Lisieux-i Szent Teréz a halálos ágyán így szólt: „Azt szeretném, hogy miután meghalok, rózsaszirmok hulljanak rám”. Innen ered, hogy ő a virágárusok, kertészek védőszentje. „Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a Földön.” Lisieux-i Szent Teréz ünnepnapja október 1.
Amikor Lisieux-i Szent Teréz hosszan tartó betegség, tuberkolózis, szenvedés és hosszú agónia távozott a földi világból, gyönyörű mosoly jelent meg az arcán. Szenvedései, agóniától eltorzult teste mögött láthatóvá vált a ragyogó szépség és békesség kifejeződése. Az arcán lévő mosolyt „isteni mosoly”-nak nevezik, ez emlékeztet mindannyiunkat, hogy valóban egy-egy istenarc van eltemetve minden emberben.
Rövid élete évszámokban: 1873. január 2. † 1897. szeptember 30. A kis út szentje a kármelita apáca volt, 24 éves földi élete nem bővelkedett történésekben, mégis X. Piusz pápa a modern idők legnagyobb szentjének nevezte, 1997-ben II. János Pál pápa a katolikus egyház doktorává avatta. Szent Kalkuttai Teréz anya Kis Szent Teréz iránti tiszteletéből választotta a Teréz nevet.
Teréz életével és gondolataival az élet értelmét és célját kereste. Olyan szentként tekintenek rá, akin keresztül áradni tud a földre az égi kegyelem. Írásaiból tudjuk, hogy ezt tekintette élete céljának: teljesen odaadni magát Istennek, a szeretet erejével megmenteni lelkeket. ,,Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön” — fogalmazta meg. Valósággal kereste a szenvedést, nem mazochista, beteg vagy kényszeres módon tette. A szenvedést eszköznek tekintette, amellyel a világért, az emberekért tehet. Arra jött rá, hogy a vértanúság, amire vágyott, sokkal hatékonyabb, ha ezt a hétköznapi élet kis dolgaiban folyamatosan gyakorolja. Szenvedései, önfelajánlása segítségével igyekezett kiegyensúlyozza a rossz cselekedeteket, és böjtjeit, fájdalmait, imáit, betegségeit, szenvedéseit és napi kis cselekedeteit ajánlotta fel. Ezáltal az átlagemberek átlagos életének értelmét találta fel és mutatta meg. Teréz számára az összes nehézség öröm volt, a világ jobbá alakításának eszköze. A keresztény misztika egyik jellegzetesen paradox sorát fogalmazta meg: „Az én vigasztalásom az, hogy a földön nincs vigasztalásom”.
Halála után Lisieux valódi szent térré, inspiráló–segítő hellyé változott, ahol jól érezhető egy gyógyító-formáló, áldott jelenlét. Teréz halálát követően, a szent közbenjárásának tulajdonítva csodás történések hatalmas áradata indult el. E közbenjárások máig tartanak, Teréz a legnépszerűbb szentek közé tartozik, akihez a rászorulók hatalmas tömege küld kérő imákat. Teréz a halálát megelőzően fontos és sokak számára megdöbbentő kijelentést tett: „…halálom után rózsaesőt fogok hullatni a földre.”
Ó, gyermek Jézus kis Teréze, kérlek szedj egy rózsát számomra a mennyei kertből, és küldd el hozzám a szeretet jeleként. Ó, gyermek Jézus kis Teréze, kérd meg Istent, áldja meg kegyesen azt, amit ma bizalommal a kezére adok (mondd el a kérésedet). Szent Teréz, segíts hozzá, hogy úgy higgyek Isten nagyszerű szeretetében, ahogy te, és követhessem az általad mutatott példát, a „kis utat” minden nap. Ámen.
Az imádságot Dorren Virtue adta közre. Megjegyzi, hogy aki 9-24 napon keresztül naponta igaz gyermeki hittel imádkozza, annak egy sárga rózsa fogja jelezni, hogy fohászát Isten meghallgatta. Beszámolók szerint a csodák valóban bekövetkeztek, a rózsák így, vagy úgy megjelentek az emberek életében megerősítésként, hogy az imájuk meghallgatásra talált.
