A Kelet-Ázsiai és Óceániai Szalézi Régió (EAO) 8. kongresszusa zajlik augusztus 4. és 9. között, amelynek az Indonéziai Szalézi Tartomány (INA) ad otthont a Puspas Samadi lelkipásztori központban, Klenderben, Kelet-Jakartában. A kongresszus idei téma: „Don Bosco álma a mai fiatalok számára Szent Artemide Zatti, Tiszteletreméltó Simon Srugi és Boldog Sándor István nyomában”. A kongresszus a szalézi testvéri hivatás elmélyítését és a legjobb gyakorlatok tartományok közötti megosztását tűzte ki céljául. A rendezvényen a Magyar Szalézi Tartomány képviseletében Nádudvari Géza testvér tartott előadást Boldog Sándor Istvánról.
A hatévente megrendezett kongresszuson a régió szalézi testvérei gyűlnek össze, hogy tapasztalatokat cseréljenek és megvitassák a jelenkori kihívásokat. Az idei találkozón több mint száz szalézi testvér, a régió valamennyi szalézi tartományából érkező szalézi papok, valamint a Központi Tanács képviselői vesznek részt.
Nguyen Thinh Phuoc Joseph SDB, az EAO regionális képviselője üdvözölte a résztvevőket, és átadta a rendfőnök üzenetét, valamint imádkozott a kongresszus sikeréért.
A találkozón beszédet tartott Jean-Paul Muller SDB, a szalézi rend egyetemes ekonómusa, aki hangsúlyozta annak fontosságát, hogy visszatérjenek Don Bosco szalézi testvérekre vonatkozó víziójához, kiemelve az evangelizálás és a példaképek szükségességét. Hangsúlyozta, hogy a szalézi testvéreknek mindig Istentől kell függeniük, jó kapcsolatokat kialakítva közösségi életet kell élniük, amelyet imádság hat át és munka jellemez: a szalézi testvérek ne legyenek magányos figurák, hanem aktívan vegyenek részt a közösségi életben és gondoskodjanak egymásról.
A kongresszus harmadik napján Nádudvari Géza Boldog Sándor István életútját ismertette A szalézi testvér lelkisége és professzionalitása Boldog Sándor István példáján keresztül című előadásában, majd röviden bemutatta a Szent István Magyar Szalézi Tartományt is.
Sándor István Szolnokon született 1914. október 26-án. Vallásos neveltetésének bölcsője a család mellett a szolnoki ferences főplébánia volt: itt részesült a keresztség, az elsőáldozás és a bérmálás szentségében. Tagja volt a Szívgárdának, rendszeresen ministrált és lelkigyakorlatokon vett részt. 1931-ben a fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el. 1936-ban belépett a szalézi rendbe, 1940-ben tette le első fogadalmát, majd 1946-ban örökfogadalmat tett mint szerzetes testvér. Kilenc évig nyomdászként dolgozott a rákospalotai szalézi nyomdában, közben 1941–45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben. 1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai Keresztény Ifjak Országos Egyesületében (KIOE). Lakhelye és működésének fő színhelye a Clarisseum volt, ahol 1950 tavaszáig a szalézi tartományfőnökség is volt, és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez annak idején egy nagy park, cserkészotthonnak szolgáló ház, nyomda és több más épület tartozott. 1949-ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tartott fenn az ávósokhoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal. 1950-ben a többi renddel együtt a szaléziak működését is betiltották. 1951 februárjának végén a hatóság tudomására jutott Sándor István illegális tevékenységének egy része. Hogy letartóztatását elkerülje, Kiss István álnéven egy mosószergyár dolgozója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa lakásában. Ez időben kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett, a Clarisseumba járó fiatalokból újjászervezte a betiltott KIOE-csoportokat, rendszeresen találkozott velük, hitéleti útmutatást adott nekik. Elöljárói előkészítették külföldre való távozását, de ő tudatosan visszautasította ezt; nem akarta elhagyni növendékeit. 1952 júliusában letartóztatták, kínvallatásnak vetették alá, majd egy koncepciós per negyedrendű vádlottjaként kötél általi halálra ítélték az év októberében. A feddhetetlen jellemű, talpig becsületes Sándor István testvér 1953. június 8-án bitófán fejezte be földi életét.
Az egyházmegyei bíróság 2006. május 24-én indította el a boldoggáavatási eljárását. Sándor István az első magyar szalézi szerzetes, akit az egyház a boldogok sorába emelt 2013 őszén. Ferenc pápa a következőket mondta róla: „Szalézi világi testvér volt, példát mutatott a fiatalok szolgálatában, az oratóriumban és a szakképzésben. Amikor a kommunista rezsim bezárt minden katolikus művet, bátran szembenézett az üldöztetésekkel, és 39 éves korában megölték.” Forrás: Szaleziak.hu
Forrás és fotó: Szaléziak.hu, Magyar Kurír