: hogyan lépjünk be egy kórterembe, mi az, amit megtehetünk és mi az, ami tilos a beteglátogatás során.
„Önkéntes beteglátogatóként tisztában kell lennem azzal, hogy a beteglátogatás során az egyház tagjaként/képviselőjeként vagyok jelen a beteg, a hozzátartozók és az ápoló személyzet mellett, így ehhez méltóan kell viselkednem. Szolgálatom – a beteg számára – Krisztus feltétel nélkül szerető, gyógyító jelenlétét kell, hogy kifejezze. Nem én adom a szeretetet, hanem továbbítom azt, amit én is kaptam, és megerősítem a beteget abban, hogy az Úr ebben a kiszolgáltatott helyzetben szereti őt! Talán még inkább szereti!” – mondta a kórházreferens.
Ezt követően a képzés vezetője beszélt a jó beteglátogató tulajdonságairól: empátiáról, türelemről, alázatról, hallgatásról, meghallgatásról, titoktartásról, a megértésről, a másik ember személyének tiszteletéről, az aktív odafigyelésről, elfogadásról és a szolgáló szeretet lelkületéről.
A nap során a jelenlévők megoszthatták saját tapasztalataikat, és kérdéseket is tehettek fel a hallottakkal, illetve a beteglátogatással kapcsolatban. A csoport létszáma hamarosan újabb önkéntesekkel bővül. Néhányan a szombati találkozón indokolt okok miatt nem tudtak részt venni, de jelezték részvételi szándékukat a következő képzési alkalmakon.
A résztvevők a találkozó végén megfogalmazták, mennyire fontos számukra, hogy imádsággal, reményteli szívvel és testvéreik szolgálatával készüljenek fel a 2025-ös jubileumi évre.
A találkozót jó hangulat jellemezte, a résztvevők figyeltek egymásra, és megerősödtek elhatározásukban a betegek szolgálata terén.
Kép és szöveg: szatmári egyházmegye
