Nem véletlen, hogy érdeklődik az ember a kisebb-nagyobb közösségének múltja iránt. A nagyobb időtávolság eseményeinek ismerete tanulságaival lelkesítő tud lenni a munkára és a kitartásra. A főegyházmegye múltjába betagolódik az erdélyi fejedelemség története, ezért természetes, hogy a két történelmi valóság kapcsolatára kíváncsiak vagyunk. Ilyen szándékkal indult Koncsag László szentegyházasfalvi plébános is a hívekkel és vendégeivel február 28-án Gyulafehérvárra, hogy felkeressék az erdélyi fejedelmek által 150 évig használt palotában elhelyezett Erdélyi Fejedelmek Múzeumát.
Betekintést nyertünk a palota és környékének átépítési és díszítési részleteibe. A meglátogatott termek festési maradványai, az építésben felhasznált, ma ritkaságnak számító részei a kiegészítő makettekkel együtt közelebb hozták a 16. és 17. századi építészetet és festészetet.
A fejedelemség palotájából a mai püspöki palotába igyekeztünk, ahol Kerekes László segédpüspök vezetett körbe. Az udvar közepén található Márton Áron szobornál a csoportkép készítése után a püspöki palota kápolnájában, a tanácsteremben és végül Isten szolgája Márton Áron püspök lakosztályában és dolgozószobájában időzhettünk.
Elénk tárult az egyszerű környezetben megélt kitartó imádsággal és szívós munkával végzett Isten-szolgálat, amelynek máig érezhető tanulságai és útmutatásai erősítik reményünket. Tovább erősítette ezt az élményt a tőszomszédságban található közel ezeréves püspöki székesegyház, amely katolikus keresztény hitünknek kőbe faragott, máig felbecsülhetetlen értéke. Jól esett időzni benne, szemlélni azt a sok küzdelemben megedzett élni akarást, ami élettel tölti meg, sugallva a remény mindig megújító erejét, ami Istenbe vetett bizalmunk éltetője. Márton Áron püspök szarkofágja mellett megköszöntük neki a kiállást és imádkoztunk egyházmegyénk lelki megújulásáért és a hitben való kitartásáért. Ehhez elsősorban az egyes embernek kell lelkileg megújulnia, hogy belássuk, az Isten és a felebarát őszinte szeretete nélkül nem tudunk növekedni a jóban. A székesegyház után a Felső Károly-kaput néztük meg, ahonnan az 1717–1732 között III. Károly által építtetett vár egy tekintélyes részét is csodálhattuk. Majd az autóbuszhoz mentünk, s hazafelé vettük az irányt.
A zarándoklat testileg és lelkileg is felüdített, hiszen a keresztény érték, amelyből erőt merítünk, táplál és bizalomra hangol, hogy feladatainkat Istennek tetszően tudjuk végezni. Közösségünk túlnyomó részt a szép korhoz áll közelebb, de nagy fegyelemmel és önuralommal vállalták a fáradságot, ami a fiatalabbnak jó lecke. Külön köszönet a szervezés- és lebonyolításban fontos szerepet játszó Gábos Józsefnek is. Ahogy szemléljük évszázados értékeinket, egyre inkább nyilvánvalóvá válik a múlt megtartó ereje, amelynek megismerésére érdemes áldozatot hozni.
Koncsag László szentegyházasfalvi plébános
