El Greco, a spanyol manierizmus legnagyobb mestere 1541-ben született Krétán. Gyerekkoráról kevés adat maradt fenn, de mivel a szentek közül Assisi Ferencet festette meg a legtöbbször, sokan feltételezik, hogy a ferencesek iskolájában tanulhatott. A festészetet olyan nagymesterektől sajátította el, mint Paolo Veronese, Tiziano és Tintoretto. 1575-től Spanyolországban tevékenykedett, és ebben az időszakban köteleződött el a manierista stílus mellett. Alkotóéveiben egyaránt átélte a népszerűséget és a meg nem értést is. Folyton anyagi gondokkal küzdött, és labilis természete miatt kevés tanítvány maradt mellette élete végére. Ennek ellenére egyedi festészeti stílusa miatt széles körben ismertté vált. A következőkben egy olyan festményét szeretnénk bemutatni, amely egy ferences szentet, Sienai Szent Bernardint ábrázolja.
Az 1603-ban készült olajfestmény El Greco sajátos stílusában, nyújtott alakban ábrázolja a szentet, attribútumaival, az egyszerű szerzetesi ruhával, az IHS-jelvénnyel, Szentírással és a lábánál lévő püspöksüveggel. Ezek közül két attribútum gyökerét is egy-egy életrajzi esemény ihlette. Az első, az IHS monogrammal ellátott jelvény hittérítésének középpontját jelenti. Ugyanis Jézus nevét mint „fegyvert” használta a prédikációiban, amelyet egy pajzsra festve mutatott fel. Ezen pajzsot a későbbiekben a béke és a testvériség jelének tekintették. A földön fekvő püspöksüvegek pedig a visszautasított püspöki rangot jelentik. Bernardin ugyanis alázatossága és a szegénység megélése miatt nem akart ilyen címet elfogadni. Összességében kijelenthető, hogy El Greco, más munkáihoz hasonlóan, ezen festmény esetében is hiteles jellemábrázolást valósított meg, amikor Szent Bernardint megjelenítette számunkra.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/32-es számában.
