† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt.
Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!”
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.
Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?”
Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!”
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26–38
A mai nappal elérkeztünk advent betetőzéséhez, hiszen azon ritka alkalmak egyike a mai nap, amikor délelőtt még az adventi koszorú gyertyáinak fényében sütkérezve melegítjük szívünket-lelkünket, míg este már az élet Urának eljövetelét ünnepeljük. Talán hajlamosak vagyunk a mai nap fényében az advent 4. vasárnapját „lekicsinyelni”, hiszen mindannyian a szentestére hangolódunk. Mégis fontos lenne tudatosítani, hogy akármennyire is belengi mai napunkat a karácsony „előszele”, ahhoz, hogy méltóképpen tudjunk megérkezni, szükségszerűen el kell időznünk a negyedik gyertya fényénél, amely ki- és beteljesíti adventi várakozásunkat, önmagában egybeforrasztva hitünket, reményünket, örömünket a szeretet szent tüzében. Éppen ezért, ha figyelünk a mai nap evangéliumára, akkor rájövünk, adventi utunk végén a Szűzanyával találkozunk. Hiszen az angyali üdvözlet képe jelenik meg előttünk és arról az ígéretről hallunk, amely máig élő és éltető valóságként van jelen életünkben, Krisztus-követésünkben, és amelyre egy életen át készülünk. Hogy képesek legyünk el- és befogadni az Urat szívünk-életünk rejtett zugaiba, társul szegődik hozzánk a Szűzanya, aki számunkra az Istenre figyelés példaképe. Nagyon szépen fogalmazza meg ezt Ferenc pápa, aki azt mondja: „a Szűzanya fogjon kézen bennünket a karácsonyi készülődés e napjaiban, és segítsen nekünk, hogy fel tudjuk ismerni a betlehemi Gyermek kicsinységében az eljövendő Isten nagyságát”.
Most, amikor készületünk legvégéhez közeledünk, amikor már csak az utolsó simítások vannak hátra, amikor már minden készen áll az ünnepre, és már mindenki körömszakadtáig megfeszítette minden erejét, érdemes volna megállni. Megállni és elidőzni, ahogy Mária is tette, aki „gondolkodóba esett”, a görög Szentírás a dielogizeto kifejezést használja, ami azt is jelenti, hogy elgondolkodott, tanakodott, megfontolta. Ezt XVI. Benedek pápa úgy magyarázza, hogy „Mária bensőséges dialógust kezd Isten Szavával, nem siklik át rajta felületesen, hanem megáll és engedi, hogy szívébe hatoljon. hogy megérthesse, hogy mit akar tőle az Úr”. Nekünk is meg kell engedni, hogy a Szűzanya hitével és lelkületével kalauzoljon el bennünket a betlehemi kisded jászlához. Nekünk is újra fel kell fedeznünk a keresztény hit szépségét és örömét, amely teremtettségünk és megváltottságunk ajándékában gyökerezik. A mai nap nekünk is jó lehetőség, hogy elidőzve és megállva felélesszük és elsajátítsuk magunkban az Istenre figyelés és a rá való hagyatkozás művészetét. Hogy karácsonyunk és Krisztus-követésünk gyümölcsöző legyen.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/52-es számában.
