Az adventi várakozás sokszínűségét mutatták be előző részben a gyulafehérvári papnevelő intézet kispapjai és a vicerektor, a kar dékánja. A mostani összeállításban az emberré lett Isten misztériumát igyekeznek szavakba önteni.
Az Istengyermek érkezése
Az Istengyermek mint fogalom gyakori használata a köztudatban azt eredményezte, hogy nem igazán érezzük ezen fogalom mélységét. A karácsony ünnepe körüli szellemi, lelki készületben gyakran felbukkan mint Jézus egyik attribútuma, de általában átsiklunk fölötte. Most kicsit átelmélkedve tekintsünk rá erre a fogalomra. Mit jelent nekünk személyesen?
Isten és gyermek. Ha ezt a szókapcsolatot látom, elsősorban egy ellentmondást érzékelek. Az Isten hogy lehet gyermek? A gyermek hogy lehet Isten? Hajlamosak vagyunk az Istent erősnek, mindenhatónak, végtelennek és hatalmasnak elképzelni, amivel nincs is gond, mert így van. Emellett sokszor elfelejtjük odatenni, hogy irgalmas, alázatos és jóságos. Azt mondanánk, ez eddig rendben van, ez a keresztény istenkép, igazságos, ugyanakkor irgalmas is. De mégis hogy jut eszébe, hogy mint egy gyermek, egy nagyon sebezhető és kicsi élőlényben testesüljön meg? Emberi gondolkodással ki akarna kicsi és sebezhető lenni, ha már erős és mindent megtehet? Ki az, aki kitenné magát ennek a kockázatnak? Hiszen védtelen marad, az emberekre bízza magát, akik bármikor megölhetik. Miért tanúsít mégis ekkora bizalmat az emberek felé? Erre nem igazán tudunk emberi logikával komoly érvet támasztani. Egyesek azt is mondanák, hogy egyenesen hülyeség ilyet tenni.
Akkor miért tette meg mégis? Pontosan azért, mert egy akart lenni közülünk. Olyan lett, mint mi, emberek, azt ette, azt élte meg, amit mi is tapasztalunk. Elmondhatjuk, hogy olyan Istenünk van, aki tudja, milyen sírni, de tudja, milyen nevetni, aki tudja, milyen elesni és milyen felállni, sőt azt is tudja, milyen meghalni és feltámadni. Mindezt azért tette, hogy majd mi is feltámadhassunk.
Bakos Szabolcs
Fény és sötétség játszmája
A fény és a sötétség ellentéte az emberi empirizmus egyik legősibb és legmélyebb metaforája. Ezek az elemek nem csupán a fizikai világ alapvető aspektusai, hanem filozofikus, spirituális és pszichológiai szimbólumok is egyben. A fény gyakran a tudás, az értelem, a tisztaság és a spirituális megvilágosodás jelképe. Ez a szimbolika jelenik meg a világ számos kultúrájában és vallásában, ahol a fény az isteni, a magasabb rendű tudás vagy az igazság megtestesülése. A fény a remény, az újrakezdés és az útmutatás szimbóluma is lehet, ami áttör a sötétség árnyékából és új perspektívákat nyit meg előttünk. A liturgia pont ilyen fény a sötétben, amely a decemberi sötét napokat még inkább megvilágítja. Megérteni ezt a misztériumot egyenlő Isten megismerésével: persze ez képtelenség, hiszen az emberi tudás véges. Nézhetjük jobbról, nézhetjük ballról, szemlélhetjük, de megérteni nem tudjuk. Ezért is kemény kijelentés az, hogy én szeretem Istent, hiszen amíg részben nem ismerem, nem tudom szeretni sem. Itt van a karácsony, amikor az Istengyermek közénk jött, ez a nap róla kellene szóljon, mi mégis a plázákat ünnepeljük. Kint minden fényben úszik, belül pedig óriási a sötétség, hiszen megmaradunk az ismeretlen állapotban. Merjünk kilépni a fényre, hiszen a fény maga Krisztus, és amíg sötétségben élünk, addig nem mondhatjuk, hogy szeretjük Krisztust.
Egyed Arnold-István
Az Istengyermek töltse be lelkünket szeretettel
Közismert tény a mai világban, hogy karácsony a szeretet ünnepe, hiszen a társadalom különböző területei is ezt erősítik. Mindezek mellett ott van a béke, az egyetértés, amely szétválaszthatatlan elem a szeretettől, hiszen hol szeretet és egyetértés, ott az Isten (DU 95 C). A szeretet egyik kimutatási formája a megajándékozás, hiszen ezáltal kimutatjuk egy vagy több személynek, hogy mennyire fontosak számunkra, mennyire szeretjük őket. Az Istengyermek számunkra egy hatalmas ajándék, amely kifejezi a Mennyei Atyánk szeretetét irántunk. Az ő érkezésére – bármennyire is ezt hangsúlyozza a mai fogyasztói társadalom – nem is annyira a külső előkészítésekkel vagy újításokkal kell várakozzunk, hanem a bensőnk, a lelkünk újításával, tisztításával. Hiszen a szeretet és a béke, amelyet Istentől kapunk, úgy tud megvalósulni, ha felismerjük és gyakoroljuk ezt a felebarátainkkal. És itt nem kell nagy dolgokra gondolnunk, hiszen a legkisebb emberi gesztus is már egy előrehaladás a szeretet útján és a béke megteremtésében. Engedjük, hogy az Istengyermek érkezése töltse be lelkünket szeretettel, hogy békét teremthessünk ott, ahol kell. Hiszen ennek az ajándéknak nem csupán haszonélvezői vagyunk, hanem terjesztői is.
Fazakas Tibor
Az értem gyermekké lett Isten
Az ember egyik tulajdonsága, hogy jó megfigyelő. Gyorsan reagál a környezetében végbemenő változásokra, a nagyobb eseményekre is. Figyel, véleményt mond, és ugyanabban a pillanatban szeretne ő is kitűnni. S történik mindez azért, mert oly gyakran az ember nem veszi észre a legnagyobb csodát, ami történhet vele: Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Ez a legnagyobb ajándék, amit valaha is egy teremtett dolog kaphat. Karácsonykor minden évben megemlékezünk Krisztus születéséről – a Fiúról, aki már a kezdetek előtt az Istennél volt, van és lesz, aki az Atyától való, született, de nem teremtetett – és Jézus Krisztus földi születéséről. Szükségünk van erre, hogy évről évre eszünkbe jusson a mi méltóságunk. A Fiú nem szégyellte az emberi mivoltot, hanem közénk jött és egy lett közülünk. Így mutatta meg nekünk azt a szeretetet, ami már a kezdetek előtt jelen volt az Istenben, és most kiáradt bennünk is.
Fekete László-Csaba
Fény, forrás, fák
Feszült várakozásunk után, ami nem is pontszerű esemény, hanem inkább egy csigalépcsőn való haladáshoz hasonlít, rájövünk arra, hogy önerőnkből soha nem érünk célt, nem érjük el a legfelső lépcsőfokot, ahol vár minket a legjobb barát. Ezért ő közeledik hozzánk. Ennek oka: az isteni szeretet. Közeledik, mert amikor életünk elemlámpája lemerül – mivel ismét rossz áramforrásra csatlakoztattuk -, a sötétben már nem látjuk meg a lépcsőfokokat, ezért elénk siet, hogy igazi világosságával vezessen bennünket. Kezünkbe nyom egy hordozható töltőt, amin ez áll: Minden forrásom belőled fakad (Zsolt 87,7). Néha lassú a töltés. Talán azért, mert leakadok a jászolnál. Ám a jászol fája már jelzi is a megváltásunk fáját: a keresztet. A jászolban és a kereszten is kitárt karok várnak, amelyek megelőlegezik az ölelést. Isteni ölelés, amely erősebb egy barátinál: megadja az igazi békességet.
Kováts Álmos-Botond
A Fény ünnepe
Karácsonykor, az év legfényesebb ünnepén, az Istengyermek érkezését ünnepeljük. Ez az időszak nemcsak a keresztény vallásban fontos, hanem az emberi lélek mélyebb rétegeit is megérinti. Az Istengyermek születése egy olyan esemény, amely a hit és a csoda misztériumát hordozza. Az emberi élet értelmének és sorsának gondolatait veti fel, és arra ösztönöz, hogy elmélkedjünk az isteni és az emberi közötti kapcsolatról. Az Istengyermek érkezése azt jelképezi, hogy az isteni mindig jelen van az emberi életben, és hogy az emberi lélek mindig vágyik az égi és a földi közötti harmóniára. Lelki szemmel nézve a karácsony az altruizmus és az önzetlenség ünnepe is. Az ajándékozás és az osztozás szelleme arra ösztönöz bennünket, hogy gondoljunk másokra, és adakozzunk anélkül, hogy elvárnánk cserébe bármit is. Ez a lelki töltetű üzenet arra emlékeztet bennünket, hogy az emberi kapcsolatok és a szeretet teremtik a boldog és értelmes élet alapjait. Karácsonykor az Istengyermek érkezése és az ajándékozás összefonódik, hogy megmutassa az emberi lélek mélységét és az isteni iránti vágyat. Ez az ünnep arra ösztönöz bennünket, hogy keressük az élet értelmét, osztozzunk másokkal, és higgyünk a csodákban. Karácsony az isteni és az emberi találkozásának ünnepe, amely megtölti szívünket reménnyel, szeretettel és békével.
Motolan Ioan-Marian
Jézus: Isten arca közöttünk
Karácsony van! Ma ujjong és örül az egész földkerekség. Örömének hallatszik ebben a szent órában a mennyből is: angyalok táncra kelnek, szentek énekelnek! Mindenki vidám és lelkendezik! Öröm honol minden szívben. Megszületett a világ Megváltója. Eljött Isten közénk! Isten csókot lehelt az ember homlokára. Kibékült az ég a földdel! A bűn szörnyű sötétségét egy nyögdécselő gyermek arcának ragyogása száműzi a földről. Fénybe borul a lét: a remény és a bizalom fényébe. Isten alázata győz a gőgös halálon!
Isten emberré lett. Elfogadta, magára vette és viselte gyenge, törékeny emberi voltunkat. Egy lett közülünk. Elfogadott bennünket. Jézusban Isten láthatóvá vált számunkra. Krisztusban Isten emberszerető arca mutatkozott meg számunkra.
Tekintsünk mi is a jászolban fekvő kisded arcára, nézzünk szemébe, s ennek az isteni arcnak a mosolya bizakodó örömet, ujjongó vigaszt és reményteli boldogságot varázsol a mi arcunkra is. Örüljünk és énekeljünk mi is az angyalokkal: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!
Diósi Dávid
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/52-es számában.
