Október negyedikén kezdődött el a püspöki szinódus a Vatikánban. Arra kértük a szentatya kinevezettjeként részt vevő Pál József Csaba temesvári megyés püspököt, hogy reflektáljon az eltelt napok eseményeire.
Ez az első alkalom, hogy részt veszek egy püspöki szinóduson. Mondhatom már most az elején, hogy nagy élmény. A szinódust háromnapos lelkigyakorlat előzte meg. Ez is jelzi, hogy a lelki dimenzió nagy hangsúlyt kap. A szentatya sokszor hangsúlyozta, hogy Szentlélek nélkül nincs szinódus. Az igazi nagy újdonsága ennek a szinódusnak a módja, ahogy megéljük. Munka közben többször imaszünetet tartunk, hogy az együtt munkálkodás tényleg a Szentlélek szellemében történjen. Kis csoportos együttlétekben és általános nagygyűlés keretében dolgozunk. Körülbelül negyven kis csoport van a VI. Pál teremben. Kerek asztalok körül ülünk. Mindenik előtt táblagép van, azon keresztül vagyunk kapcsolatban a főtitkársággal, kapjuk vagy küldjük az információkat. Sokat vagyunk nyelvek szerinti kis csoportokban. Az együttlétünk neve: „conversatio nello Spirito”, ami nem csupán lelki beszélgetést jelent, hanem a Szentlélekre való mély figyelést, mintegy benne a Szentlélekben, az ő lelkületében, az ő szellemében való együttlétet. Nem csupán beszélgetésről van szó, hanem egész magunkat adjuk az egymás iránti tisztelet és bizalom légkörében.
Tudjuk a Galata levélből, hogy az öröm a Szentlélek egyik gyümölcse. A beszélgetéseinkben és a beszélgetéseink végén ezt az örömet tapasztaljuk. Valamiképpen így fejezhetném ki: azt tapasztaljuk, hogy ott van Jézus az ő Szentlelke által. Ez kegyelem. És az is kegyelem, hogy jóllehet nagyon különbözőek vagyunk, harmóniában tudunk együtt lenni.
Ez a szinódus a szinodalitásról szól, lebontva három alpontba: közösség, részvétel és misszió. Azáltal, hogy megéljük a szinódust, tanuljuk, gyakoroljuk az egyház szinodális stílusát, amelyet a mindennapjainkban kell megélnünk. Együtt járni, együtt gondolkodni, együtt imádkozni, együtt dolgozni keresztény módon. Egy lelki beállítottságról van szó, ami bizonyos értelemben megtérést igényel. Jézus stílusát kell hogy megtanuljuk. Jézus kell hogy a központba kerüljön mind a különféle megbeszéléseken, mind a döntések meghozatalában. Azt is mondhatnók, hogy a szinodalitás az a mód, ahogy a keresztények keresztény kérdésekről döntéseket hoznak.
A jézusi lelkület kialakításában Isten igéjének és az Eucharisztiának van fő helye. A szentmise lelkületével kell megélnünk a hétköznapjainkat is. A szentmisén erőt kapunk, hogy a hétköznapjainkban az evangélium szerint éljünk, ugyanakkor megünnepeljük azt, amit az Úr tett értünk, amikor megváltott, de azt is, ahogyan a hét folyamán vezetett.
Ezeken az együttléteken valóban a tisztelet és bizalom légkörét tapasztaljuk. Ebben a légkörben próbálunk teret adni Jézusnak közöttünk.
Közöttünk az egymásra figyelő, egymásban Jézust kereső lelkület valósul meg, amely közösséggé formál.
Újra hangsúlyt kaptak a kisközösségek. A közösség részben Isten ajándéka, részben feladat számunkra.
Mi az egésznek a célja? – Több célja is van, de a végső cél, hogy jobban tudjuk Jézust eljuttatni az emberekhez. Mert az embereknek Jézusra van szükségük, azoknak is, akik aktivak az egyházban és azoknak is, akik távol vannak az egyháztól.
Segítségünkre vannak a szeretet tanúságtételei, ahogy az első keresztényekről megjegyezték: „nézzétek, mennyire szeretik egymást. Az egyik kész életét adni a másikért.” Egymás hitén, egymás példáján épülünk.
+Pál József Csaba
Hazánkat az október 4-én kezdődött szinóduson képviseli a román püspöki konferencia részéről Kovács Gergely gyulafehérvári érsek, örmény apostoli kormányzó; a pápa által kinevezett tagként Pál József Csaba temesvári püspök, valamint Cristian Dumitru Crişan fogaras-balázsfalvi görögkatolikus segédpüspök, szakértőként pedig Csiszár Klára Antónia egyetemi tanár.
[…] közgyűlésének első ülésén, amit október 4. és 29. között tartanak Rómában. Korábban összefoglalta az első hét benyomásait, most pedig újabb gondolatait osztja meg a szinódus […]