Szent Pongrácz István életéről rendeztek vetélkedőt májusban Alvincen, aminek nyereménye a nyertesek számára egy kassai zarándokút volt. A két korcsoportban megrendezett jó hangulatú vetélkedő főnyereményeként meghirdetett zarándoklatra végül mind az V-VIII., mind IX-XII. osztályosok közül az első három helyezett elutazhatott szeptember 3-6 között.
„Hitedet semmiképp sem tagadhatod meg” mottóval első alkalommal rendeztek ez év májusában az alvinci születésű szent életéről szóló vetélkedőt V-VIII., illetve IX-XII. osztályosok számára a gyulafehérvári egyházmegyében. A verseny nyereménye az első három helyezett csapat számára mindkét korosztályban egy kassai zarándoklat, melyre az elmúlt napokban, szeptember 3-6 között került sor.
A zarándoklaton résztvevő diákoknak és kísérőiknek (mindazok, akik segítették a diákok felkészülését) egy gondosan felépített programsorozatot készítettek elő a szervezők, törekedve a lehetőségekhez mérten kihasználni és kitölteni a rendelkezésünkre álló pár napot. Legfőbb cél nemcsak Szent Pongrácz István életének felkutatása volt, hanem olyan látványosságok meglátogatása, amely mind a diákok, mind kísérőik számára érdekes.
A zarándoklat első napján, miután az összes diák és kísérő csatlakozott a buszhoz, az első állomás Nagyvárad volt. Lehetőség nyílt a Nagyboldogasszony székesegyház meglátogatására, valamint a püspöki palotában található kiállítás megtekintésére egy mondhatni zseniális idegenvezetés keretein belül. A program kiemelkedő pontja volt, hogy Böcskei László püspök fogadta a csoportot, megmutatott néhány olyan helyiséget a palotán belül, ahová kevés embernek van lehetősége betekinteni.
Miskolc volt a következő állomás, az esti programok következtek, a nap rövid elcsendesüléssel, hálaadással és imával zárult. A második nap korán indult, hiszen reggeli után egyenesen Kassa volt az úticél.
Kassa a mai Szlovákia területén fekszik, egykori magyar város, gazdag kulturális örökséggel. A zarándoklat egyik legfontosabb színtere, hiszen ebben a városban halt vértanúhalált Szent Pongrácz István két társával együtt. Érkezés után szentmisén vett részt a csoport a Szent Erzsébet-székesegyház tőszomszédságában található Szent Mihály-kápolnában, majd egy idegenvezető segítségével felkutatták az említett székesegyházat és az azt körülölelő tér néhány főbb pontját. A dóm nemcsak saját korának, hanem jelen korunknak is ékköve, minden fala és szeglete külön történetet mesél. Található egy oltár is a három vértanú szent tiszteletére, valamint főoltára úgynevezett „dupla-szárnyas oltár” 48 bibliai táblaképpel.
Az idegenvezetést ebéd, majd utazás követte, ugyanis a következő szállás Budatétényen volt. Az esti programok az előző naphoz hasonlóan zajlottak, megfűszerezve egy kis feladattal, mivel vacsora után diáknak, kísérőnek és szervezőnek egyaránt képeslapot kellett írnia az otthonmaradott szerettek, barátok számára. Érdekes tapasztalat volt mindenkinek, hiszen ma nem divat a képeslapírás, ennek ellenére a többség élvezettel vette kezébe a tollat.
A zarándoklat negyedik napja reggeli misével vette kezdetét, majd a reggelit követően az út egyenesen a magyar fővárosba vezetett, ahol a Szent István-bazilikát, benne a Szent Jobbot is alkalom adódott megtekinteni, valamint a magyar Országházat. A Parlament esetében a profi idegenvezető olyan részletekre is felhívta a figyelmet, amelyeket a látogató magától nem biztos, hogy észrevesz. A csoport megcsodálta a Szent Koronát is. Az ebédet a Loyola Caféban fogyasztották el, majd kötetlen beszélgetés következett a Jézus Szíve jezsuita templomban Mihalkov Ferenc SJ vezetésével, aki verseny egyik zsűritagja is volt. Mesélt a rend megalakulásáról, jelenlétükről az egyházban, a rend által képviselt ignáci lelkiségről, valamint személyes dolgokról is, köztük arról a történetről, amely őt ebbe az irányba terelte.
A kulturális és vallási látványosságok után a nap a Tropicarium-ban zárult, ahol többféle tengeri élőlényt, cápát, ráját és sok más különlegességet láthattak a résztvevők. Természetesen ekkor sem maradt el a közös esti ima.
A zarándoklat utolsó napján Szeged felé indult a csoport Gyulafehérvárra. Szegeden Elek László SJ sajátos hangvételben mesélt a jezsuiták mindennapjairól, valamint az általuk kiaknázott lehetőségekről a modern technológia keretein belül. A zarándokcsoport átgyalogolt a Magyarok Nagyasszonya Székesegyházba, más nevén a Fogadalmi templomba, amely ugyancsak őrzi a kassai vértanúk ereklyéit. Díszített belsejéből arra következtetnénk, hogy többszáz éves templom, ám Köllő Sándor segédlelkész elárulta, hogy alig 94 éves, egy hatalmas árvízből való menekülés fogadalmaként épült.
Bár nem volt a program tervezett része, a zarándoklat az alvinci templomban zárult, hálát adva a mindenhatónak a látottakért, megtapasztaltakért.
Bár a zarándoklatról leírtak csak töredéke mindannak, amelyet mindenki közösségi és egyéni szinten megtapasztalt, fontos a diákok véleménye is. Következik néhány résztvevő diák véleménye.
V-VIII. osztályosok
Hosszú Dániel, Manea Alexa-Tamara, Varodi Dorottya-Szofia, Szent György Általános Iskola, Marosszentgyörgy: Első nap Nagyvárad volt az úticélunk, ahol meglátogattuk a nagyváradi püspöki palotát, illetve a nagyváradi székesegyházat. Számunkra a legérdekesebbnek a palota bizonyult, hiszen gyönyörű az, ahogyan az újkor ötvöződik a múlt szépségeivel, illetve megtisztelve éreztük magunkat, hogy a csoportot körbevezették az épület északi szárnyában is, ahová nem minden látogató mehetett be.
Sikó Barabási Iringó, Báthory István Elméleti Líceum, Kolozsvár: Hálásak vagyunk az együttlétért és a lehetőségért, hogy itt lehettünk, sok érdekes dolgot tanulhattunk és láthattunk. Mindeközben a szórakozás és a vidámság sem maradt el. Nagyon jól telt. Köszönünk szépen mindent.
Szabados Erős Éva, Báthory István Elméleti Líceum, Kolozsvár: Élménydús zarándoklat volt mert jó volt a csapat és a hangulat is. Sok szépet láttunk és hallottunk.
IX-XII. osztályos diákok
Coteț-Bakos Eszter, Salamon Ernő Gimnázium, Gyergyószentmiklós: Ez a zarándoklat egy hatalmas lehetőség volt számunkra, hogy felfedezhessük azokat a csodálatos kincseket, mind a szemmel láthatóakat, mind a lelki javakat, amelyeket a jó Isten ajándékozott nekünk. Tiszteletre méltó emberekkel találkozhattunk és nagyon kivételes helyeken járhattunk. Ebben a békés környezetben mindenki közelebb érezhette magát Jézushoz, mind a rohanó hétköznapjainkban.
Dorka-Fábián Eszter, Apáczai Csere János Elméleti Líceum, Kolozsvár: Praktikusan fel volt építve az útvonal, így több látványosság is belefért az időbe. Ezzel a zarándoklaton olyan helyeket tudtunk megnézni, ahova normálisan nehezen tudnánk bejutni. Nekem személyesen nagyon tetszett, mert egyszerre tudtunk magunkba mélyedni, élvezni a társaságot és a külföldi látványosságokat.
Szabó Réka, Apáczai Csere János Elméleti Líceum, Kolozsvár: A zarándoklatok mindig közel álltak a szívemhez. Ha eddig nem szerettem volna őket, akkor most biztos megszeretem. A barátokkal lévő beszélgetések, a csendes percek, mikor a fáradtságtól magunkba mélyedtünk, a rengeteg látnivaló mind-mind különböző jobbnál jobb élményekkel gazdagított.
Zárásként fontos megemlíteni, hogy a zarándoklat, valamint az azt megelőző verseny elsősorban a gondviselő Atyának köszönhető, és a támogatóknak, az Amerikai Püspökkari Konferenciának, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyének, és az összes segítőnek. Sok szorgos kéz munkája köszön vissza mind a versenyben, mind a zarándoklatban, többek között: Veres Stelian, Szilágyi Bernadett, Kovács Mihai, Vass Tímea, Zsebe Márta, Hurgoi János, Dicu Adrian, valamint jómagam, mindenki munkájáért utólagosan is százszoros hála és köszönet.
A kassai vértanú, Szent Pongrácz István sziklaszilárd hite és Istenbe vetett bizalma legyen példakép mindannyiunk számára, mely erőt ad a mindennapok útvesztőjében.
Szilágyi Gabriella
