Szeptember 21-én, szombaton 9 és 16 óra között az Erdélyi Mária Út Egyesület Molnár Sándor-emlékzarándoklatot szervezett. A zarándoklat során méltó módon megemlékeztek életéről, munkásságáról, imáikat és a szentmisét felajánlották az ő lelki üdvéért és kedves családjáért. Emlékére egy hársfát is ültettek a széphavasi Szentlélek-kápolnánál. Péterfi Attila személyes hangú beszámolóját olvashatják.
A szentmisét Főcze Imre P. Bonaventura OFM és Vass Nimród plébános celebrálta.
A zarándoklat a Fügés-tetőről indult Bogya Zoltán vezetésével, a Széphavas-kápolnánál volt a szentmise, a megemlékezés, majd a Mária-úton közösen zarándokoltunk Csíkszépvízre, ahol a helyi művelődési háznál zártuk a programot, és aki akarta, a Székely Határőr Emlékközpontot és az örmény emlékházat is meglátogathatta.
Ez a zarándoklat a háláról, a megújulásról, a hitről, a jövőbe tekintésről szólt. Nagyon sok helyről érkeztek a zarándokok, az ország különböző pontjairól és Magyarországról is. A szeretetteljes és segítőkész jelenlét, a méltóságteljes megemlékezés és a találkozások öröme jellemezte a zarándoklatot, és a százötven egybecsengő ima jelezte, hogy Sándort sokan ismerték, szerették, tisztelték. Jelenléte érezhető volt közöttünk, és számos vele kapcsolatos élményt osztottunk meg egymással.
Kedves Sándor, úgy voltál jelen az életünkben, hogy mindig adtál, egy jó szót, segítő támaszt, egy jó tanácsot, egy alternatívát, egy másik utat. Utakat építettél emberek, intézmények, felekezetek, nemzetek között. Ízes székely humorod derűt csalt arcunkra. Derűs, lelkes, közvetlen, szókimondó személyiséged, székely kitartó konokságod sokunknak rokonszenves volt. Úgy voltál jelen a közösségünkbe, hogy rögtön köréd gyűltek az emberek. A zarándokok, túrázók, határjárók melletted biztonságban érezték magukat. Minden felfestett Mária-út-jelnek története van, a te lenyomatod, a te történeted is, mert önkéntesek sokaságát szólítottad meg, hívtad meg a festésre, az útépítésre. A határkővek környékünkön rólad mesélnek, ahogy a lövészárkok és elfeledett bunkerek is.
Hogy miért éppen a Széphavas-kápolnához zarándokoltunk? Mert Sándornak szívügye volt ennek a kápolnának a megépítése és egy évvel ezelőtt ide zarándokoltunk a Mária-út-konferencia utolsó napján. Ez volt az utolsó szervezett zarándoklata. Még elevenen él bennünk, ahogy mesélte ennek a kápolnának a történetét és azt, hogyan épült újra, a nehézségeket, a küzdelmeket. Azért zárult Csíkszépvízen utunk, mert itt lakott Sándor, itt él a kedves családja is, szívügyének tekintette a település alakulását, fejlődését, segítve a Székely Határőr Emlékközpont létrejöttét.
Tudjuk, hogy nem koszorúkat vár Csulak (Sándor) és nem könnyeket! Az elültetett fa is egy szimbólum. Ahogy minden lombhullató fa ősszel meghal, de tavasszal újra életre támad, úgy minden zarándok, aki majd árnyékában megpihen, gondolkodjon el azon, hogy a zarándoklat során életünk megújulhat.
Egy alkalommal Sándor így fogalmazott: „Ahogy saját életünkben, közösségileg sem siránkozhatunk a végtelenségig, hanem örömmel, szeretettel, hittel, önbizalommal telve mennünk kell saját életutunkon tovább, és vinnünk kell örökségünket a Kárpát-medencében, ahogyan őseink is tették összefogva, egymásba kapaszkodva.”
Kicsit egymásba kapaszkodva mondtuk ki közösen az Erdélyi Mária Út Egyesület
és partnereink: a Csíkszéki EKE, Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás, Hargita Megye Tanácsa, Kárpát Gyepű Egyesület, Szépvíz Önkormányzata, Székely Határőr Emlékközpont, Hargita megye Tanácsának Hegyi és Barlangimentő Közszolgálata, Széphavas Egyesület, Hazajárók, Turul zarándok csoport:
Sándor, szeretettel gondolunk rád zarándokéletünk alatt, és imáinkba hordozunk, ahogyan kedves családodat is, kedves feleségedet, és árván maradt gyermekeidet. Valahányszor meglátjuk a Mária Út jelzéseit, olvassuk a zarándok kalauzokat, megszervezünk egy konferenciát, zarándoklatot, túrát, szakrális maratont, rád gondolunk, és hisszük, hogy az örök hazában is festegeted már számunkra az utat Isten felé és segítesz minket a Mária út katedrálisát felépíteni és mindenki számára elérhetővé tenni. Isten veled, Sándor! Isten veled kedves barátunk, Isten veled kedves zarándok- és túratársunk!
Köszönet mindenki szeretetteljes jelenlétéért, a támogatásokat, partnereink részvételét.
Péterfi Attila
