A Marosvásárhelyen és környékén élők bizonyára hallottak már a Cseperedőről, hivatalos nevén a Gyulafehérvári Caritas Korai Nevelő- és Fejlesztőközpontjáról, ahol minimum kéthónapos, maximum hároméves kisgyermekek játékos fejlesztése zajlik a szülők bevonásával. Vannak családok, akik a Szent Ágnes Rehabilitációs Központot látogatják annak érdekében, hogy eltérő fejlődésű gyermekük terápiás foglalkozásokban részesüljön. Az elmúlt években a fönt említett központok tevékenységeinek bemutatása kapott nagyobb hangsúlyt, miközben a szakembercsapatról kevés szó esett. Kik munkálkodnak a Cseperedőben és a Szent Ágnes Rehabilitációs Központban? Miben rejlik szakmaiságuk, egyediségük és emberségük? Hogyan hat munkájuk az őket felkereső szülők és gyermekeik fejlődésére? Erről szól a Gyulafehérvári Caritas interjúsorozata. Orbán Júlia ezúttal Furó Enikő-Boglárka babamasszázs-oktatóval beszélget.
Kérlek, mesélj magadról. Milyen minőségben dolgozol a Caritasnál, és miért választottad ezt a szakmát?
Furó Enikő-Boglárka: 2013-tól dolgozom a Gyulafehérvári Caritas Korai Nevelő- és Fejlesztőközpontjában, amelynek megnevezését pár éve Cseperedőre barátságosítottuk. Az alapvégzettségem szociális munkás, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen tanultam, de időközben több területen továbbképeztem magam. Így jelenleg babamasszázst oktatok a kisgyermekes családoknak, és ének-mondókás, mozgásfejlesztő foglalkozásokat vezetek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy a szakma választott engem, és én örökké hálás leszek Mezei Borbála programvezetőnknek, hogy megálmodta, és Palotás Hajnal kolléganőnkkel karöltve elindította ezt a tevékenységet. Pár hónapja költöztünk a városba, amikor – az akkor egyéves kislányommal – bekapcsolódtunk a Korai Nevelő- és Fejlesztőközpontba. Nagyon élveztük a foglalkozásokat, ugyanakkor – idegenként egy új városban – jó érzés volt egy közösséghez tartozni. Gyakorlatilag a saját bőrömön tapasztaltam a program mindennemű pozitív hatását, ezért, amikor meghirdették az állást, nem volt kérdés számomra a jelentkezés.
Milyen programokon vehettek részt a kisgyermekes családok a Nyári Cseperedőben, és milyen pedagógiai, fejlesztési vagy más célokat szolgáltak ezen tevékenységek?
A Nyári Cseperedő pár éve még Nyári Bekukkantó néven volt ismert, és elsősorban az új érdeklődőknek hivatott ízelítőt nyújtani a program tevékenységeiből. Az évek során azonban ez teljesen átalakult. A toborzás átköltözött a virtuális térbe, illetve a Covid-járvány miatt érvénybe lépő óvintézkedések is rányomták bélyegüket a program működésére. Bár a létszámkorlátozás feloldódott, a bevált, új módszereket megtartottuk, így jelenleg a programba bejáró családoknak kínálunk egy kötetlenebb, változatos programokból álló vakációs foglalkozást. Ez idő alatt történt az is, hogy új központba költözött a Cseperedő, amelynek tágas belső udvara ideális helyszínt biztosít a nyári mókához.
A Nyári Cseperedő különböző tematikus napokra épül. Egyik ilyen közkedvelt program a szenzoriális nap, amikor az érzékszervekre tevődik a fókusz. A zenés napon, amivel a hallásra, ritmusérzékre igyekszünk hatni, rendhagyó lett Halmen Emese gyógypedagógus és kitűnő zenész közreműködése, aki a gitárral kísért, vidám dallamok mellett rendszerint felsorakoztatja a saját hangszerkészletéből hozott válogatását is. Ezáltal a résztvevők csodásan csilingelő csengettyűket szólaltatnak meg, vagy együtt üthetik az ismert ritmusokat a dobokon. Mindehhez a legkisebbek is egész jó érzékkel tudnak kapcsolódni.
Egy kisgyermek egészséges fejlődése szempontjából nagyon fontos a gazdag taktilis tapasztalat, ezért ennek egy külön napot szentelünk, amit rendszerint a látás stimulálásával kapcsolunk össze, de volt már rá példa, hogy különböző fűszernövények, gyümölcsök illatolásával a szaglószerveket is megmozgattuk. Sokféle játékunk van erre a célra, például különböző felületű színes labdák, kinetikus homok, világító óriáskocka, ám ezek mellett fontosnak tartjuk a természetes anyagokkal való ismerkedést is. A gyerekek örömmel pakolgatják a diót, gesztenyét, fenyőtobozt, tengeri kagylót. A bátrabbak szívesen töltögetik a kukoricalisztet, keresgélnek elrejtett, apró tárgyakat egy nagy üveg rizsben, sárgaborsóban, kukoricában, egy doboz sóban. Az alkalom elmaradhatatlan kelléke a só-liszt gyurma, amit előszeretettel gyúrnak, formáznak, vágnak, lapítanak az apró kezecskék. A nagyobbacskák ügyesen csipeszelnek, színes laskát fűzögetnek, nagy méretű gombokra gombolgatnak színes kis anyagdarabokat. A kisebbek a pakolásban lelik legnagyobb örömüket, például egész hosszan leköti őket, ha különböző háztartási eszközöket: szivacsokat, dörzsiket, szilikonformákat halászhatnak elő. Illetve a színes, puha kendők dobozból való kihúzása is megunhatatlannak bizonyult. Olyan hétköznapi tárgyak, könnyen begyűjthető anyagok ezek, amelyek a legtöbb háztartásban fellelhetőek, éppen azért, hogy a szülők ötleteket gyűjthessenek a gyermekükkel való mindennapi közös tevékenységekhez. Ezeken a napokon párhuzamosan mindig teret adunk a nagymozgásnak is. Az akadálypályába beépített taposók különböző felületei a talpacskákat stimulálják, a hatalmas labdamedencében való ugrándozás pedig remek feszültségoldó.
Egy másik program a Nyári Cseperedő keretében a várólistánkon szereplő családoknak felkínált babamasszázs-oktatás vagy ének-mondókás foglalkozás, amely tevékenységek az aktuálisan legkisebb korosztályt célozzák.
Azonban a legnagyobb népszerűségnek mindig az udvari tevékenységünk örvend, amikor a játékokkal kiköltözünk a szabadba. A teljesség igénye nélkül említek most ezek közül párat. A nyári kánikulában jó móka a vizes csúszdázás, babafürösztés, vízipisztollyal locsolkodás, halászás, vizes lufik hordozása, gyakorlatilag minden olyan játék, amelynek keretében pancsolni, és ezáltal hűsölni lehet. De az udvari helyszín kitűnő teret ad a festés-mázolásnak is, ami a kisgyermekek másik nagy kedvence. Többnyire nagy méretű felületre alkotnak: pecsételőkkel, ecsetekkel, pemzlikkel, szivacsokkal, üveggolyóval, vagy simán csak a kezük-lábuk színes lenyomatában gyönyörködnek. Idén először volt kutyaterápiás meghívottunk is, amiről részletesen itt olvashattok, valamint most először építettünk labirintust, ahol a gyerekek kincseket gyűjthettek.
A Nyári Cseperedő lényege a változatos interakciók lehetősége, a különböző feladathelyzetek biztonságos kipróbálása a felszabadult, közös játék által. A kötetlenebb alkalmakon a szülők könnyebben szóba elegyedhetnek, ismerkedhetnek egymással, ezáltal mélyítve és erősítve a csoportkohéziót.
A nyári programokhoz képest miben más az egész évben zajló Cseperedő?
A hagyományos Cseperedő foglalkozás merőben más, mint a vakációs program. Egy jól meghatározott, kötött program szerint épül fel, mivel a kisgyermekek igényeire szabjuk. A fejlődésükhöz szükséges biztonságérzetet a stabilitás, az ismétlődés, a kiszámítható, biztos keretek adják, ezért – bár időnként elemeiben változik – hétről-hétre ugyanazon felépítésű tevékenység várja a résztvevőket. A jelentkezőket korosztály szerint csoportosítjuk, tíz-tizenkét fős, zárt csoportban működünk, és hetente egyszer ugyanazon a napon, ugyanabban az órában találkozunk.
Milyen programok zajlanak, milyen szolgáltatásokat nyújtotok?
A legkisebbek szüleinek babamasszázs-oktatást tartunk, azt követően az adott korosztály igényeihez igazítva ének-mondókás, mozgásfejlesztő foglalkozásokra várjuk a csoportokba bejárókat. Időről-időre rendhagyó aktivitások színesítik a programot. Ilyen az ünnepre hangoló adventi hetünk, a farsangi batyus bál, a húsvéti készülődés, az édesanyák hete, a gyerekhét és ide sorolnám a nyári cseperedőt is. Ezek az alkalmak teret adnak a kreativitásnak, ami az alkalomhoz illő dekorációban, egy új módszer kipróbálása által, a megfelelő kézműves ötletekben vagy akár a meghívott előadókkal való együttműködésben tud megnyilvánulni. Havonta egyszer tematikus alkalmakat szervezünk a szülőknek az őket foglalkoztató, gyerekneveléssel kapcsolatos kérdések mentén. Idén például a táplálás és hozzátáplálás, a szobatisztaság, az idegrendszeri érés vagy éretlenség, a meseolvasás fontossága és az elsősegélynyújtás témáit jártuk körül. Néha vendégelőadókat hívtunk, máskor magunk készültünk fel egy-egy témából.
Mi történik az egyes foglalkozásokon?
Minden foglalkozást megelőz egy úgynevezett nulladik találkozó, amelynek keretében ismerkedünk egymással és a programmal. Fontosnak tartjuk a szülők tájékoztatását a program felépítéséről, céljairól, együttműködési kereteiről, hogy tudják, mi mellett köteleződnek el. A következő találkozó már teljes mértékben gyakorlati, és a gyerekekre kerül a fókusz.
A hatalkalmas babamasszázs-oktatást Vimala McClure módszere alapján tartjuk, ahol az egymásra épülő foglalkozások alatt a szülők minden alkalommal egy külön testrész megmasszírozásának technikáját tanulhatják meg.
A Cseperedő foglalkozás egy tudatosan felépített programsoron alapul, amelynek keretét a játékba hívó kezdő ének és az elköszönő záró ének adja. Egy kisgyermek képességei akkor tudnak a legjobban kibontakozni, ha biztonságban érzi magát, és korának megfelelő társas- és feladathelyzetekkel, stimulálásokkal, esetleges kihívásokkal találkozik. Ehhez igyekszünk megfelelő teret, környezetet, tevékenységet és közösséget biztosítani.
Minden foglalkozás a földön, körben ülve, ének-mondókázással kezdődik, amely tartalmilag évszakonként, ünnepkörönként, tematikus alkalmanként változik, mindig megőrizve néhány alapelemet, amelyekhez könnyen kapcsolódnak a résztvevők. A ráhangolódás után az álló kör növeli a dinamikát. A szülők ölbeli babájukat ének-mondókára ringatják, hintáztatják, lassú-gyors ritmusban körbejárnak, ugrálnak velük. Ahogyan nőnek, a gyerekek önállóan utánozni kezdenek bizonyos mozgásformákat: leguggolnak, lábujjhegyen nyújtóznak, szökdécselnek, egy lábon egyensúlyoznak, körbe forognak egyedül, párban a szülővel, mígnem eljutunk a körjátékokig.
A vesztibuláris rendszer stimulálásának további remek módja a nagy labdákon való ringatózás, hőcögtetés, amelyeket – a már önállóan járó gyerekek esetében – a taposó kör követ. A taposópálya kialakítására padokat, billegőket, lépcsőket, babzsákokat, különböző felületű és magasságú kockákat, korongokat használunk. Ezeken egymás mögött, adott irányba, ének-mondóka kíséretében sétálnak körbe a gyerekek. A pályát közösen alakítjuk ki, és közösen pakoljuk helyre, ugyanis fontos szabályunk, hogy akkor kezdődik a következő programpont, amikor az előző tevékenység eszközeit elpakoltuk. A kicsik számára a legnagyobb kihívást, a nagyok számára a legnagyobb örömöt az akadálypálya jelenti.
A változatos, színes eszköztárunkat mindig a jelenlévő korosztály mozgáskompetenciájához igazítjuk: a gurulástól indulva, a kúszás-mászáson át eljutunk a bukfencig, páros lábbal ugrásig. Az összefüggő pálya mellett különálló eszközeink – mint a hinták, hintalovak, csúszda, forgó tálak, trambulin, alagút – gazdagítják a mozgásformák lehetőségét. Az élménydús stimulálást a közös szirmocskázás csendesíti és zárja le. A nagyobb korosztály ezt a tevékenységet inkább a foglalkozás tetőpontjaként éli meg, ugyanis nagyon élvezik, amikor a szirmocskából színes labdákat röpítünk a szélrózsa minden irányába, amelyeket aztán lelkesen gyűjtenek labdacsali dobozokba az apró kezek. A foglalkozás a babák számára ölben ringatással ér véget, míg a nagyobb gyerekekkel együtt énekeljük, mutogatjuk a búcsú éneket, ami lezárja a tevékenységet. Időszakosan, főként a rendhagyó alkalmaink részét képezi a záróének előtti, finommotorikát fejlesztő, szabad játék.
Mi az egyes tevékenységek célja?
Tevékenységeink fő célja a kisgyermekes családok támogatása, ami négy pilléren nyugszik. Az első, és talán legfontosabb, a szülő-gyermek közötti kötődés erősítése, mélyítése. Steve Biddulph ausztrál pszichológus így ír erről a folyamatról, és ennek fontosságáról: „Az embergyerekek a legelesettebbek a világon. Teljesen védtelenül születnek meg, de ösztönösen tudják, hogy a körülöttük lévő felnőtteknek szeretniük kell őket, különben nem tudnának megfelelő módon gondoskodni róluk. Nem elég etetni és ruházni őket. Gépek is életben tudnának tartani egy csecsemőt, ám akkor nem fejlődhetne ki benne az intelligencia és a kedvesség, és tényleg különös teremtmény válna belőle. Mindehhez úgy jut hozzá, hogy szülei gyengéden gondoskodnak róla, énekelgetnek neki, beszélgetnek vele, ringatják, csiklandozzák, szeretgetik: ettől a baba megtelik életerővel, és úgy dönt, hogy az élet szép. Ebben a szituációban testi-lelki szükségletei egyaránt kielégítésre lelnek, emellett egy alapvető felismerésre is jut: »Biztonságban vagyok és szeretnek«. És ezt örökre magával fogja vinni.”
A foglalkozásainkon való rendszeres részvétel úgy erősíti ezt a folyamatot, hogy konkrét eszközöket ad a szülők kezébe, a modellnyújtás célkitűzéseink második alappillére. Nagyon hasznos eszköz például a babamasszázs-technika elsajátítása, amely a kevésbé magabiztos apukákat is megerősíti szülői mivoltukban, hiszen egy konkrét gyakorlatsort kapnak, amellyel csodálatosan kapcsolódhatnak a kisbabához. Ez egy jó kiindulópont, amelyre lehet majd építeni. Az együtt tanult ringatók, énekek-mondókák, hőcögtetők is remekül beépülnek az otthoni mókába, a közös játék részét képezik. Azonban a közös játék mellett a nevelésre is hatunk. Sok szülőben itt tudatosul egy következetes, kiszámítható napirend szükségessége, amit a család igényeire, sajátos dinamikájára szabhat, és ami ugyanakkor keretet ad a mindennapoknak, segít a határok kijelölésében és megtartásában.
Mivel nagyon zsenge életkorban kerülnek hozzánk a gyerekek, az első életév a legdinamikusabban fejlődő életszakasz, ezért a prevenció nagy hangsúlyt kap a Cseperedő működésében – ez a harmadik pillér. Azok körében, akik rendszeresen részt vesznek a tevékenységeken, viszonylag könnyű kiszúrni az esetleges eltéréseket, ezáltal elősegítve a minél korábbi korrekciót vagy súlyosabb esetben a diagnózist. Vannak nagyon egyértelmű esetek, ahol nem kérdés, hogy további beavatkozás szükséges, de a gyermekek fejlődésének nincs egy egyenletes íve, az ezt befolyásoló tényezők is sokrétűek, így időről-időre előfordulnak olyan esetek, ahol elég kivárni, némi odafigyeléssel megfelelő helyzeteket, interakciókat felkínálni, hogy a gyerek kimozduljon a (többnyire látszólagos) stagnálásból. Ez az én Achilles-sarkam, mert olykor nagyon vékony a határ egy ilyen kivárós helyzet és egy plusz beavatkozás szükségessége között, én pedig nem vagyok a híve annak, hogy minden aprósággal szakemberhez rohangáljon a család.
Így elérkeztünk a negyedik pillérhez, a legtöbb bejárónk motivációjának mozgatórugójához, ami a szocializáció. Egy kisgyermek születése hatalmas változás egy család életében, és a megannyi öröm mellett akad bőven kihívás, nehézség, számtalan kérdés, amivel az élethelyzet adta elszigeteltség következtében magára marad az édesanya, hisz többnyire ő marad otthon a gyerekkel. Erre az igényre válaszol a Cseperedő, ahová körülbelül kéthónapos és három év közötti babákkal lehet hozzánk bejárni, de volt már rá példa, hogy hathetes kisbabával kapcsolódtak be szülők a programjainka. A heti rendszerességű találkozóink teret adnak az ismerkedésnek, a felmerülő kérdések tisztázásának, a tapasztalatok megosztásának, így egymást tájékoztatva, bátorítva, megerősítve közösségé formálódik egy csoport, a csoportvezetőnek „csupán” annyi a feladata, hogy mindezt ügyesen moderálja, ha szükséges kiegészítse, helyre tegye, megerősítse az elhangzottakat.
Miben támogatja a program a babákat és a kisgyermekeket?
Tevékenységeink a legkülönbözőbb módon hatnak a gyerekekre. A babamasszázs-alkalmak bensőséges, meghitt hangulata harmonizálja a babát, és jó alapozó a további készségek fejlődéséhez. A gyengéd érintések, a szülő osztatlan figyelme erősíti a kettejük kapcsolatát, fejleszti a gyermek testtudatát. A technika rendszeres alkalmazása számtalan pozitív fiziológiai hatással bír, ilyen a hasi görcsök oldása, a keringés szabályozása, az izomtónus formálása, az immunrendszer erősítése.
A Cseperedő foglalkozások során a gyerekek megtanulnak kivárni, amíg például egy kedvenc részhez érünk, ezáltal gyakorolják az érzelmeik szabályozását, a frusztrációtűrést. Mondanom sem kell, hogy ezekben a helyzetekben a feladat oroszlánrésze a szülőre hárul, ő az, aki segíti a folyamatot.
Az ének-mondókák által folytatódik a testtudat fejlesztése, amit nagyon fontosnak tartunk, mivel az a gyermek, aki jól ismeri a saját testét, ügyesen tájékozódik rajta, és sokkal ügyesebben használja is azt. Továbbá az ének-mondókák által fejlődik az aktív és passzív szókincsük, ritmusérzékük, szépérzékük, egy idő után remekül utánoznak, képesek lesznek egyre hosszabb ideig koncentrálni.
Változatos eszköztárunk használata formálja az egyensúlyrendszer fejlődését, a nagymozgás alakulását. Egy csoportban a gyermekek mozgásfejlődése különböző ütemben zajlik. Hiába állnak korban közel egymáshoz, nem fognak például egyszerre felállni. És ez így van rendjén. Nem egyszer előfordult, hogy korban a legkisebb gyermek mozgása volt a legelőrehaladottabb. Ezért olyan mozgáshelyzeteket kínálunk fel, amelyekben egyaránt jut kihívás és sikerélmény minden jelenlévőnek. Olykor egymás utánzása a legjobb mozgatórugó. A társas készségek is szépen alakulnak egy-egy ilyen foglalkozáson, persze ebben nagy szükség van a szülői támogatásra. Azonban ezek a készségek idővel beépülnek a gyerekek viselkedésébe, szemmel látható, ahogy nő a türelmük, figyelmük, megtanulnak tájékozódni, osztozkodni, interaktálni egymással. Ám ez a sok-sok, változatos tanulás akkor tud érdemben megvalósulni, ha a gyermek feloldódik, és önfeledt játéknak éli meg a tevékenységet.
Munkád által hogyan tudsz a szülők segítségére lenni? Mivel gazdagodhatnak a szülők a csoportban, illetve a különböző tematikus napokon, programokon?
A Cseperedő foglalkozás a kisgyermekek harmonikus fejlődését támogatja, de a sikeres együttműködés kulcsa mindig a szülő, rajta áll vagy bukik az elköteleződés. Egy színes, ingergazdag környezet, tele idegen emberekkel, gyerekekkel, akik olykor hangosan felnevetnek, máskor hangosan sírnak, elsőre egy edzett felnőttnek is komoly kihívást jelenthet, nemhogy egy kiszolgáltatott kisgyereknek. Innen indul a mi közös utunk.
Az ideális forgatókönyv az, amikor a gyerek élvezi az új helyzeteket, könnyen veszi az akadályokat, könnyen kapcsolódik másokhoz, tehát szemmel láthatóan tetszik neki a foglalkozás. Ennek következtében az édesanya megerősödik abban, hogy minden rendben van, eddig mindent jól csinált, gyermeke jó helyen van, és egészségesen fejlődik. Ez egyenes út a sikeres együttműködéshez, főleg, ha eltekintünk az egyéb programlehetőségektől, a korai kezdés kellemetlenségétől, az időjárás viszontagságaitól, amelyek mind hatással lehetnek a rendszeres jelenlétre. Miért emelem ki mindezt? Azért, mert gyakran itt tudatosul először a szülőben, hogy egy sor olyan döntés előtt áll, amelyek meghozatala hatással lesz a gyermekére is. A sok lehetőség közül melyik programot válassza? Felkölti-e a gyerekét, ha a helyzet úgy hozza? Rohan-e kávé, reggeli nélkül, hogy időben elérjen a foglalkozásra, egyáltalán elindul-e a negyvenfokos kánikulában? Látszólag egyszerű döntések ezek, viszont meghozataluk nagy mértékben hatással lesz a mindennapokra, ugyanakkor formálja és erősíti a szülői személyiséget. Azonban még mindig az ideális helyzetről beszélünk, ám az esetek többségében nem ilyen gördülékeny a dolog. Egy kisember fejlődése olyan folyamat, amely hatalmas amplitúdón mozog, és ahhoz, hogy fejlődése harmonikus mederben maradjon, folyamatos támogatást, megerősítést igényel.
Az a tapasztalatom, hogy a mai szülők többsége nagyon tájékozott, olvasott a témában, ebből fakadóan érti, hogy mikor mi, miért történik a poronttyal, éppen hol tart a fejlődésben, és ő hogyan segítheti mindebben. A gond ott kezdődik, amikor csoporton belül találkoznak ezek a fejlődési görbék, s a közöttük lévő eltérések. Az egészen pici babák hétköznapjait a hasfájás, fogzás okozta nyűgösség, ingerlékenység terhelheti. Aztán van olyan kisgyermek, aki megijed az első alkalom újdonságaitól, és attól kezdve a hátralévő rész arról szól, hogy a szülő próbálja megnyugtatni, visszaadni a biztonságérzetét.
Vannak gyerekek, akik mozgásfejlődésük során hosszabb szüneteket iktatnak be, amikor stagnálást mutatnak. Vannak, akiket a túláradó érzelmek mozgatnak, s egyik percben még gurgulázva kacagnak, a másikban pedig tombolva üvöltenek, mert épp eltettük a kedvenc labdájukat. Hosszan sorolhatnám még az ilyen, és ehhez hasonló példákat, amelyekkel párhuzamosan a többi család gyermeke épp a nyugis, kiegyensúlyozott, boldog napját éli. Ami biztos, hogy előbb vagy utóbb, lazább vagy látványosabb formában, de minden család helyzetbe kerül, és a továbbiakra nézve kulcsfontosságú, hogy hogyan reagálnak az esetleges, vagy akár a hosszabb ideig fennálló nehézségekre. Van, aki ösztönösen jól reagál, ezek többnyire a harmadik-negyedik gyerekükkel jelenlévők. Van, aki egész jól leplezi a küszködését, és van, aki kétségbeesik, de könnyen beletanul. Mindig akad olyan is, aki inkább megfutamodik, az elkerülésben látja a megoldást, és kimarad a csoportból. Ritkábban, de előfordul, hogy ezek a családok a következő gyerekkel visszajönnek, és a szülői szerepükben megerősödve ez alkalommal kitartanak, és flottul veszik az akadályokat. A szülői szerep kialakulása nem megy egyik napról a másikra, az idő és a különféle helyzetek adta gyakorlati tapasztalat formálja, ezért a Cseperedő program nagyon hasznos tud lenni ebben az időszakban. Az elméleti tudás jó kiindulópont lehet, azonban azok gyakorlatba ültetése külön készséget igényel.
A Cseperedőben segítünk a szülőnek megküzdeni a saját nehézségeivel, bizonytalanságával, félelmeivel, frusztrációival, amiket az említett helyzetek bármelyike alaposan felkorbácsol az emberben. Amikor mindenki más vidáman kapcsolódik, egyedül az ő gyereke üvölt, hiába tudja az édesanya, hogy a fogzás az oka, könnyen felülkerekedik benne az elbizonytalanodás, hogy vajon mindent jól csinál-e, vajon megfelelően fejlődik-e a kicsi? Ilyenkor az édesanya megnyugtatása által a gyerek is könnyebben megnyugszik. Néha megteszi egy humoros megjegyzés, a kacagás feloldja a szülőben keletkezett feszültséget, ami elég az egyensúly visszaállításához, viszont vannak helyzetek, amelyek megkívánják a foglalkozás utáni, négyszemközti, komolyabb beszélgetést. Van, aki a félelmeit, aggodalmait kell helyes mederbe terelje, de bőven akad olyan szülő is, aki az önfeledt gyermeki énjét kell megtalálja, hogy élvezni tudja a gyermekével való közös mókát.
Egy félénk gyerekből lehet, hogy félénk felnőtt lesz, a lustább talán felnőttként sem lesz az a túrázó típus, aki gyerekként impulzív, az felnőttként is lobbanékony természetű marad, és ez mindaddig rendjén van, amíg az érintettek megtanulják helyén kezelni a érzelmeiket. Ezek leküzdéséhez megfelelő támogatás, idő szükséges, a begyakorlásukhoz pedig kellő mennyiségű élethelyzet, aminek biztosítása a szülői felelősség részét képezi. Mindez azért fontos, hogy később a félénkség ne legyen gátló tényező az új helyzetekben, a kényelmes életvitel ne vezessen egészségügyi gondokhoz, a lobbanékonyság ne mérgezze meg a társas kapcsolatokat. Talán úgy tűnik, hogy igen előre szaladtam, azonban szemmel láthatóan nő a magatartászavarok gyakorisága, amelyeket jobb megelőzni, mert ha nem kezeljük kellő komolysággal elmérgesedhetnek, és megkeseríthetik egy egész család vagy közösség életét. Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy megfelelő odafigyeléssel, szeretettel, kitartással, a határok felállításával, és azok következetes betartásával a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetre is kerül megoldás. Mi arra törekszünk, hogy programunk által a legtöbb gyerek egy magát kompetensnek érző szülőt észleljen maga körül, aki kellő mennyiségű és minőségű időt tölt vele, kapcsolódik hozzá, és értő figyelemmel követi őt.
Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Munkám során rengeteg meghitt pillanatban van részem. Például a babamasszázs-oktatás során gyakori, hogy rövid szüneteket iktatunk be a gyakorlatok közé, amikor az édesanyák lágy dallamra ringatóznak a babákkal. Ilyenkor mindenki maximálisan jelen van. Olyan ez a pillanat, a maga törékeny egyensúlyával, mint egy színes, illatos szappanbuborék, ami nem tart hosszan, de minden alkalommal vidámságot hagy a szívekben. Ebbe az érzésbe kapaszkodok a nehéz hétköznapokon.
Mi jelent sikerélményt számodra?
Jó érzés megtapasztalni, hogy a Cseperedő híre szájhagyomány útján is terjed. Mindig megerősít, amikor valaki úgy hív fel, hogy azért jelentkezik a programba, mert egy kedves ismerőse, barátnője, családtagja ajánlotta. Az is örömmel tölt el, amikor összeáll egy csoport, amikor kezd kialakulni a tagok közötti bizalom, ha azt látom, hogy oldottan, felszabadultan beszélgetnek, vagy már bensőséges témákat is megvitatunk egymással. Bár tudom, hogy ez a folyamat engem meghalad, és valami felsőbb erő mozgatja, mégis kicsit a saját sikeremként könyvelem el. A szürke hétköznapokat a gyerekekkel megélt apró örömök, kedves kis megnyilvánulások viszik előre.
Egyik ilyen jelenet tavasszal történt, amikor a foglalkozás végeztével az egyik kisfiú csak úgy, spontán odamászott hozzám és megölelt. Ezt látva a többi apróság is követte, sorra mindannyian odajöttek és öleléssel búcsúztak. Nagyon megható volt. Egy hasonló élményem maradt meg a nagyobb korosztállyal, akik egymást utánozva, egyazon időben a tenyerembe csapva pacsiztak, és ez része lett a záró körnek. Olyanok voltunk, mint egy mini kosárcsapat a meccs után.
Olyan ez a szakterület, hogy az ember a személyiségével is dolgozik. Lehetek bármilyen felkészült, tapasztalt, nyitott, megértő, ha a gyerekkel vagy a szülővel nem tudok kapcsolódni, az összes törekvésem hiábavaló. Ezzel kapcsolatban is van egy friss történetem. Egy alkalommal egy család egy nagyon félénk kislánnyal kapcsolódott be a programba, aki idővel nemhogy oldódott volna, de egyre visszahúzódóbb, tartózkodóbb lett. Az édesanyja nagyon kitartó, türelmes, bátorító volt, én pedig látva a helyzetet, igyekeztem időt adni neki, nem lerohanni a lehetőségekkel, elfogadni, amikor egy-egy helyzetre nemet mondott. Aztán márciusra megtört a jég, és az édesanya egy kedves üzenetben elküldte nekem azt a napocskát, amit a kislánya nekem rajzolt. Lassan, de biztosan felengedett benne valami, mert nem sokkal később egy csoporttaggal is barátkozni kezdett, elfogadva, hogy például az illető kislány megfogja a kezét. Ilyen és ehhez hasonló, apró sikerekből áll az én munkám, de úgy gondolom, hogy ezek az apró árnyalatok jelentik a program szépségét is.
Milyen érzéssel tölt el, amikor olyan felnőttekkel találkozol, akik egykor a Korai Nevelő- és Fejlesztőközpont cseperedtek?
Az első gondolatom ilyenkor mindig az, hogy: „Hú, de öregszem!”. De a tény, hogy jövőre húszéves a Cseperedő program, arra enged következtetni, hogy olyan értéket teremtettünk, aminek helye van a vásárhelyi közéletben. Talán idővel azt is megéljük, hogy az egykori bejáróink felcseperedve, édesanyaként kapcsolódnak majd vissza a saját gyerekeikkel. Idén már van egy olyan bejáró anyuka, aki annak idején a kistestvérével részt vett a foglalkozásokon, ezért hozta el a saját kisfiát is.
Orbán Júlia
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
