Az elmúlt héten, április 29. és május 3. között a temesvári egyházmegye Szépszeretet zarándokcsoportja Međugorjeba, Szűz Máriához, a Béke Királynőjéhez zarándokolt. Hétfőn kora reggel a temesvár-józsefvárosi plébániatemplom előtt a temesvári hívek az Arad, illetve Temes megye több helyiségéből érkezett hívekkel találkoztak. Innen a zarándokok két autóbusszal, szívükben sok szeretettel, buzgósággal és reménnyel telve indultak Međugorjeba, Szűz Máriához, a Béke Királynőjéhez.
Az útra négy lelkipásztor kísérte el a csoportot. Az első autóbusz utasainak Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános, valamint Váncsa Csaba temesvár-gyárvárosi segédlelkész volt lelki vezetője. A második zarándokbusz lelki vezetője Miklós Csaba majláthfalvi plébános és György Zoltán, Arad-Gáj plébánosa volt. A hosszú út folyamán a lelkipásztorok autóbuszt cseréltek, hogy mindkét csoport élvezhesse társaságukat, illetve hallgathassa elmélkedéseiket. A papokat továbbá a régi és új zarándokokat Káfony Mária csoportszervező üdvözölte. Elmondása szerint 102-en indultak útnak Međugorjeba, Szűz Máriához, közülük 52 tag most jött először.
Szilvágyi Zsolt szavait idézve, a zarándokutakon a hívek ki szokták használni az időt arra, hogy egy-egy lelki témában elmélyüljenek. Elmélkedésének témája Međugorje lelkisége volt. A Mária-jelenések 1981-ben kezdődtek el, amikor néhány gyermeknek megjelent a Szűzanya. A plébános megemlítette azokat a csodákat, amelyeket ő is tapasztalt: sok-sok ember elvégezi szentgyónását, szentségimáskor a tömeg nagy csendben van, sok ember ott megtalálja a hitét, a jó Istent és lélekben megújulva tér haza. A megannyi együtt imádkozó ember Međugorje ma is szemmel látható csodái közé tartozik, amelyet Isten és a Szűzanya nélkül nem lehet megmagyarázni. Az elmélkedés arról szólt, amit a Szűzanya Međugorjébe kért, mégpedig Fiának tanításai. Öt lelki kőre hívta fel figyelmet, melyekkel legyőzhetők a lélek Góliátjai: szenvedés vagy szenvedély, problémák, félelmek, aggodalmaskodás, az élet annyi megoldatlannak tűnő problémája. Erre van az öt kő: az ima, az Oltáriszentség, a Szentírás olvasása és megélése, a böjt és a havi szentgyónás.
Váncsa Csaba az istenkép témájáról, kérdéséről elmondta, hogy ez az a tényező, ami a legjobban meghatározza az ember személyiségét, tetteit, valamint meghatározza az istenkapcsolatot és annak minőségét, illetve a magunkról, illetve másokról kialakított képet és kapcsolatot. Egyesekben még most is a gyermekkori istenkép él, másokban pedig egy olyan Isten képe van, aki nem képes segíteni, csak követelőzni tud. Mint tudjuk, mindnyájan Isten képmására teremttettünk, mindannyian az ő képét és hasonlatosságát kellene magunkra öltsük, de istenképünk nagyon sokszor eltér attól, amilyen ő valójában. A filozófia elmélete szerint van az igazság, és van az, amit csak elképzelünk, és nem mindig felel meg az igazságnak. Az ember életében is vannak képek, amelyek nem fedik a valóságot. Miért is van ellentét a valóság és a valóságról alkotott kép között? Azért, mert mindannyiunkban él egy kép, amelyet külső és belső tényezők egyaránt árnyalhatnak, torzíthatnak vagy élesíthetnek. Így van ez az istenképpel is. Sokaknak sokféle alak, kép forma, érzés ugrik be. De teljességében Isten képét csak az örökkévalóságban fogjuk megismerni. Számunkra az Újszövetségben, Jézus Krisztus, az ő szavai, tettei közvetítik, mondják el, hogy a valóságban milyen az Isten arca, igazsága és milyensége. Isten Jézus arcán, szavain és tettein keresztül válik láthatóvá és érthető valósággá.
A hosszú út alatt a zarándokok sokat imádkoztak, a rózsafüzértitkokat elmélkedték. Kedd reggel a hívek magyar nyelvű szentmisén vettek részt a Sárgaházban, közösen a vajdasági és magyarországi zarándokcsoprtokkal, akikkel már többször, más helyeken is találkoztak. A szentmisén Szilvágyi Zsolt azzal indította prédikációját, hogy milyen ereje van a hitnek, hiszen összegyűjti a híveket, akik három országból érkeztek, de ugyanazt a nyelvet beszélik es ugyanazt a hitet vallják. A húsvét utáni időben a szentmisén az olvasmányok az Apostolok cselekedeteiből hangzanak el, és arról számolnak be, hogyan jutott el a hit minél több emberhez. Hívő embernek ez nem azt jelenti, hogy egyszer átlép a hit kapuján, és az élet csak annyi, mint egy hosszú folyosó, amin csak átsétál, hanem a hit kapuját sokszor ki kell nyitni. Az élet több szakaszon megy át, mintha az ember szobáról szobára járna és ehhez mindig ki kell nyitni az élet kapuját. A zarándokok azért jöttek erre a kegyhelyre is, hogy újra megtalálják az élő hit kapuját. A hitben állandóan növekednie kell, mert különben megkövesedik, és sokszor csak elméleti hit lesz. Mit jelent megtalálni a hit kapuját? Megtalálni a hit kapuját a hívő emberek számára azt jelenti, hogy megtalálja az elméleti hittől a bizalomra vezető utat.
Szentmise után a hívek Pobrdón, a jelenések hegyén elimádkozták mind a három rózsafüzért: az örvendetest, a fájdalmast és a dicsőségest, elmélkedve a titkokon. Minden egyes tizedet felváltva vezetett egy-egy zarándoktestvér. Délután több ezer zarándoktestvér társaságában a temesvári egyházmegye csoportja részt vett a helyi programokon, amely a rózsafüzér imádkozásával kezdődött a szabadtéri oltár előtt. Ezt követte a szentmise, majd a szentségimádás.
Szerdán reggel a zarándokok Horvátországba, Makarszka városba utaztak. Vepric egy Mária-szentély Makarszka város közelében, amelyet 1908-ban hoztak létre a lourdes-i Szűzanya barlangjának mintája alapján. Itt a szabadtéri oltárnál vettek részt a szentmisén, amelyen Miklós Csaba az evangéliumi szakasz utolsó mondatávál kezdte el szentbeszédét, mely szerint Jézus nem tudott otthonában csodát művelni az emberek hitetlensége miatt. Ez az otthon lehet Názáret, de lehetett a világ Názáretje is. Ez a fajta hitetlenség akkor kezdődött, amikor az embert kezdték a központba helyezni, hogy minden érte történik, ő az, aki mindent megtehet, és Isten csak valahol ott van, hogy segítsen, amikor az ember már képtelen. Az Anyaszentegyház példát szeretett volna állítani az emberek elé, akit lehet követni, aki jó példa lehet a munkások számára, akire felnézhetnek. Adolph Kolping német katolikus pap mondta, hogy az az igazi ifjú keresztény munkás, aki jó keresztény, jó munkás és jó családapa. Ez a három tulajdonság egyesült Szent Józsefben is. József jó családapa volt, aki próbálta megteremteni minden feltételét annak, hogy családja boldog legyen, növekedni tudjon, a családban meglegyen a béke és a szeretet. Ezt azért tudta megtenni, mert mindig Istenre hagyatkozott. A szentmisét követően a zarándokok hajóúton vettek részt az Adriai-tengeren.
Csütörtökön reggel a nagy létszámra való tekintettel (az egyik lelkipásztor meg is jegyezte, hogy a magyarok elfoglalták Međugorjét – több mint háromszázan voltak), ismét a Sárgaházban tartották a közös magyar nyelvű szentmisét, amelyen nyolc pap koncelebrált. Szentmise után, a kedvezőtlen időjárás miatt a zarándokok nem tudtak felmenni a keresztúton a Križevacra, ezért két csoportra osztva elvégezték a kegytemplom háta mögött levő Világosság rózsafüzért, illetve a feltámadt Krisztus szobra körül kialakított keresztutat. Délután a Cenacolo közösséget látogatták meg, ahol szenvedélybeteg fiatalok tanúságtételét hallgatták meg. A Cenacolo közösséget Elvira nővér alapította 1983-ban eltévelyedett fiataloknak, azért, hogy az életüknek új esélyt biztosítson. Megható volt hallgatni, ahogy a fiatalok elmesélték kinti életüket, amely már számukra nem is volt élet, és bekerülésük után, a melléjük rendelt őrangyalok, a közösség és az ima segítségével mennyire megváltozott az életük. Délután a szabadtéri oltár előtt levő téren a csoport részt vett a rózsafüzér-imádságon, az ezt követő szentmisén és szentségimádáson.
Pénteken reggel a kápolnában a magyarországi és a temesvári egyházmegyés zarándokcsoport részt vett a szentmisén. A főcelebráns az evangéliumra hívta fel a figyelmet: – Nagyon fontos felismerés, újra és újra megújulni Krisztusban. Mit jelent számunkra az evangélium, mi az, amit átadunk másoknak. Hitünk központi titka a feltámadás öröme. A halál legyőzetettet Jézus Krisztusban. Benne új és örök életünk van. Én vagyok az út az igazság és az élet, olvassuk János evangéliumában. Ha felismerjük az életünkben az ő jelenlétét, az ő életét és elindulunk ezen az úton, akkor eljuthatunk a Mennyei Atya házába. Mi is úton lévők vagyunk, segítsünk másokat is, hogy eljussanak.
Szentmise után lelkiekben megerősödve, meggazdagodva indultak hazafelé a zarándokok. A buszban sokat imádkoztak és énekeltek, valamint Váncsa Csaba segédlelkész elmélkedését hallgatták, aki az életről, annak keserűségéről beszélt.
Miklós Csaba plébános mondta, hogy sokszor bennünk is elindíthatja a megtérést valakinek a vallomása, tanúságtétele. Ezért több zarándokot megkért, hogy mondják el, mit éreztek, illetve mi az, amit hazavisznek Međugorjéból. Sokan jelentkeztek, de elmondásuk szerint azt, amit ott érez, tapasztal és lát az ember, azt szavakban nem lehet elmondani, fénykép sem tudja azt átadni.
Köszönjük a Szűzanyának, hogy meghívott bennünket, köszönjük a jó Istennek, hogy együtt járhattunk a hit és a szeretet útján. Köszönjük lelki vezetőinknek, hogy elkísértek, tanítgattak, velünk együtt imádkoztak. Köszönjük a szervezőnek a fáradságos munkáját. A jó Isten áldása legyen mindnyájuk munkáján továbbra is.
Kép és szöveg: Gaál László / Gerhardus.ro
