A megújulás útján gurult a 17. FerBiT, a Ferences Biciklitúra július 23–28. között a Hidegség és Csíksomlyó között. Hagyománnyá vált, hogy július második felében ferences lelkiségben és két keréken megcsodáljuk teremtett világunk szépségét és gyönyörködünk, hogy mennyire szép a mi környezetünk.
A gyulafehérvári főegyházmegyében az imával megújuló közösség éve van. Az év mottója: „Újuljatok meg!” (Ef 4,23–24). Az idei zarándoklatunkat mi is e mottó köré építettük. Jól jött a hitünkben, a reményünkben és a szeretetben való megújulás.
Épületes volt, hogy Bonaventura testvér a napi szentmisék, elmélkedések alatt találóan pendítette meg, hogy miért is választotta a fent említett jelmondatot. A három isteni erényben igyekeztünk megújulni. Az útvonalunk alatt miközben jóságos Istenünkre, egymásra, önmagunkba tekintettünk, megújulásunkat szolgálta ez a zarándokúti kerékpározás.
Lelkesítő, hogy fiatalok, felnőttek akár a kiscsoportos beszélgetések alatt, akár a napi közösen megbeszélt, átelmélkedett szavak, érzések alatt, lendületben maradva tudtunk az isteni erényekről gyümölcsözően beszélgetni. A napi kilométerek, a hegyek-völgyek közötti tekerés-gurulás, a közös imádságok, a természetben a szentmisék, a közös éneklések, a hosszúra nyúlt beszélgetések, a csendes „magányos” tekerések, amikor csak Istenre és magamra figyelhettem, átformált, erőt adott.
A FerBiT útja ebben az esztendőben a megújulást szolgálta. Ahogyan sokan megfogalmazták, lelki, családias, belső úttá átalakult. Ebben az esztendőben az útszakasz is a megújulást szolgálta, nevezetesen: a Mária-út imitt-amott érintése, a Csángó-feredő, a Piposz tanya, a Tatros forrása, a Motorsírülő, a gyimesi legelők, a kosteleki harmatos reggel, a láposi pihenő, a károntai-csobányosi jó erős levegő, az Aklos tetőn a rendkívüli vendéglátás, az úzvölgyi megemlékezés, a csinódi ökumenikus kápolna, a csíkszentmártoni Úz Bence, a csíksomlyói kegytemplom harangjai, a kegyszobor előtti fohászok…, a Mária kertben a szentmise, a Szent István Ház vendéglátása, a Role zenekar által elénekelt Kájoni miseénekek, és a zarándok társak nyitottsága, jelenléte, mosolyai, vidámságai tovább élnek bennünk!
A vasárnapi záró szentmisén Bonaventura ferences szerzetes a következő történettel zárta az idei, máris hiányzós FerBiT-et.
A gyermek nézte a nagyapját, amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle: Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz? Nagyapja félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának: Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza, amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is, amikor megnősz.
A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta. De ez olyan, mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam! Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében hitben, reményben és szeretetben fog élni a világgal.
Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha ne feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és ő vezet mindig kívánsága szerint minket.
A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.
A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt, ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes úton.
A negyedik érték: A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt, ami benned történik.
És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy. Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet hittel, reménnyel és szeretettel tenni, anélkül, hogy gőgös lennél.
Amikor megnyitjuk szívünket a Szentlélek, a belső tanítómester előtt, ő feléleszti bennünk az isteni erényeket: ekkor, ha elveszítettük a bizalmat, Isten újra megnyit bennünket a hitre – a Lélek erejével, ha elcsüggedtünk, Isten felébreszti bennünk a reményt; és ha megkeményedett a szívünk, Isten megpuhítja szeretetével.
A lendületes Ferences Biciklitúra kihívás, hogy egyensúlyban maradjunk Istennel, egymással, teremtett világunkkal!
Kun-Gazda Kinga-Viola, Főcze Attila
