A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program idei hetedik rendezvényének a Megtestesült Bölcsességről nevezett Gyulafehérvári Papnevelő Intézet (Seminarium Incarnatae Sapientiae) adott otthont szeptember 2-5. között. A segédlelkészek számára tartott továbbképzőről az egyik résztvevő élménybeszámolóját közöljük.
Idén már harmadik alkalommal veszek részt a káplántovábbképzőn, amelynek rendszerint mindig a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet ad otthont. Azt mondhatom, hogy már vége felé tartok a továbbképzőinknek, és ebben az évben is csak méginkább megerősödött bennem az a gondolat, hogy szükség van erre a találkozásra egykori diáktársaimmal, mert látom mindegyikük arcán az örömet és elégedettséget a négy nap végéhez érve. Mindannyian valamivel többek leszünk, valami szépet és jót viszünk magunkkal vissza szolgálati helyeinkre.
A harmadik évben már nem is az az izgalom volt bennem, mint egy ,,kezdőben”, aki először jön vissza a pappá szentelése után, hanem az a vágy, hogy újra kicsit azon a helyen lehessek, ahol minden elkezdődött, azokkal az emberekkel, akikkel annak idején belevágtunk ebbe a szép útba. Otthonról jöttem, hogy itthon legyek újra ezzel a családommal is pár nap erejéig. Ennek a pár napnak van egy kis zarándoklati (mindannyian elég messziről érkezünk), lelkigyakorlati (imádkozunk együtt, elcsendesedünk is), szórakozási (együtt étkezünk, tapasztalatokat cserélünk, beszélgetünk, viccelődünk) és valóban továbbképzői (konkrétan tanulunk, frissítjük az információkat és vizsgázunk) jellege. Így lesz kerek egész és eredményes ez a történet.
Jó megtapasztalni, hogy azokkal a paptestvéreinkkel, akik elöljáróink/tanáraink voltak kispapi éveinkben, együtt tudunk gondolkodni, tervezni, hogy hogyan tovább, mit tehetünk még azért, hogy az embereket lankadatlanul Isten felé terelgessük. Jó megtapasztalni, hogy még mindig ugyanúgy hazavárnak bennünket, mint amikor a nyári vakációk végéről érkeztünk vissza hajdanán. Jó megtapasztalni, hogy mindegyikünk élménybeszámolóit, tapasztalatait egyenként türelmesen meghallgatják, és komolyan érdeklődnek hogylétünk felől. Jó megtapasztalni, hogy főpásztorunk is leül velünk beszélgetni, mint apa fiaival, kérdéseinkre válaszolva, hasznos tanácsokkal ellátva és féltő szeretettel érdeklődve papi életünk mindennapjairól.
Az idei évben a filozófia, homiletika és katekétika tudományában volt az elmélyülés és felfrissítés. Hálásan köszönjük az új ismeretek átadását, az érdekes és tanulságos előadásokat, jó beszélgetéseket a különböző témákban. Mind tanultunk egymástól és épültünk belőle. Tudunk majd mindebből már gyakorlatba ültetni plébániáinkon dolgokat. Továbbképzőre pedig mindig szükség lesz, mert azt látjuk évről évre, amikor így összegyűlünk, hogy a világ tovább változik, tovább kell a papnak is látnia, nem megragadva maradni a saját világában valahol évekkel korábban. Köszönet ezért az újabb élményért a jó Istennek, paptestvéreimnek és mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ismét együtt lehettünk és megerősíthettük újból egymást szellemileg és lelkileg egyaránt!
László Zsolt
Fotó: Mazai Tihamér, Bőjte Csongor, László Zsolt
