Dósa Hanna és Orbán Erzsébet vidám, pozitív kisugárzású pedagógusok, akiket jó kedélyük mellett határozott és szolid szakmai tudással rendelkező szakembereknek ismernek munkatársaik és tágabb közösségük egyaránt. Közel hét éve dolgoznak a Gyulafehérvári Caritas Hand in Hand nappali foglalkoztató központjában. Ők a csejdi kisiskolások legjobb játszópajtásai, csilingelő hangú kórustársai és következetes módszerekkel nevelő tanítói. Bár nyáron az iskolai tanítás szünetel, a foglalkoztatóközpont tevékenységei mégsem maradnak el, inkább átalakulnak. Milyen programok zajlanak nyáron és a tanév során? Mi az egyes foglalkozások célja? Milyen módszerekkel dolgoznak a pedagógusok, és mit tekintenek a munkájuk legszebb részének? Erről beszélgetett velük Orbán Júlia.
Hogyan néz ki a gyerekek nyári programja a nappali foglalkoztatóban?
Orbán Erzsébet: A gyerekek nyári programja kicsit eltér az iskolai év programjától. Úgy próbáltuk összeállítani, hogy élmény legyen a gyerekek számára. A gyerekek megérkeznek, nassolnivalót kapnak, utána jön egy óra szabadon választható tevékenység. Minden olyan tevékenység, amit ők szeretnének: gyöngyfűzés, kirakózás, karkötőkészítés…
Dósa Hanna: …tulajdonképpen finommotorikát fejlesztő gyakorlatok. Emellett olyan társasjátékokat játszunk, mint a Dobble, Memory, malmozás, „Ember, ne mérgelődj!”, UNO…
Milyen készségeket fejlesztenek a társasjátékok?
D. H.: Attól függ, hogy éppen mit játszunk. Fejlesztik a figyelmet, a memóriát, általában véve a kognitív képességeket. Ezért is szeretjük ezeket minden alkalomra bevinni. A későbbiekben a tanulásban is segíteni fogják a gyerekeket.
Mit fejleszt az UNO kártyajáték? Látom, hogy nagyon népszerű.
D. H.: A figyelmet, a memóriát, a számolási készséget, de a színeket és a számokat is meg lehet tanítani vele. Emellett fejleszti a problémamegoldó képességet, a koncentrációt…
O.E.: A türelmet is…
D. H.: …valamint a kitartást, a sikerélmény megtapasztalását.
Milyen nyári tevékenységeket tartotok a gyerekeknek?
O. E.: Minden hétnek megvan a maga tematikája. Megpróbáltuk úgy összeállítani a foglalkozásokat, hogy a gyerekek különböző országokról tanulhassanak, megismerhessék az adott ország gasztronómiáját, szokásait. Volt már olasz hetünk, amerikai hetünk, és lesz görög hetünk is.
Mi inspirálta ezt az ötletet?
D. H.: A marosszentgyörgyi kolléganőkkel közösen terveztük meg a nyári programot. Az aktivitások menete általában ugyanaz. El szoktunk készíteni a gyerekekkel egy jellegzetes ételt, amit az adott országban fogyasztanak, és az szokott lenni az ebédünk. Ismerkedünk az országgal, elkészítjük a zászlóját, az adott ország zenéjét hallgatjuk, és fontosabb tudnivalókat mesélünk az országról.
Akkor ez az ügyességüket is fejleszti, segíti őket, hogy a konyhában is egy picit otthonosabban mozogjanak.
D. H.: Így van. És egy kicsit kitágul számukra a világ.
Nyelvet is tanultok ilyenkor?
D. H.: Csak egy-két szót, leginkább a köszönéseket.
Melyik témát élvezték a gyerekek a legjobban?
O. E.: Mindkettőt. Az olasz héten pizzát készítettünk, az amerikai héten pedig hot dogot. Mindkét alkalommal különböző kellékeket kaptak a gyerekek, csoportokra osztottuk őket és a kreativitásukra bíztuk, hogy megterítsék az asztalokat.
D. H.: A foglalkoztatóban gyúrtuk be a pizzatésztát, a gyerekek segítettek lereszelni, feldarabolni a hozzávalókat, megkenni a tésztát, majd felvágni a készre sült pizzát. Nagyon jó volt, nagyon élvezték, és előszeretettel fogyasztották el, nagyon finomra sikerült.
Milyen más tevékenységek voltak?
D. H.: Voltak Superar kóruspróbák, aztán a nyáron volt egy háromnapos játéktáborunk is Vármezőn, a nappali foglalkoztató központunk szervezte.
Tanultatok új dalokat?
D. H.: Igen. Tanultunk új dalokat, ritmusgyakorlatokat, de ukulelézni és csengőzni is. Nagyon jó volt. A három napból egy kizárólag a Superar-módszer menete alapján zajlott.
O. E.: Volt egy másik, a Superar Romania által szervezett tábor is. Abban csak három-három gyermek vehetett részt minden Superar kórusból, s amikor a gyermekek hazajöttek, megtanították egymásnak a táborban tanult énekeket.
D. H.: Az volt a lényege, hogy nagyköveteket küldjünk. Olyan gyerekeket, akik tényleg tudják képviselni az adott helyszínt. Ez nálunk szavazással történt meg. Akiknek elegendő „szívük”, azaz jelenlétük volt, akikről tudtuk, hogy el lehet küldeni őket nélkülünk, felügyelők nélkül, és akikről feltételeztük, hogy amikor hazajönnek, képesek lesznek átadni a többieknek a tanultakat.
Mit tanult a három kiválasztott gyerek a Superar táborban?
D. H.: Három barátságdalt. Merthogy a barátságról szólt a tábor. Azokat tanították meg itthon a kórustársaiknak a dalokhoz tartozó mozgásokkal együtt. És ez nagyon jól sikerült.
Milyen terveitek vannak?
D. H.: Jövő héten a csejdi gyerekeket Marosszentgyörgyre fogjuk hozni, és közösen fogunk játszani a marosszentgyörgyi gyerekekkel. Lesznek kalandjátékok, vizes játékok, játszóterezés, gofrisütés, kókuszgolyó-készítés, társasjátékok…
O. E.: „Just Dance”, „Ki mit tud?” verseny, zene…
D. H.: Csapatépítő jellege is lesz.
O. E.: Lesz egy drámapedagógiai nap is, amikor a gyerekek történeteket találnak ki, annak megfelelően beöltöznek, s majd egymásnak előadják kis előadásaikat, történeteiket.
D. H.: Tervben van egy Franz Kett pedagógiai hét is.
Kérlek, mesélj erről.
D. H.: Franz Kett pedagógiai módszerrel dolgozunk. Vannak előzetesen előkészített kellékek, és egy mese lassú felolvasása közben szemlélteted az eseményeket szimbólumok, kellékek segítségével. A mese befejezése után elkezdődik a műhelymunka, az alkotási folyamat, amelyet elindított a gyerekekben a történet.
O. E.: Egy padlókép jelenik meg.
D. H.: Aztán az utolsó két hét az egyéni fejlesztésről fog szólni, hogy felfrissítsük az iskolai idő alatt tanultakat: az írást, az olvasást, a matematikai készségeket. Erre szükség van, mert most, nyáron, a tanulás egy picit háttérbe szorul.
Miben másak az évközi tevékenységek, mint a nyáriak?
D. H.: Alapvetően más a gyerekek hozzáállása, mert már fáradtan érkeznek hozzánk iskola után.
O. E.: Sokkal könnyebb nyáron dolgozni.
D. H.: Kevesebb játékra van időnk, mert a gyerekek rá vannak görcsölve a házi feladatokra.
O. E.: A fegyelem terén is más a helyzet. Nyáron semmi gond, sokkal nyugodtabbak, felkelés után egyenesen hozzánk érkeznek, nincsenek még elfáradva.
Pedagógusként hogyan tudjátok kezelni, tanulásra buzdítani a fáradtan érkező gyerekeket?
D. H.: Az első óra éppen arra jó, hogy megérkezzenek, mert az a szabad játékról szokott szólni. Az a cél, hogy az iskolai gondokat otthagyják az iskolában, kifújják magukat, s utána kezdődhet a tanulás.
A tanulásban a gyerekek kérik a segítséget, vagy ti fordultok oda hozzájuk?
O. E.: Ez egy elvárás…
D. H.: Elvárás a pedagógusok részéről is, a szülők részéről is, mert sokan nem tudnak segíteni otthon, és ugyanígy a gyerekek részéről is.
Ha látjátok, hogy valaki tud önállóan tanulni…
O. E. és D.H.: Vannak olyan gyerekek, akik már elérték ezt a szintet, őket hagyjuk, hogy egyedül dolgozzanak.
D. H.: A gyerekek tényleg oldogatják a házi feladatokat, és amikor szükség, természetesen segítünk.
O. E.: Egyedül is dolgoztak már. Volt, aki nem várta meg a tulajdonképpeni tanulási időt, hanem hamarabb hozzáfogott a házi feladataihoz.
D. H.: Vannak nagyobb gyerekek, akiket meg tudtunk győzni, hogy segítsenek a kisebbeknek. Ez egy jó kimenő osztály volt. Negyedik osztályból mindenki megy ötödikbe.
Milyen tanulási nehézségei szoktak lenni a gyerekeknek, és ezek milyen tantárgyakban mutatkoznak meg?
D. H.: A matematika nehézkes. Sokaknak az írás-olvasás is.
Ezt hogyan lehet áthidalni? Többet gyakoroltok?
D. H.: Igen. Az egyéni gyakorlás nagyon fontos. Azzal tudunk mi nekik igazából a legtöbbet segíteni, mert a csoportban minden gyereknek más a tempója. Volt rá példa, hogy valakit a csoportfoglalkozás után ott tartottunk, mert láttuk, hogy muszáj megtanulnia az ábécét.
Ugyanazon módszerrel dolgozó, de más-más személyiséggel rendelkező pedagógusok vagytok. Kíváncsi lennék, hogyan egészítitek ki egymás munkáját.
O. E.: Én szeretem a rossz rendőr szerepét.
D. H.: Én pont fordítva gondolom. Én gondoltalak a jónak.
D. H.: Szerintem a leghatékonyabb közös módszerünk a következetesség. Ha valamit mondunk, az tényleg úgy van. Ha azt mondjuk, hogy felhívjuk a szülőt, akkor tényleg felhívjuk, különben nem vesznek komolyan a gyerekek. A Superar próbák és koncertek alatt nagyon nagy segítség, hogy Erzsébet a gyerekek között van és figyel rájuk.
Mi történik, amikor hiányzik Hanna?
O. E.: Megoldjuk, de nem szeretem, ha hiányzik. Mindig van segítség, de Hannával szavak nélkül is értjük egymást.
D. H.: Egyformán gondolkodunk. Már az arckifejezésünkkel vagy a szemünkkel is tudunk egymással kommunikálni…
O. E.: Tudjuk egymást irányítani. Tudjuk, mikor kell szerepet cserélni.
D. H.: A fegyelem szempontjából ketten vagyunk a bázisok.
O. E.: Ha tőlem egy gyermek kérdez valamit, és én válaszolok, tudom, hiába megy Hannához ugyanazzal a kérdéssel, mert ő nem fog ellenem beszélni.
D. H.: Ugyanazt fogom mondani, amit Erzsébet, pedig nem beszélünk össze. Egyformán gondolkodunk a gyermekekről. S minden másról is. Kiegészítjük egymást.
Mi a munkátok legszebb része?
D. H.: A szeretet, amit a gyerekektől kapunk, és amit mi is adunk. Feltöltő jellege van az adok-kapok szeretetnek.
O. E.: Szerintem is. A gyermekek nagyon igénylik. Jönnek, ölelgetnek. Sokszor elfáradunk, de amikor belépünk a terembe, és látjuk, hogy ők aznap is ott vannak, már nem is vagyunk fáradtak.
D. H.: És a szülőkkel való kapcsolat is jól működik. Nagyon tisztelnek, és ez nagyon motiváló érzés.
Van egy bizalmi kapcsolat köztetek.
D. H.: Igen. És ezt szokták is hangoztatni időnként, amikor több esemény történik, például egy tábor, vagy megünnepeljük egy gyereknek a születésnapját. Például ma is érkezett egy anyuka, aki elmondta, hogy nagyon hálás, amiért ilyen sok jóban lehet része a gyerekének. Ez tényleg simogató.
Milyen érzés, amikor azt látjátok, hogy a gyerekek átjutnak egyik osztályból a másikba?
D. H.: Nagy büszkeség.
O. E.: Nagy öröm. Most volt rá egy példa, hogy egy lánynak sikerült a pótvizsgája biológiából.
D. H.: A lány jelezte, hogy pótvizsgára került, és segítséget kért tőlem. Néhány alkalommal ott tartottam, gyakoroltuk az adott tantárgyat, minden leckéből írtunk ki mondatokat, azokat megtanulta és sikerült a vizsgája.
Milyen sikerélményeitek vannak még?
D. H.: Egy jó kimenetelű tábor, a koncertek, a tanítók visszajelzései és igazából minden visszajelzés, amit kapunk a közösségtől.
O. E.: És az, hogy a gyermekek minden nap ott vannak. Az a legnagyobb visszajelzés.
Kérdezett: Orbán Júlia
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
