Loyolai Szent Ignác egyik legnagyobb ajándéka a tiszteletteljes kommunikáció módszerének gyakorlata, kiművelése volt. Szent Ignác számára a másik személy istengyermekként tiszteletet és jó szándékú meghallgatást igényel, függetlenül a véleményétől, társadalmi, világnézeti stb. hovatartozásától.
A lelkigyakorlatos könyv 22. pontjában Ignác a következőt ajánlja a lelkigyakorlat kísérőjének a lelkigyakorlatozóval történő beszélgetésben: „minden jó kereszténynek készebbnek kell lennie arra, hogy felebarátjának állítását jól értelmezze, mintsem elítélje. Ha pedig nem tudná megmenteni, kérdezze meg, hogyan érti; és ha helytelenül fogná fel, szeretettel igazítsa helyre. És ha ez nem elegendő, minden lehetséges módon azon legyen, hogy azt helyesen felfogva igazolva legyen.”
Ezen írásban néhány praktikus szempontot szeretnék felkínálni, ami a kiscsoportos megosztásban segítheti a tiszteletteljes, értő meghallgatást. A lelki beszélgetésnek (angolul spiritual conversation, magyarul még: három körös megosztás) két előfeltétele van:
- A szemlélődő meghallgatás megkívánja a Lélek jelenlétének tudatát, hogy a jó Istennel együtt hallgatom a másikat. Fontos a jelenlét és az elérhetőség: a szemkontaktus tartása, a telefon eltevése, a kizárólagos figyelem. Mindenki szakértője a saját tapasztalatának, amit nem kérdőjelezhetek meg. Miközben a másik személyt hallgatom, odafigyelek arra, hogy mi mozog, milyen érzések vannak bennem. Nem a másikat kritizálom, hanem azt figyelem, hogyan érint engem az ő közlése. Hol érzem magam energizálva, reménnyel eltelve? Mi az, ami esetleg provokál, ami miatt ellenállást érzek? Kapcsolatban maradok az érzéseimmel.
- A szándéktudatos közlés: közlésemben felelősséget vállalok azért, amit mondok, de azért is, amit érzek. Kész vagyok, hogy megosszam gondolataimat, érzéseimet és reakcióimat. Nem maradok a felszínes gondolatok szintjén, hanem mélyebben is feltárom, ami megmozgatott.
A lelki beszélgetés három körben történik. Ajánlott, ha a beszélgetés előtt időt hagyunk arra, hogy mindenki imádkozzon az adott témával, amiről a megosztás folyik. Így kevésbé lesznek felszínesek a megosztások, és imádságos légkörben történik a beszélgetés. A témák különfélék lehetnek. Vehetünk egy szentírási részt, amiről beszélgetni szeretnénk. Lehet egy döntés, amit közösségben szeretnénk megkülönböztetni, vagy választhatunk egy témát (pl. örömeink, kihívásaink), amivel kapcsolatban szeretnénk érezni az egész közösséget.
A beszélgetést egy rövid imával kezdjük. Az első körben mindenki megosztja, amivel imádkozott. Ajánlott azzal kezdeni, hogy „az imámban…”; „az jött fel bennem, hogy…” Lényeges, hogy ne ragadjunk meg a ráció szintjén, hanem menjen mélyebbre a közlésünk. Fontos, hogy az imából, imáról, és ne másokról beszéljünk, ne kezdjünk el történeteket mesélni. Miközben valaki beszél, a többiek nem szakítják félbe, nem reagálnak egymás hozzászólására. Miközben a másikat hallgatom, arra figyelek, hogy mi mozdul meg bennem, hogyan beszél a Lélek hozzám a másik személyen keresztül. Az is segítheti a kört, ha meg van határozva, ki mennyit beszélhet a körben (pl. 5 perc).
A második körben azt osztjuk meg, hogy miként mozgattak a különféle lelkületek, ahogyan az első körben társainkat hallgattuk. A második kör elején hagyhatunk pár percet, hogy imádságosan reflektáljunk arra, ami az első kör megosztásaiból érintett. A második kör kérdései: Hogyan érintett az, ami az első körben elhangzott? Volt egy fontos téma vagy hozzászólás, ami megérintett? Hogyan van kapcsolatban az életemmel? Harmóniát vagy ellenállást éreztem másokkal, ahogyan ők megosztottak? Mit érzek most? Mi az, ami nagyon rezonál bennem? Az első körhöz hasonlóan itt is körbe megyünk, és végighallgatjuk egymást. Itt is használhatunk időkorlátot (pl. 3 perc).
A harmadik körben megnevezzük azokat a megmozdulásokat, melyeket felismertünk a második körben. Itt már nincs sorrend a beszélgetésben. A csoport azt figyeli, hogy a téma, a döntés mentén merre mozgatja a Lélek, merre szeretne tovább haladni. Született-e egy elhatározás, döntés, irány, amerre érzékeljük a Szentlélek vezetését? Ebben a körben megtapasztalunk valamit a megosztás ajándékából, ahogyan Karl Rahner SJ fogalmaz: „Mindnyájan kis szavak vagyunk, és együtt valami nagyot fogunk kimondani Isten dicsőségére”.
András Csaba SJ
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/34-es számában.
