Rómában tartják a Boldogasszony iskolanővérek kongregációjának általános káptalanját október 19-től november 17-ig. A káptalan tagjait november 13-án, hétfőn fogadta Ferenc pápa a Vatikánban. Hozzájuk intézett beszédében az alapító célkitűzéseit – nevelés, szolgálat és lelkiség – erősítette meg „a szív formálása, a szegénység szelleme és egymás meghallgatása” jegyében.
Átfogó pedagógia: értelmi nevelés és a lélek gondozása
„A Boldogasszony iskolanővérek 25. általános káptalanjukra azért jöttek egybe – kezdte beszédét a pápa –, hogy hálát adjanak a múlt és a jelen áldásaiért és hogy felismerjék kongregációjuk jövőbeli útját, alapítójuk, Boldog M. Terézia Gerhardinger öröksége alapján”. A nagykáptalant november 17-ig tartják, mely egyúttal az alapító boldoggá-avatásának a napja. „Na és hogy áll a szenttéavatásának az ügye?” – kérdezte őket rögtönözve a pápa.
Boldog Teréz élete tanúságtétel a hit átformáló erejéről, új utak megteremtésének bátorságáról és a fiatalok nevelése iránti elhivatottságról. Ő egy átfogó pedagógiát akart művelni, melyben az értelmi neveléssel együtt jár a lélek gondozása, az együttérző, felelősségteljes és Krisztus-központú emberek formálása, vagyis az együttérző szív formálása.
Szegénységben lehorgonyozottság: igazi szegénység nélkül nincs szerzetesi élet
„Az alapító Boldog Teréz nyomdokait követték a nevelés, a szolgálat és a lelkiség három útján, aki rendalkotmányuk szerint a közösségüket az Eucharisztiára alapozta, a szegénységben lehorgonyozta és Máriának ajánlotta”. A pápa megjegyezte, hogy „tetszik neki ez a szegénységben lehorgonyozottság, hiszen igazi szegénység nélkül nincs szerzetesi élet, mert az megszenteli és meg is őrzi az Istennek felajánlott életet. Ennek a szilárd alapján tudták az iskolanővérek bejárni az egész világot, tanúságot téve az evangéliumról, láthatóvá téve Krisztust a hit, remény és szeretet erényeivel telt jelenlétük által.
Az általános káptalan témája „A világot átfogó prófétai közösség tanújaként élni”, mely egyetemes jelentőségű a jelen időkben. A Szentírás gyakorta hivatkozik egyének és közösségek prófétai hivatására, akik támogatták a közösségi kapcsolatot Isten szent, hűséges népének különböző tagjai között. A pápa Jeremiás próféta példáját említette, aki azt a küldetést kapta, hogy Izrael népének a szenvedésével eggyé válva segítse őt abban, hogy felismerje a szövetségkötő Isten szeretetét és választ is adjon rá. Pál apostol is arra emlékeztette Róma első keresztényeit, hogy „sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak” (Róm 12,5). A kongregáció karizmája, hogy „mindenkit elvezessenek az egységre, amelyért Krisztus elküldetett” (vö. Jn 17,11). Mint az evangéliumi tanácsokra fogadalmat tevő nővérek már régóta kezdeményezői a megszentelt élet prófétai jellege elfogadtatásának, mely élő emlékezete Jézus, az emberré lett Ige élet- és cselekvésmódjának, az Atya és a testvérek előtt. Ezáltal odaadottságuk már nem csak annak az ajándéknak a jele, amivel önmagukat felajánlották az Úrnak, hanem annak a készségnek is, hogy Őbenne minden testvérüket és nővérüket szolgálják.
Miközben a kongregáció új útjait keresi az alapító által rögzített szilárd alapokon, a pápa arra biztatta a káptalan tagjait, hogy továbbra is maradjanak az evangéliumi szolidaritás bátor tanúságtevői a mostani világ széttöredezettsége közepette. Ez még nagyobb felelősséget ruház rájuk az egyház jelenlegi szinodális útja során. Káptalanjuk alkalmas lehetőséget kínál arra, hogy még figyelmesebben hallgassanak a Szentlélekre és egymásra, hogy megerősítsék a közösség egymást közti testvéri kötelékeit, mint Krisztus Testének a tagjai.
Hallgassuk meg, ami eljut a szívbe és ha kell, akkor feleljünk rá!
Ferenc pápa erőteljesen kihangsúlyozta ezt a meghallgatás szót, mely nemcsak a rend tagjaira, hanem mindenkire vonatkozik. Nehéz dolog egymást meghallgatni, de az Úr másokon keresztül is beszél. Igen, hallgassuk meg a másikat, de közben ne azon gondolkozzunk, hogy mit is válaszoljak neki! Hallgassuk meg, ami eljut a szívbe és ha kell, akkor feleljünk rá! Az ilyen meghallgatás egy erény, amit gyarapítani kell a megszentelt élet közösségeiben. Egyidejűleg ez segít felismerni, hogy miként lehet hatékonyabban tanúságot tenni az evangélium öröméről, főként a nevelés apostolkodása terén és Isten népének sokféle szolgálatában. Végezetül a Szentatya megköszönte látogatásukat, a Szentlélek bőséges ajándékait kérve a káptalan tanácskozására és döntéseire, hogy az sok gyümölcsöt hozzon, köztük a meghallgatni tudást is.
Szűz Mária, az Egyház Anyja oltalmazza és segítse őket, legyen biztonságos vezetőjük az útjukon! A világon szerte élő nővérek megáldása után a Szentatya még megkérdezte tőlük: Hány nővér él a világon? – 1900, 1900! – válaszolták lelkesen a Boldogasszony iskolanővérek, majd a pápa cserébe azt kérte, hogy imádkozzanak érte.
Az általános káptalan egy hónapon át tartó római tanácskozásán 37 iskolanővér vesz részt 27 országból. A magyar rendtartományt Ivanics Andrea nővér, tartományfőnök képviseli és vele együtt tanácsosként van jelen Erős Renáta nővér. A káptalan helyszíne az iskolanővérek római központja. A Boldogasszony Iskolanővérek hatévente tartanak általános káptalant, amelyen minden tartomány választott és hivatalból jelenlévő képviselői révén vesz részt a káptalani munkában. Az általános káptalanok határozatokat hoznak és irányvonalat dolgoznak ki, amely alapján a rend a következő hat évben az alapító Boldog M. Terézia Gerhardinger karizmája szerint tölti be küldetését. Szintén az általános káptalan tagjai választják meg a Kongregáció új vezetését, amely a következő hat évben, a káptalani határozatoknak megfelelően segíti a Kongregációt Isten népének szolgálatában.
