A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat május 27-én és 28-án harmincegyedik alkalommal szervezte meg a Városligeti Gyermeknapot. A kétnapos, ingyenes gyermeknapi rendezvényre a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervezésében 36 moldvai gyerek részt vehetett a gyerekbarát, változatos programokon. Május 26-án éjfél körül Csík faluból, Pokolpatakról, Somoskáról és Klézséről indult a gyerekcsapat a kísérő tanárokkal. A gyereknap élményeiről a Pokolpatakon tanító Csiki Maria-Denisa írt beszámolót.
Csütörtökön éjfél körül indultunk Budapest felé. Annak ellenére, hogy egyesek már este 7 órától a Magyar Háznál várakoztak (persze, ettől még nem jött hamarabb a busz), senki sem volt fáradt, és csak reggel öt körül aludtunk el. Szombaton mindenkinek sikerült jó korán felkelni, így már mind felpörögve mentünk reggelizni. Ezután meglátogattuk a Néprajzi Múzeumot, ahol, sok más mellett, néhány csángó viseletet bemutató képet is találtunk, illetve mi is készítettünk néhány képet. Miután visszatértünk a parkba, csapatokra oszlottunk: a fiúk többsége és néhány lány focizni indult, a többiek a kísérőkkel más helyeket látogattak meg.
Az ugrálóvárak nagyon népszerűek voltak (főleg a 6-8. osztályosok körében), de a legtöbb időt természetesen a Vidámparkban töltöttük, ahol a gyerekek bátrabbak voltak, mint a kísérők, és mindent (de tényleg mindent) kipróbáltak, függetlenül attól, hogy milyen magasságba emelkedett, milyen gyorsan pörgött. Nagyon sokan betértünk a Biztonságos Internet Sátorba, ahol feladatokhoz kötött tombola-sorsolás volt: ha nem lett volna vége a programnak, talán még most is ott lennénk. Többször visszamentünk fotózkodni.
Vasárnap is fényképezkedtünk egy sort a vár udvarán, és meglátogattuk a Magyar Honvédség sátrait, kipróbáltunk pár lőfegyvert, beöltöztünk vegyvédelmi ruhába, beülhettünk pár járműbe, illetve kipróbálhattuk, milyen gumibottal ütni pajzsot (röviden: nagyon hangos). Ezután még kipróbáltuk az ökölvívást is (edzőnk is volt: Erdei ,,Madár’’ Zsolt profi ökölvívó világbajnok személyében), és még maradt időnk ismét elmenni a Vidámparkba, majd körbesétáltuk a Nemzetek Utcáját is.
A visszaúton a jókedvű, nevető, de fáradt csapat szinte végig aludt. Rengeteg kellemes emlékkel, élménnyel tértünk haza, illetve pár új baráttal is gazdagodtunk. Egy kérdés maradt a végére a gyerekektől: ,,Mikor megyünk még?”
Csiki Maria-Denisa
