Fra Angelico, eredeti nevén Guido di Pietro, a szerzetességben felvett nevén pedig Fra Giovanni da Fiesole, 1395 körül született a Firenze melletti Vicchióban. Az olasz reneszánsz egyik kiemelkedő alakja. A művészettörténetben elterjedt nevét a kompozícióin sokszor megjelenő angyalokról kapta. A domonkosrendi közösségbe testvérével együtt lépett be. Művészi pályafutását mint miniatúrafestő kezdte el, és ezen a területen hamar elismertté vált aprólékos kidolgozása és élénk színhasználata miatt. Művei közül kiemelkedik élete egyik legfontosabb megbízatása, a vatikáni palota pápai kápolnájának a kifestése. 1982-ben Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta az évszázadokon át tisztelt „angyali” festőt. Jelen írásunkban olyan munkáját szeretnénk bemutatni, amely egy nagyobb alkotás részét képezi.
Nursiai Szent Benedek 480 körül született és 547-ben adta vissza lelkét Teremtőjének. „Ora et labora” jelmondatával megalapította a nyugati szerzetességet, amely nagy hatással volt Európa hittérítésében és a keresztény műveltség megalapozásában. A Szent Márk-katedrális és -kolostor díszítésének nagy része Fra Angelico munkájának köszönhető, amelyek közül az egyik a Keresztrefeszítés szentekkel. Ez a falfestmény Jézus halálát sajátosan, középkori szentekkel és rendalapítókkal együtt jeleníti meg. A jobb oldalon látható Szent Benedek, Szent Ferenccel és Szent Domonkossal együtt, más rendalapítók társaságában. Szent Benedek alakját a korabeli ábrázolásoknak megfelelően alkotta meg, sötét szerzetesi ruhában, pásztorbottal, ami a rendalapítók jelképe, és glóriával a feje körül. A portréábrázolás nagyon részletgazdag, és egy áhítattal eltelt bölcs férfit mutat be, aki érdekes módon nem Jézusra, hanem a kompozícióból kifele tekint. Ez az ábrázolás elsőre furcsának hathat, de úgy is értelmezhető, hogy Benedek az őt követőkre figyel, akik a távoli jövőben az ő útján követik majd Krisztust.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/28-as számában.
