Az idézett ének refrénje nyolcvanadik évükben járó embereknek, mint mi is, hatalmas vigasz, lelki útravaló a folytatáshoz. Ezt a Mária-éneket Pálmai Árpádtól tanultuk a Boldogasszony Zarándokvonaton. Feleségemmel – akinek a felmenői redemptus, kálvinista nagykunok, és ő a mai napig is gyakorló tagja városunk református gyülekezetének – huszonötödször készülünk a nyeregbe, a Szűzanya kötényébe. A negyedszáz alkalomból az idén immár tizedszer utazunk a Boldogasszony Zarándokvonattal, a Misszió Tours Utazási Iroda teljes biztonságot nyújtó szervezésében.
A zarándokvonattal utazni különös lelki ajándék. Korábban autónkkal utaztunk, és külön gondot jelentett az óriási forgalom, a parkolóhely megtalálása, a tankolás. A zarándoklatra történő lelki ráhangolódás szinte az utolsó órára maradt. Most már abban a pillanatban, ahogy a vonatra felszállunk, a Boldogságos Szűz reményteli vendégei vagyunk, így napokig az Istenanyával való találkozásra készíthetjük fel a lelkünket közös imádkozásainkkal, énekléseinkkel, lelki beszélgetéseinkkel.
Sok-sok időjárási viszontagságot megértünk már csíksomlyói zarándoklataink alatt a jégesőtől a kibírhatatlan kánikuláig, de a Szűzanya meghívásának nem tudtunk ellenállni. Valahányszor számba vesszük a zarándoklatok során elnyert kegyelmeket, végül arra jutunk, hogy a vonzerő a Boldogasszony mérhetetlen szeretetének kiáradásában van. A Kegyelmek Anyja a pünkösdi szentmise idejére kinyitja felettünk az eget, odaajándékozza a mennybelátás kegyelmét, amit a világban sehol máshol és semmikor nem tapasztalunk.
Megváltónk édesanyjának égi közbenjárása kísérje minden zarándoktársunkkal a mi igyekezetünket is, hogy őszinte, tiszta szívvel törekedhessünk hitünk megerősítésére. Ebben bátorítson bennünket a címbéli Mária-ének folytatása: „Ki a magas mennyekből gondot visel ránk.”
Pacsai Norbert és felesége, Mária, Abádszalók
Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap 2024/20., pünkösdi lapszámában.
