Idén negyvenöt fiatal vállalta a passióban való szereplést. A szereplők szentegyházi, kápolnásfalusi diákok, egyetemisták, dolgozó fiatalok, akik időt és energiát nem sajnálva nagy lelkesedéssel készültek a szabadtéri passió bemutatására. A 40 perces előadás zenére és pantomimre épülő produkció: Jézus szenvedéstörténetének első állomásával, a Jeruzsálembe való bevonulással kezdődik, aztán az utolsó vacsora, és a Getszemáni-kert jeleneteit idézi. Látni fogjuk Jézus elfogatását, Péter tagadását, Pilátus ítéletét, Veronikát, aki letörli Jézus arcát, a kereszthordozást, és a kereszthalált. Az előadás második felében Jézus feltámadását mutatjuk be, majd találkozásait látjuk Mária Magdolnával, az apostolokkal és Tamás apostollal. Az előadás Jézus mennybemenetelével, majd a Szentlélek eljövetelével ér véget. A szabadtéri passió rendezői a Szent Gellért Alapítvány vezetője, György Attila és felesége, György Ida, valamint Theil Emília. Zenei rendezője Ilyés Kinga. Az idei szabadtéri passió főszereplői: Jézus: Elekes Róbert, Mária: György Ida, Pilátus: Antal József.
Passiójátékunk tízéves, ezért idei előadásainkat különös hálával és Isten dicsőségére mutatjuk be. Bízunk abban, hogy a kedves nézők részesei lehetnek Jézus szenvedéstörténetének, és mély lelki élményben részesülnek a szabadtéri passió megtekintése által. Január végétől megkezdődött a szereplésekre való felkészülés, a csapatépítés, a szereposztás… és pünkösddel ér véget a 2018-as passiós évad.
Számomra a passió…
Számomra a passió nagyon sokat jelent. Valami szépet Istenért és valami izgalmasat a fiatalokért. Mindenféle élmények közül a legnagyobb: a körülöttünk levő fiatalok életébe belátni, gyönyörködni abban, ahogy „rámozdulnak” valamire, valami másra, mint ami a világ ajánl… hallgatni őket… megélni velük ritka szép pillanatokat, amikor megosztanak valamit abból az élményből, amikor megrezdült a lelkük… hinni abban, hogy ezeket a „mozgásokat” valaki… ő teszi… Bízni abban, hogy az az Isten, aki egy egy pillanatra megmutatta magát nekik, megmutatja majd akkor is, amikor már nemcsak Jézus passióját játsszák, hanem az igazit, a saját életük passióját. (György Ida)
A szentegyházi szabadtéri passió egy lehetőség a fiatalok nevelésére, amely az idén huszonöt éves Szent Gellért Alapítvány egyik célkitűzése. Mi feladatot adunk nekik, támogatjuk őket, megerősítjük abban, hogy jól csinálják. A többi a jó Isten dolga. (György Attila)
A passiójátszás ugyanakkor kemény munka: lelki és fizikai. A passiózás harc: minden évben megküzdeni a fiatalok bevonásával, a szerepek lefedésével, az előadások idejével és helyszínével. Az egyik legnehezebb: megküzdeni a minden évben aktuális zord tavaszi-téli időjárással. (Egyszer az előadás ideje alatt a keresztre feszített Jézust szó szerint belepte a hó.) (Gy. A.)
A passiózás családtag. Ott van az alapítványban, az otthonunkban, a kapcsolatunkban, a gyermekeink nevelésében. (Gy. I.)
Isten gondviselése, a Szentlélek Isten munkája ez az egész. Ifjú korunkban a néhai Portik Bakai Sándor plébános ificsoportjában színjátszottunk mindketten. Itt érhető tetten a Szentlélek. Valószínűleg a saját élményeink nyomán vezetett hasonló terekre. A drámázás, a misztériumjátszás ma is olyan módszer, amelyre a fiatal, ha úgy találkozik vele, nyitott. És ha játszik, megérintődik. Ezt igazolja a tíz év alatt (30-50) beérkező és szerepet vállaló fiatalok csapata. (Gy. A.)
Az évek során többnyire hárman rendeztünk: Attila, jómagam és Theil Emilia. Bízunk abban, hogy a fiatalok közül is akad, aki felvállalja majd a rendezést. Az a vágyam, hogy a szentegyházi szabadtéri passió éljen. Hitre, istentapasztalatokra, evangelizációra mindig szükség van az életünkben. Mi háttérbe vonulunk majd. Amennyiben ez Isten műve, hiszem, hogy az: lennie kell majd olyan fiataloknak, akik továbbviszik. Valamikor úgy gondoltuk tíz évig csináljuk. Ha most jönne valaki, aki átveszi, szívesen átadnám. (Gy. I.)
A szereposztás mindig nagyon izgalmas. A szerepek megtalálják és átjárják azt, aki játssza. Húsba vágóan formáló. A szereposztás azért változott minden évben, hogy többeknek adasson meg a különböző szerepek átélése. Van olyan fiatal, aki az évek során volt már apostol, Jézus, katona, nép, főpap… (Gy. A.)
Újdonság számomra az, hogy idén magam is szereplő leszek. A rendezésből ezért jócskán visszalépek. A Mária-szerep egyrészt nagyon közel áll hozzám. „Anyja vagyok” a társaságnak… és bár sokszor bábáskodtam egy egy Mária-karakter kialakításában, idén a magam Máriáját vihetem a darabba. (Gy. I.)
A passió fontos, mert van.
2009-ben kevesebben dolgoztunk a Szent Gellért Alapítványnál, így mondhatni, hogy talán nem volt más, akit megkereshetett Ida, a passiójáték „édesanyja”, azzal a gondolattal, hogy szeretne egy újabb misztériumjátékot, ami nagyobb lenne az addigiaknál, amelyek magyar szentek életét mutatták be. Szeretem a zenét, ezért viszonylag bő listám volt olyan meditációs számokkal, filmzenékkel, amelyeknek hangulatai jól passzoltak Ida zenei léleklátomásához. Nem is tudom, hogyan lehetne „rendes” szóval leírni azokat a hosszú délutánokat, amikor ott ült előttem, és szemén-szavain át áradtak és jutottak el hozzám azok a hangulatok, amiket talán nem is lehet mással jobban tükrözni, mint zenével. Ezek a gyökerek. Mozgássérültként elmondhatom, hogy a huszonkét darab zenei szám lejátszása alatt, amiket jelenetenként váltani kell, eljátszom és átélem, hogy Jézusként a főpapok előtt állok, hogy én vagyok a szigorú főpap, aki el akarja Jézust tüntetni a színről, én vagyok a 12 „buta” apostol, az áruló Júdás, az ostorozó katonák, az égbe emelkedő kereszt, a fiával szenvedő Mária, a zsidó népből sírrá változó Szentlélek. A passió tíz éve hűen szolgálja a Szent Gellért Alapítvány két célját, amiket nem is külön témákként említenék, hiszen természetesen kapcsolódnak: a fiatalok keresztény közösségi nevelése és a sérültek társadalomba való bevonása. A passió fontos, mert van. Van, mert fontos. Ilyés Kinga (zenei rendező)
Remélem, még sokáig lesz passió!
Egészen kisgyerekkorom óta részt vettem a Szent Gellért Alapítvány különböző programjain. Ahogyan az évek teltek, igyekeztem egyre komolyabb szerepeket vállalni. A passióhoz, úgy érzem, a múlt évre sikerült igazán felnőnöm. Nézőként addig is állandó tag voltam, az is mindig mélyen érintett, de a teljes élményért ennél több kell. Be kell vonulni a tömeggel Jézus mellett Jeruzsálembe, át kell élni apostolként az utolsó vacsora eseményeit, egy pillanatra kegyetlen katonák kell legyünk, Pilátusként döntést kell hoznunk, az egyetlen fiáért síró édesanya érzéseit kell éreznünk, segítenünk kell vinni a nehéz keresztet és Jézussal együtt mi is fel kell támadjunk. Ennyi minden kell ahhoz, hogy teljes átéléssel tudjuk ünnepelni húsvét szent ünnepét. Úgy gondolom, ez úgy valósulhat meg, ha részt veszünk lelkünk legmélyéből a misztériumjátékban, bármilyen szerepben is. Az idén a kendőjét nyújtó Veronika szerepe „talált meg” engem. Hiszem, hogy ez sincs véletlen. Most értettem meg valójában, hogy mennyire fontos lehetett Jézusnak abban a körülményben ennek az asszonynak ez a kicsinynek tűnő tette. Ő csak ennyit tudott tenni, de ez mindennél többet ért. A próbák, illetve előadások alatt én is ezt próbálom nyújtani. Egy kicsit magamból adni Jézusnak. Remélem még sokáig lesz passió, hiszen szükség van rá, hogy a fiatalok más nézőpontból szemlélhessék megváltásunk ünnepét. András Ibolya (19 éves)
Átélhetjük a jelentőst
Jézust alakítom immár másodszor a passióban. Az első főszerepem a 2016-os évadban volt, most ismét úgy alakult, hogy én alakíthatom. A Jézus-szerep, amelyet játszok, mindig nagyon megérint legbelül, mivel számos mozzanat összefüggésbe hozható az életemben történt eseményekkel. A Szent Imre Társulat csoporthoz 2013-ban csatlakoztam egy barátom és a hittantanárnő meghívására. Emlékszem, hogy abban az évben apostolként szerepeltem, akárcsak 2014-ben. A 2015-ös évben kimaradtam a passiózásból, 2016-ban először kerültem főszerepbe. 2017-ben negatív szereplőként, Pilátusként állhattam a színpadon. Azért járok passiózni, mert a húsvéti ünnepkör értelme átértékelődik bennem, sokkal szebbé válik. Azért tartom fontosnak a passiózást, mert manapság minden ünnep „értelme, értelmezése” eltűnik, de a passió által a lényegest, a jelentőst tudom átélni, nem pedig a szimbolikussal, a külsőségekkel foglalkozom (vásárlás, festett tojások, locsolás stb.) Az eddigi passiózás alatt sok élménnyel, baráttal és egy jó közösséggel gazdagodtam. Minden próba alatt valami újjal gazdagodik az ember. Az előadások, a kirándulások, a beszélgetések és a jó hangulat mindig segítenek abban, hogy miért van értelme ennek a passiónak, ennek a közösségnek, vagy hogy miért kell pont én a része legyek ennek a csapatnak. Elekes Róbert (23 éves)
Összeállította: Pál Emőke-Sarolta, a Szent Gellért Alapítvány munkatársa
