Szentmisét mutattak be Rómában az 500 éve elhunyt Lászai János gyulafehérvári kanonok emlékére október 21-én.
Lászai János gyulafehérvári kanonok, penitenciárius halálának 500. évfordulója alkalmából Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, a szinóduson résztvevő magyar püspökök koncelebrálásával szentmisét mutatott be a római Szent István vértanú körtemplomban. Koncelebráltak: Német László belgrádi érsek-metropolita, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Pál József Csaba temesvári megyés püspök, Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök és tizenkét Rómában élő, illetve zarándokokkal Rómába érkezett pap.
A templom egyik legérdekesebb magyar emléke az 1523-ban elhunyt Lászai János római magyar gyóntatónak síremléke, mely a templom közepén található, márványfedelén a maga által írt sírfelirattal.
Kovács Gergely érsek homíliája
Natum quod gelidum vides ad Istrum Romana tegier viator urna Non mirabere si extimabis illud Quod Roma est patria omnium fuitque. Az 500 évvel ezelőtt megírt és Lászai János (1448–1523. augusztus 17.) gyulafehérvári kanonok, főesperes, apostoli penitenciárius sírkövére bevésett latin idézet évszázadokon át hirdeti az ő egyházhűségét. A sírvers tartalmas üzenete miatt több magyar műfordító megbirkózott, hogy anyanyelvünkre átültesse. A fordítások nyolc változatáról tudok, melyek szebbnél-szebb formában utalnak Lászai Jánosra, a nagy utasra, vándorra, aki itt, a Santo Stefano Rotondo bazilikában talált örök nyugalomra. Személy szerint Jászay Magda fordítását kedvelem: Ki a jeges Dunánál jött világra, Látod, utas, római sír takarja. Nincs min csodálkozz, ha arra gondolsz: Róma volt és marad mindnyájunk hazája. Lászai János a 15. század közepén „a jeges Dunánál”, a Tolna megyei László (Lázó) helyiségben született. Nagy humanista műveltségre tett szert, amiről szentföldi beszámolójában Felix Fabri így tanúskodik: „János főesperes úr igazán jámbor és nagy tudású férfi volt”. Fiatal korában az isteni gondviselés a korabeli magyar történelem nagy személyiségeivel hozta össze. Neveltetéséről nem más, mint Vitéz János nagyváradi püspök udvari papja, a később nyitrai püspök, Sánkfalvi Antal gondoskodott. Valószínű, hogy az 1467-ben megnyílt pozsonyi egyetemen tanult, majd a királyi udvarban káplánként szolgált. Mátyás király nemesi rangra emelte. Az egyházi hierarchiában is gyorsan haladt előre: Geréb László erdélyi püspök 1483-ban a gyulafehérvári székesegyház kanonokává és a mai Székelyföld nagyobb részét (Udvarhely, Maros-, Csík- és Gyergyó-kerület) egybefogó telegdi főesperessé nevezte ki. A jámborságáról ismert kanonok-főesperes két nagy zarándokútra vállalkozott. Az 1500-as szentévben Rómába zarándokolt, hogy az apostolok sírjánál imádkozzék bűnei bocsánatáért. Néhány év múlva Felix Fabri ulmi domonkos társaságában a Szentföldre és Egyiptomba 289 napig tartó zarándokútra ment. Missziós apostoli munkája miatt Kairóban letartóztatták, de pártfogói segítségével kiszabadult, és szerencsésen hazatért. Hálából 1512-ben a gyulafehérvári székesegyház északi részén felépítette a „boldogult lelkek kápolnáját”, Erdély legkorábbi reneszánsz építményét.
Kispapként ezen a kápolnán át vonultunk be a vasárnapi szentmisékre. A püspökkel keletkezett nézeteltérései miatt az idős és jámbor lelkületű Lászai János 1517-ben elhagyta Gyulafehérvárt és másodszor, immár végleg Rómába jött, hogy a magyar zarándokok gyóntatója, lelki gondozója legyen. Az 1523. évi pestisjárvány áldozata lett, és halála másnapján temették el ide, a Santo Stefano Rotondo bazilikába. Lászai János életútjából felidézett e néhány mozzanat is tanúskodik arról, hogy lelkipásztori érzékkel rendelkező és cselekvő papi méltóság volt, aki különös módon ragaszkodott Rómához, Róma püspökéhez. Jó és hasznos, ha a Ferenc pápa által óhajtott és javában folyó szinodális útjárás közepette felszítjuk magunkban a cum Petro et sub Petro lelkületet. És ma számunkra mit jelent „Róma”? Szinódusi kiscsoportos munkálataink során – helyi egyházunk szinodalitáshoz való viszonyulásának érzékeltetése végett is – nem mulasztom el felidézni a kommunista rezsim törekvését, hogy a katolikus egyházat elszakítsa Rómától. Főpásztoraink, élükön Márton Áron püspökkel, határozottan ellenálltak, vállalva a börtönt és a vértanúságot. Példájukat számos pap, szerzetes, sőt hívő is követte. Hadd említsem meg név szerint Lászai János azon gyulafehérvári kanonok-utódjait, akik hitükért, „Rómáért” életüket áldozták, elnyerték a vértanúság koszorúját: Boga Alajos kanonok-vikárius, Sándor Imre nagyprépost, titkos ordinárius, Macalik Győző kanonok, titkos püspök. Íme, Lászai János kanonok Róma iránti hűsége évszázadok múlva is példakép volt és marad számunkra. Emlékét hűségesen őrizzük Gyulafehérváron. Az általa építtetett „boldogult lelkek kápolnájába”, melyet ma Lászai-kápolnának hívunk, 1999. december 16-án ünnepélyes keretek között helyezték el a sírkövéről készített másolatot. Lászai János kanonok földi zarándokútja Rómában ért végett. Halálának 500. évfordulóján hálaadással emlékezzünk rá sírja közelében, imádkozzunk érte és egész Anyaszentegyházunkért, hiszen Roma est patria omnium fuitque.
A szentmise diakónusi szolgálatát gyulafehérvári főegyházmegyés kispap látta el: Kovács Alpár szovátai születésű, a Germanicum et Hungaricum növendéke, az asszisztenciának tagja volt továbbá Tóth Gellért-Huba miklósvári születési kispap is, aki most kezdte el római tanulmányait, szintén germanikus, tudtuk meg Kovács Gergely érsektől.
A szentmise után hárman közösen imádkoztak és rótták le kegyeletüket Lászai sírjánál.
Fotó: dr. Németh Norbert; Vatican News; Pápai Magyar Egyházi Intézet; Barna Miklós István.
Forrás: Pápai Magyar Intézet
