A négy évszázada született, katolikus hitéért vértanúságot vállaló Szent Pongrácz István emlékét őrzi és ápolja szülőfaluja, a dél-erdélyi kis katolikus közösség.
Szent Pongrácz István a kassai vértanúk egyike, aki két társával együtt a katolikus hit megőrzésének védelmében 1619. szeptember 7-én szenvedett vértanúhalált. Pázmány Péter már 1628-ban beindította boldoggáavatási perüket, amelyre csak 1905. január 15-én került sor. 1995. július 2-án, Kassa városában Szent II. János Pál pápa emelte a szentek közzé vértanútársaival együtt.
Az idei évben is lelkipásztorok és világi Krisztus-hívők gyűltek össze a több száz éves, egykori bulgarita kolostor templomában a szentmisét ünnepelni a kassai vértanúk emléknapján.
A szentmise szónoka Horváth István borbándi plébános volt, aki kétnyelvű szentbeszédében Szent Pongrácz István életének, hitéért meghozott áldozatának valós történelmi összefüggéseire mutatott rá.
Életre szóló üzenetet fogalmazott meg a hallgatóságnak, amikor elmélkedésének második részében Szent Pongrácz István erőforrásaira világított rá. Az Oltáriszentséggel való táplálkozásra, a Boldogságos Szent Szűz iránt táplált szeretetre és örök életbe vétett hitre és reményre. Bátorítva mindnyájunkat ezáltal a mélyebb elköteleződésre.
Szentbeszédének végén pedig a szónok megrendülése, mely hangján és arcán tükröződött, éreztette át a jelenlévőkkel, hogy hűségesen kell mindenkor hitünkhez ragaszkodnunk, még akkor is, ha ez nagy áldozatot kíván tőlünk.
A jelen lévő papság, az összegyűlt helybéli és máshonnan érkező hívek közösen imádkoztak és erősödtek meg hitükben, Krisztushoz való tartozásukban.
A templom és kolostor jelenleg felújítás alatt áll, lépésről lépésre haladva válik elérhetővé az idelátogatók számára. A szent tiszteletét és közbenjárásának hathatósságát fogja emelni a templomnak adományozott kassai vértanúereklye, melyet a nyár folyamán Kovács József plébános Tihanyban vett át. A templom felújítási munkálatainak befejeztével a templomban fogják elhelyezni tiszteletre.
A kassai vértanúk rövid története
Huszonnyolc évvel ezelőtt nagy esemény színhelye volt Kassa. Szent II. János Pál pápa szlovákiai látogatása alkalmával szentté avatta a három kassai vértanút: Körösi (Crisinus) Márk horvát származású esztergomi kanonokot, Pongrácz István erdélyi magyar jezsuitát és Grodeczky Menyhért lengyel születésű jezsuita szerzetest. Mindhárman életüket áldozták hitükért, meggyőződésükért.
Ismeretes mindnyájunknak, hogy Magyarországon és Erdélyben a XVI. és XVII. században a Habsburg-ellenes harcok állandó zaklatásnak tették ki és teljes bizonytalanságban tartották a lakosságot. Mohács után pedig a trónviszályok és a török megszállók kegyetlenkedései okoztak mérhetetlen nyomort és szenvedést az országban. Ehhez járult – mintegy betetőzve a bajokat – a XVI. században a nyugati kereszténység vallási megosztottsága, aminek következtében az addig egységes keresztény társadalom egész Európában válságba került. Elkezdődött a vallás megreformálása.
A reformáció Németországban Luther fellépésével kezdődött; onnan terjedt tovább Európa többi országába. Így Magyarországra és Erdélybe is – főleg a német lakta területekre. A másik reformátor, Kálvin Svájcban tevékenykedett. Az ő tanait főleg Magyarország és Erdély magyar lakossága között terjesztették. A reformációnak Kassán is sok követője akadt.
A katolikus egyház is felismerte a reformok szükségességét a vallási életben. Próbáltak is cselekedni ezen a téren. A vallás megújítására törekedtek az egyházon belül. Ugyanakkor a reformáció terjesztésének visszaszorítására katolikus intézményeket, iskolákat létesítettek, amelyekbe képzett szerzeteseket hívtak meg oktatói és nevelői munkára. Emellett a hívek körében lelkipásztori tevékenységet végeztek. Munkásságuk eredményesnek bizonyult. Éppen emiatt éleződött ki a harc egyes reformátorok és a katolikus vallás hirdetői között. Az ellenségeskedések nemegyszer tragédiához vezettek. Ez történt Kassán is 1619-ben – Bethlen Gábor erdélyi fejedelem felvidéki hadjárata idején, amikor az erőszakosságoknak három katolikus pap esett áldozatul
Pongrácz István volt a legidősebb a vértanúk közül. Régi magyar nemesi családból származott. Erdélyből, Alvincről került Kassára. A gimnáziumot Kolozsváron végezte, majd Brünnben és Prágában folytatta tanulmányait. A teológiát Grazban fejezte be. Pappá szentelése után Homonnára került iskolaigazgatónak. Később Kassára ment a városi kapitány meghívására, hogy ott a missziós munkában tevékenykedjék.
Leginkább Alvinczy Péter református prédikátor haragudott a jezsuitákra – különösen Pongrácz Istvánra és az ország minden bajáért és szenvedéséért a katolikusokat okolta.
A feszült légkör nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Bethlen Gábor hadainak kassai bevonulása után az események tragikus fordulatot vettek. A felkelő sereg Rákóczi György vezetésével 1619. szeptember 3-án érkezett Kassa falaihoz. A városi tanáccsal megegyeztek, hogy a lakosságnak semmi bántódása nem lesz. Ennek ellenére – miután szeptember 6-án bevonultak a városba – Rákóczi György parancsára mégis letartóztatták a királyi főkapitányt, Dóczy András generálist. A királyi házhoz pedig – amelyben a három katolikus pap tartózkodott – szigorú őrséget állítottak Rákóczi György három nap múlva magával vitte Dóczyt, aki a fogarasi börtönben nemsokára meghalt.
A bevonulás napjának szeptember 6-ról 7-re virradó éjjelén Bay Zsigmond prefektus vezetésével néhány hajdú megtámadta az őrizetben levő katolikus papokat. Arra akarták rávenni őket, hogy tagadják meg hitüket, és térjenek át a protestáns vallásra. Miután ezt elutasították, mindhármukat embertelen kínzások között megölték és holttestüket a közeli szennygödörbe dobták. A gyászos esetet a kassai tanács latin nyelvű jegyzőkönyve is feljegyezte. Magyar fordítása a következő:
„Ezután csütörtökön Rákóczi György kiküldött darabontjaival a generálist az erdélyi fejedelem nevében elfogatta s a lőcsei házba vitetve őriztette: szombaton pedig magával vitte, midőn éjjel, amely a szombatot megelőzte, a város előzetes tudta és beleegyezése nélkül a pápista papokat, két jezsuitát s harmadiknak a széplaki apátság kormányzóját, a Rákóczi gyalogosok prefektusa Bay Zsigmond (miként a hír mondja) felkoncolta és a kloakába dobatta: ahonnét azonban a tanács parancsára kihozattak és a földbe ásattak mégpedig éjnek idején.”
A tragikus eseményeknek tanúi is voltak. Ezeknek a vallomásait a kihallgatások során 1628. szeptemberében hivatalos oklevélben följegyezték. A vallomásokat Eperjessy István házgondnok és özv. Gadóczy Zsófia tette, akik az események idején a tett színhelyén tartózkodtak.
A három pap vértanúságának híre gyorsan elterjedt a városban. A szenátus elhatárolta magát az eseményektől, és a felelősséget Rákóczi György katonáira hárította.
A három vértanú tanúsága talán inkább szól a mának, mint a múltnak. Mindig is meg volt az értéke az önfeláldozó szeretetnek, azonban napjainkban is időszerűséggel bír önmagunk akaratáról való lemondás és a Krisztusért vállalt áldozat.
Segítsen bennünket életutunk áldozatainak megtételében közbenjárásával Szent Pongrácz István vértanú!
Kovács József plébános
