Berobbant a nyár, az iskola véget ért, jöhet a vakáció. De hogyan építsük fel, hogy az gyermeknek-felnőttnek egyaránt jó legyen? Minden család más, másak a lehetőségei: van, ahol vannak nagyszülők, rokonok, van, ahol szűkösek a tárca engedte lehetőségek. A jó vakáció egyáltalán nem a pénztől függ! Hanem a szeretettől, amivel tervezik-szervezik, amivel fogadják a lehetőségeket. A Vasárnap Fókusz rovatának összeállításában az igazán fontos szempontokról olvashattak, most ezt egészítjük ki újabbakkal, ezúttal Kolumbán Rita gondolataival és ajánlatával.
Nyár: forróság, gyerekzsivaj, fagyi, ingerek, feladatok, logisztika, érzések. A várva várt vakáció sok szülőnek leginkább nagy kihívás, mintsem a feltöltődés időszaka. A mindennapi teendőink mellett a gyerekeink napi programját is teljes mértékben mi magunk kell szervezzük. Ez a kihívás olyakor feszültté és túlterheltté tehet. Ez az időszak azonban lehetőséget ad arra is, hogy jobban megismerjük gyerekeinket. A hétköznapok pörgésében alig jut időnk arra, hogy önreflexiót gyakoroljuk, és felismerjük érzéseinke,t és helyükre rakjuk őket. Sokunknak mindezek mellett kérdés az is, hogy hogyan csempészhetünk be a mindennapokba olyan programokat, beszélgetéseket, melyek lehetővé teszik az érzések felszínre hozását, és elősegítik a mélyebb kapcsolódást szülő és gyermek között. A következőkben olyan tippeket osztunk meg, melyek elősegítik ezt a kapcsolódást és beszélgetések indítását.
Színes érzések: A színek, árnyalatok segítik az érzéskifejezést. Séta vagy utazás közben kérdezd meg a gyereked, hogy milyen szín lenne ebben a pillanatban? Melyik az az árnyalat, amelyik leginkább kifejezi azt, ahogyan érzi magát. Ha egyből rávágja, hogy kék, ne elégedj meg vele. Kérdezd tovább. Próbálj közelebb kerülni a színhez és az érzésvilágához. Kérdéseidet kíváncsian és megértően tedd fel. Beszélgetés a cél, nem a vallatás. Kérdezd meg, hogy olyan kék, mint a reggeli égbolt, vagy inkább, mint a tenger vize, vagy a farmernadrágja? Ha úgy érzitek, hogy megvan az árnyalat, akkor beszélhettek erről tovább. Miért érzi úgy, hogy ez az ő árnyalata? Elégedett vele? Legszívesebben milyen szín lenne? A kérdések által rálátásod lesz arra, hogy hogyan is érzi magát, illetve, hogy hogyan szeretné érezni. Kérdezd meg, hogy mire vágyik. Mi kellene teljesüljön ahhoz, hogy a vágyott szín fejezze ki a hangulatát. Légy bátor! Oszd meg te is vele, hogy milyen szín lennél. Szülőként néha nagy kihívás vállalni a valós érzéseinket gyerekeink előtt. Pedig az érzéseinknek van helye a kapcsolatban, sőt tisztázásuk, megjelenítésük építi a kapcsolatot, és azt üzeni a gyerekeknek, hogy teljesen rendben van az, ha események, állapotok befolyásolják az érzéseket. Ha már megtudtuk, hogy ki milyen árnyalat, szín lenne, felmerülhet a kérdés, hogy mit kezdhetünk a felszínre hozott érzésekkel? Ne engedjük el őket, jelenítsük meg, dolgozzunk velük kicsit. Ebben csak a kreativitás szabhat határt. Vegyetek elő festékeket, lapokat és ecseteket, fessétek meg az árnyalatokat. Alkossatok közös érzésfestményt. Ha szabadban vagytok, alkossatok érzéskollázst levelekből, virágokból, kövekből vagy éppen abból, ami akad.
A hétköznapok sem egyformák, a mindennapi érzéseink is folyamatosan változnak. Az érzések színekkel való kifejezése része lehet a nyári rutinotoknak. Napi pár perc beszélgetés is elősegíti azt, hogy egymásra tudjatok hangolódni, és közelebb kerüljetek egymás érzésvilágához.
Kolumbán Rita
