Február 2-án a szerzetesek Erdély szerte megünnepelték Jézus Krisztus bemutatását a templomban, ugyanakkor pedig hálát adtak saját hivatásukért, a szerzetes testvérek és nővérek életéért, közösségeikért, illetve imádkoztak új hivatásokért.
Ezen a napon a gyulafehérvári főegyházmegyében több településen is találkozhattak a megszentelt életet élők. Isten emberei gyülekeztek például Kolozsváron a Szent Mihály-templomban, Csíksomlyón a kegytemplomban és a kevésbé ismert háromszéki kis falucskában, Esztelneken a ferences templomban.
A Szent Györgyről nevezett templomban nem is ünnepelhettek volna szebben, mint fiatalokkal együtt. A szentségimádáson Simeonként és Anna próféta asszonyként szemlélhették a gyermek Jézust, és magasztalták Istent, aki egyedüli világosságunk, utunk és életünk.
A szentségimádást követően szentmisén vettek részt közösen a házigazda szerepében lévő ferences testvérekkel a sepsiszentgyörgyön élő Szeretet Misszionáriusai nővérei és egy ágostonos nővér, aki a munténiai Prahova megyében lévő Szent Rita Szemlélődő Ágoston-rendi nővérekhez tartozik. Betegápoló ferences nővérek hárman is jelen tudtak lenni ezen a meghitt szerzetesi-közösségi ünnepen. A szerzetesekkel együtt ünneplő kézdiszentkereszti plébános, Tódor Attila prédikációja bebalzsamozta a jelen levők lelkét azzal a képpel, ami rávilágított arra, hogy az Úr Jézus bemutatása az atyai házban húsvét vasárnap teljesedik be, akárcsak a szerzetesek Istennek átadott élete.
A szerzetesi találkozó alkalmával megerősítő volt együtt lenni az Úr előtt, részt venni a szentmise áldozatban. Egymás hitéből, lelkiségéből gazdagodni, kapcsolatokat építeni és ápolni. Épülni és rácsodálkozni Isten országára, ahol és amiben mi lehetünk Isten barátai és munkatársai.
Vedd el, Uram, egész szabadságomat. Vedd el emlékezetemet, vedd el értelmemet, vedd el egész akaratomat. Amim van és amit birtokolok, te ajándékoztad nekem. Most teljesen és egészen visszaadom neked és átadom, hogy te irányítsd akaratod szerint. Csak szereteteddel ajándékozz meg kegyelmedben, és gazdag leszek, s már nem keresek semmi mást. Ámen. (Loyolai Szent Ignác imája)
