Szent István ünnepén szentelték fel Hargitafürdőn a magyar kormány támogatásával épített új pálos kolostort. Ez alkalom a Csíkszeredához tartozó településrész kápolnájának búcsúünnepe is volt, így nagyon sokan vettek részt az eseményen. Helyszűke miatt is az ünnepi szentmisét a kápolna melletti parkolóban kialakított oltárnál tartották. Az ünnepi liturgiát Kovács Gergely érsek a pálos rend magyarországi és lengyelországi elöljáróival, Tamás József nyugalmazott püspök-pálos konfráterrel és számos paptársával együtt mutatta be.
Ünnepi prédikációjában Kovács Gergely érsek Prohászka Ottokár 1893-ban mondott beszédéből idézve jegyezte meg: Szent István király a végtelenbe látó és az örökkévalóságba törő személyiség volt. Aki a végtelenbe akar látni, annak az Isten gondolatait kell átvennie alázatos hitben és első szent királyunk egyik fő jellemvonása az alázatos hite volt. Országot alapított és bölcs döntéseivel, hittel, felelősségtudattal mindig országa javáért cselekedett, ezért ma is kiváló példakép. „Az ember, különösen az, aki nagy eszméknek él, azt szeretné, hogy rövid földi pályafutása befejeztével maradjon valami utána… A pap templomot, óvodát épít, a polgármester leaszfaltozza az utat, a politikus törvényt módosíttat és hosszan lehetne sorolni, hogy mindenki igyekszik, hogy hagyjon maga után valami jót, szépet, hasznosat. Szent István királyunk országot alapított. De nem elég megalapítani, nem elég létrehozni valamit, azt meg is kell védeni, a megmaradását biztosítani kell. Mi így gondolkodunk-e? Mi mit teszünk annak érdekében, hogy amit létrehozunk, amit alkotunk, amit teremtünk, az megmaradjon? Vagy azt, amit örökségül kaptunk apáinktól, nagyapáinktól, őseinktől, azt az örökséget komolyan vesszük? Igyekszünk-e megőrizni, megtartani, óvni azt, vagy hogyha éppen úgy adódik, akkor könnyen lemondunk róla, mert valaki többet fizet érte, mert nekem abból hasznom van? Nehéz kérdések, de komolyak! Szent István király szeme előtt az országnak a java állott, nem a saját érdekei. Kiváló példakép mindenki számára ma is, főleg azok számára, akiknek hatalma van mások fölött, akiknek bölcs döntéseket kell hoznia a közjó, mások javára. Mindegy, hogy hol vagyok, mindegy, hogy mekkora és mi a felelősségem, de érzem-e döntéseimnek a súlyát? Mert nemcsak a vezető szerepet betöltő személyek döntéseitől függ a jövőnk, hanem attól is, hogy mit tesz a szülő az ő gyerekeiért. Milyen döntéseket hoznak a fiataljaink, a házastársak, minden egyes ember. Ott, ahol van, ahol él, ahol munkálkodik. Mit teszünk úgymond otthon önmagunkért és családunkért? Mit teszünk a közösségért, a közjóért, másokért. Hiszen tetteink, cselekedeteink igazolják vissza a hitünket. Tetteink kell megmutassák, hogy miben, kiben hiszek” – hangsúlyozta az érsek.
A szentmise végén felszólaló Arnold Chrapkowski pálos generális I. Remete Szent Pál ereklyéjét adományozta az új kolostornak. A lengyel rendi elöljáró szerint az új kolostor átadásával új korszak kezdődik a 2014-ben Erdélybe visszatelepedő pálosok történetében. Ám a kolostor falai nem elzárnak, hanem az itt élő szerzetesek által, akik Szent István király példáját követik a másokhoz fordulásban, Isten lelkületét továbbítják.
Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke felszólalásában a pálosok történetét is idézte. „Közel nyolcszáz esztendővel ezelőtt a Pilis volt a pálos rend bölcsője. A rend több mint ötszáz esztendő alatt lélekben és lélekszámban kiteljesedett a Kárpát-medencében, közel 250 esztendővel ezelőtt megtöretett, a lengyelországi Jasna Górában, a Fényes Hegyen 1382-ben alapított, és a Márianosztráról érkezett szerzetesek által benépesített kolostor jelentette azt a történelmi menedéket, ahol feltámadt, és napjainkra – íme – ismét hazatért, ismét fészket rakott a székelyek szent hegyén. Igen, a pálosok hazatérnek, mert történeti adatok igazolják, hogy 1352-ben Csíksomlyón már megtelepedtek. Boldogasszonynak szentelt monostorukat 1432-ben a tatárok feldúlták, s a romokat 1442-ben Hunyadi János erdélyi vajda a ferencesek gondjaira bízta. A csíksomlyói Szűz Mária és a częstochowai Fekete Madonna megoltalmazta a pálosokat azokkal az erőkkel szemben, amelyek meg akarták semmisíteni őket.”
Az Országgyűlés elnöke beszédében azt is hangsúlyozta: „ezer esztendő távlatából pontosan értjük, hogy Szent István nélkül nem jöhetett volna létre a keresztény Magyarország, és benne nem születhetett volna meg az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend sem. „Istennel élünk vagy nélküle? A válaszadásban a csendesen szemlélődő pálosokat Európa és Magyarország elöljáróinak kell tekintenünk, mert előttünk járnak azon az úton, melynek végén feltárulkozik az emberhez méltó válasz. Ez az út a megtisztulás, a via purgativa, a megvilágosodás, a via illuminativa és a tökéletesedés, a via unitiva útja. A pálosok az elmúlt közel nyolcszáz esztendőben végigjárták ezt az utat, és sorsuk annak történelmi bizonysága, hogy a hit és az összetartozás erejével szemben minden fegyver, minden pénz, minden propaganda végső soron hatástalan. Ezért a mai kolostor szentelése nem pusztán székelyföldi, nem pusztán magyar és lengyel ünnep, hanem örömhír is minden jóakaratú európai ember számára.”
A résztvevőket köszöntő Soltész Miklós államtitkár a pálosok nemzetépítő szolgálatát emelte ki, majd méltatta az eseményt Borboly Csaba Hargita megye Tanácsának elnöke, valamint Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere is. Bátor Botond immár nyolcadik éve Hargitafürdőn élő pálos szerzetes köszönetet mondott segítőiknek, az építést támogatóknak, majd ezt követte az új kolostor felszentelése.
A Macalik Arnold kolozsvári műépítész tervezte, 170 négyzetméter alapterületű, 660 négyzetméternyi hasznos felületű épület központi részén, a legfelső emeleten van a tetővilágítással ellátott kápolna, alatta a könyvtár, földszinten pedig a konyha. A körülöttük lévő térben lesznek a szerzetesek, valamint a lelkigyakorlatra érkező vendégek szobái és a közösségi terem.
„Nekünk az a célunk, hogy általában olyan vendégeket fogadjunk itt, akik elcsendesedésre jönnek, hiszen ennek a kolostornak nem csak az a szerepe, hogy a pálos szerzetesek itt éljenek. Szeretnénk fogadni embereket, akik eljönnek akár egy-két hétre, hogy »ideiglenes szerzetesként« velünk éljenek. Együtt imádkozzanak velünk, együtt dolgozzanak velünk. A kolostor miliője, az életünk imádságos jellege és a munka úgy hiszem, hogy bőven elegendő ahhoz, hogy valaki újból egy kicsit magára találjon, a Jó Istenre találjon.” Mondta az új kolostort bemutatásakor kérdéseinkre válaszoló Bátor Botond szerzetes azt is megjegyezve, hogy szerzetestársával, Szűcs Imre testvérrel otthonra találtak a Hargitán. Az új kolostorépület külső homlokzatának színe a hargitafürdői tájat idézi. Egy adottság volt számunkra, ugyanakkor jelentős kihívás is a kolostorépítés. „Azokkal a lehetőségekkel kellett számolni, ami rendelkezésünkre áll, hiszen ez egy nagyon meredek terület volt, és a két szint közötti különbséget valamilyen formában meg kellett oldani úgy, hogy maradjon meg a kolostornak ez a fajta kerengő jellege. Szerettük volna, hogy ne nyomja el a régebbi épületeket, a fák ide fognak nőni, így nem fog úgy kitűnni a többi épület mellől. Különleges, mert a főbejárat fölülről van, a kápolna mögötti jelenlegi kolostorként szolgáló házhoz, egykori plébániaépülethez híddal csatlakoztatva, és így megyünk majd lefelé. Ezeket a szempontokat kellett figyelembe venni, ráadásul azzal szembesültünk, hogy a terület nagyon laza, itt nem volt egy darab kő, egy szikla, nagyon mállott ez a kaolinos, agyagos föld, úgyhogy betonoszlopokat kellett a földbe fúrni azért, hogy ez az épület stabilan állhasson.”
Bátor Botond atya és Szűcs Imre testvér Hargitafürdőn plébániai tevékenységet is ellátnak. A hívek lelki gondozását és a közösségépítést is segítik. „Sok közös programunk van, zarándoklatok, kirándulások, a vallásos népi szokásokat megtartjuk. Például a kilencedeket, a Szent Család-kilencedet, házról házra megyünk és úgy imádkozunk. A Szent Antal-kilencedet is megtartjuk, a Szent József-kilencedet is, tehát nagyon jó kapcsolatot sikerül kialakítani az itteni hívekkel, nagyon jól érezzük magunkat. Nekünk a legfontosabb a közös imádság, ezt sikerül megvalósítani, hál’ Istennek, és erre törekedünk az új kolostorban is, ezért került az épület közepére a kápolna. A hely is csöndes, a szerzetességre alkalmas az egész környezet. Halljuk a patak csobogását, amint befolyik ebbe a kis tavunkba, amit még Rezső atyával alakítottunk ki”, mondta kérdéseinkre válaszolva Szűcs Imre pálos testvér. Magyarország területén jelenleg négy kolostorban, a világ 17 országában több mint 70 kolostorban élnek Boldog Özséb követői, a pálos szerzetesek.
Kép és szöveg: Csúcs Mária
