Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!”
Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! (Mt 25,1-13)
Gondolat
Senki sem szeretne a balga szüzek módjára lemaradni a menyegzőről, készületlennek lenni az Úr érkezésekor. S mégis, az okosok nyomába szegődni sem könnyű, hiszen annyi feladat, ügy, probléma van, amivel sürgősen, még ma foglalkozni kell, a lelkünkkel ráér majd holnap is… – gondoljuk gyakran. Csak ez nem biztos.
Jézus a mai példabeszéddel nem riogatni akar bennünket: a keresztény élet alapmotivációja nem lehet a félelem. Jóval inkább azt üzeni, hogy ne halogassuk az igazán fontos dolgokat, s ha sok minden van, állítsunk fel prioritást a dolgok között. Az első azonban a lelkünk, üdvösségünk legyen!
