Hazatért egy szinte kétszáz éves irat

0
999

Az itt következő történet főszereplője a kolozsvári Szent Mihály-templom tornya, építésének története, amely Aáry Tamás Lajos közreműködésével éppen a Kolozsvári Magyar Napok alatt „kopogtatott”, a múlt egy kicsinyke dokumentuma révén.

A magyar napok programkavalkádjában egy biztos, nagy érdeklődésre számot tartó pontja volt Visky András új könyve, a róla való beszélgetés, a mi köreinkben e beszélgetés egyik résztvevőjét, Várszegi Asztrik bencés szerzetest nagy szeretettel és érdeklődéssel vártuk. Ott, a #főtér23 rendezvénytérben, a magyar főkonzulátus udvarán sok szál futott össze. László Attila főesperes-plébános számolt be a leletről, amelyet az előző napokban kapott a plébánia a református egyetemi tanár, a marosvásárhelyi születésű, Magyarországon élő Aáry Tamás Lajos ajándékaként: egy 1836-os nyugta.

Nagyon érdekes történetre bukkantunk, mesélje el ennek a lényegét!

Nagy-nagy szeretettel jövök mindig a Kolozsvári Magyar Napokra, a második óta rendszeresen itt vagyok. Nagyon gyakran hoztam programokat is. Az első az volt, amikor a Kozmutza Flóra siketiskolának a gyerekeivel beszélgettünk. Az első olyan program volt az, amit a Bánffy-palota udvarán tartottunk. Majd a siket gyerekeknek a rajzaiból csináltunk kiállítást a Szabók bástyájában. Kincses Kolozsvár-díjat kaptam a szervezőktől a napok támogatásáért. Ma már nem szervezek programokat, de továbbra is nagy-nagy szeretettel vagyok Kolozsváron mint itteni oktató a Sapientián és a protestáns teológián.

Évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy mindig keresek erdélyi, ezen belül kolozsvári tárgyat Budapesten vagy az interneten, vagy baráti társaságokban, vásárokon, antikváriumokban, és minden alkalommal hazahozok valamit Kolozsvárra, ami a kolozsváriaké. Egy ilyen internetes portálon találtam egy nyugtát 1836-ból, a kolozsvári eklézsia állította ki egy mesterembernek, kőrakó, kőfaragó mesternek, aki a Szent Mihály-templom tornyának az építése kapcsán kapott 50 koronát, pontosabban forintot, ötven aranyforintot. A nyugta egy nagyon szép vékony papír, megmaradt épségben, a hátán a latin nyelvű katolikus eklézsia kolozsvári pecsétje is majdnem épen megmaradt. Úgy gondoltam, ez sehol máshol nincs jó helyen, mint Kolozsváron. A főesperes úrhoz bejelentkeztem, nagy szeretettel adtam át. Nagy öröm volt számomra, hogy valami, ami Kolozsvár világához tartozik, Kolozsvár emblematikus templomához, visszakerül a kolozsváriakhoz.

Nagyon szépen köszönjük. Árulja el, hogy lehet ilyen kincsekre lelni?

Nem akarok az internetes portálnak feltétlenül reklámot csinálni…. Vaterának hívják, a vatera.hu oldalon bárki rákereshet. Megmondom őszintén, úgy találtam meg, hogy amikor 2020-ban a pandémia idején nem jöhettem haza édesanyámhoz Erdélybe, rettenetesen szenvedtem a honvágytól. Nem tudom leírni önnek, hogy ez milyen szenvedés volt. Ennek ellenére sikerült elérnem diplomáciai papírral, hogy a 2020-as Kolozsvári Magyar Napokon is itt voltam. Gergely Balázs nagy örömmel üdvözölt engem, azt mondta, hogy az egyetlen külföldi vendég voltam, aki a pandémia ellenére a különleges, csak háromnapos Kolozsvári Magyar Napokra is eljöttem. Teljesen véletlenül találtam egy Gy. Szabó Béla metszetet 4000 forintért, azaz 40-50 lejért vásároltam. Meglepett, hogy Gy. Szabó Bélát Magyarországon ennyiért árulják, és elkezdtem keresni az erdélyi alkotókat. Képzelje el, hogy most már egy száz darabból álló gyűjteményem van. Nagyon olcsón vásároltam Nagy Istvánt, Gy. Szabó Bélát, Zsögödi Nagy Imrét, Novotny Emilt, aki a század eleji, a marosvásárhelyi Bortnyik Sándort. Igaz, hogy ezek csak metszetei, linómetszetei, a festményei több millió forintot érnek. Amikor kerestem az erdélyi alkotásokat, beütöttem néhány olyan szót, ami nekem kedves: Erdély, Marosvásárhely, Kolozsvár, székely. Amikor van ilyen találat, én azonnal kapok értesítést. Így derült ki, egy kolozsvári okiratot kínáltak eladásra, nagyon olcsón. Úgy döntöttem, hogy ezt a nyugtát megvásárolom, és hazahozom Kolozsvárra.

A két évszázados nyugta fényképét Nagy Emőke levéltárostól, a Szent Mihály-plébánia levéltárának gondozójától kaptuk, tőle megtudtuk: az okmány e levéltárban, Kedves István korabeli plébános anyagai közt lesz elhelyezve.