A bizánci művészet a kereszténység államvallássá való kikiáltásával egyidős és legkiemelkedőbb monumentuma a Hagia Sophia, amelyet méltán emlegetnek minden bazilika anyjaként. A Szent Bölcsesség nevet viselő templomot Jusztiniánusz császár szentelte fel 537-ben, amely az előtte tűzvész által megsemmisült templom helyére épült. Földrajzi elhelyezkedése miatt ezen templom a történelem viharainak és a vallások közötti ellenségeskedésnek a nyomait viseli magán. Az eredetileg keresztény templom volt már mecset, múzeum, 2020-tól pedig ismét mecsetként működik.
Írásunkban ezen építészeti remekműnek csak egy egészen kis részletével, egyik, az uralkodó Krisztust ábrázoló mozaikkal szeretnénk foglalkozni. Az általunk bemutatandó ikon egy mérföldkő. Finomságával és kidolgozottságával a bizánci művészet „reneszánszát” jelöli.
A Deësis mozaik, amelynek elnevezése „könyörgést” jelent, valószínűleg 1261-ben készült. A mozaik egy sorozat harmadik tábláját képezi, amely a felső karzaton található. Széles körben a Hagia Sophia legszebbjének tartják, a vonások lágysága, a humánus kifejezések és a mozaik tónusai miatt. Bár az idők folyamán erősen rongálódott, stílusa hasonlóságot mutat a 13. század végi vagy 14. század eleji olasz festőkéhez, mint például Duccioé. Ezen az alkotáson Szűz Mária és Keresztelő János Krisztusra figyelnek, mindketten háromnegyedes profilban. Az uralkodó előtt meghajolva, a Pantokrátor Krisztus közbenjárását kérik az emberiségért.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/48-as számában.
