A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye 1887-1902 között regnáló bíboros-püspökére, Schlauch Lőrincre emlékeztek május 17-én születésének közelgő 200. évfordulója alkalmából.
A kiállítás nyitóünnepségét a 31. Festum Varadinum keretében, május 17-én, szerda délután tartották. Böcskei László megyés püspök megnyitó beszédében felidézte: amikor a püspöki palota funkcióit tervezték, arra törekedtek, hogy az épület legyen vonzó és befogadó, ugyanakkor üzenetet is sugalljon a ma élők számára, olyan személyiségeket kiemelve, akik egyházmegyéért, a közösségért, a magyarságért, a fejlődésért dolgoztak. Azóta is bővül a látnivalók sora. A Patachich Látogatóközpontban, az első emelet egyik folyosóján a püspökök galériája látható, ahol Ipolyi Arnold után mindjárt Széchényi Miklós következik. A hiány magyarázata: Schlauch Lőrinc monumentális portréja, Benczúr Gyula alkotása, az egyik nagyteremben tekinthető meg. A bíboros-püspök most emlékszobát kapott, különleges tiszteletben részesül, hiszen vele mindjárt a földszinten, a Szent László-terem mellett találkozik a látogató.
A palota földszintjén berendezett kiállítás apropóját az adta, hogy közkinccsé tették Schlauch Lőrinc kései, oldalági leszármazottjainak adományát, azt a Madonnát kisdeddel ábrázoló monumentális olajfestményt, amely a bíboros regnálása idején a palotát díszítette. A katalogizált képet a velencei akadémián nevelkedett romantikus festőművész, Molnár József készítette.
Az emlékszoba ünnepélyes megnyitásakor Böcskei László felolvasta azt a levelet, amelyet 2022. december 3-án kapott Essenből, László Zsuzsannától. A levelet az irattár fogja őrizni, mondta a főpásztor, hogy a Schlauchra vonatkozó iratok közt archiválják. A levelet író László Zsuzsanna egy nagyon szép és értékes festményt kívánt a püspökségnek adományozni: Molnár József muzeális értékű Madonnáját, karján a gyermek Jézussal, amely Schlauch Lőrinc magángyűjteményéből, örökségként jutott ükanyjához, a bíboros nővéréhez. Tőle örökölték tovább anyagi ágon, így került végül László Zsuzsanna tulajdonába.
Nagymamája, aki a temesvári zárda növendékeként sok vakációt töltött a váradi rezidencián, sokat mesélt nekik Schlauchról. Végtelenül szerette, tisztelte, büszke volt rá. László Zsuzsanna az 1970-es években Németországba került, a festményt a bátyja, Lannert István Aradon őrizte. A nagymama iránti szeretet vezetett oda, hogy az alkotást méltó helyre, úgymond haza juttassák, ezért ajánlotta fel azt adományként a váradi püspöknek. Böcskei László és Lakatos Attila gyűjteményvezető elutaztak Aradra, megismerték a képet őrző 90 esztendős Lannert Istvánt. Elhozták a képet, restauráltatták a képkerettel együtt.
Lakatos Attila a megnyitón arra hívta fel a figyelmet: Molnár Józsefről keveset beszélünk, noha nélküle nem lett volna magyar nemzeti festészet a 19. században. A Madonna jó példa arra, hogyan lehet a szép olasz reneszánsz hagyományokat a magyar nemzeti jelleggel ötvözni úgy, hogy abból remekmű szülessen. Schlauch püspök kifejezetten kedvelte munkásságát.
Felhívta a figyelmet a kiállítóteremben látható értékes bútorra is, amelynek különleges, személyes vonatkozását az adja, hogy a bíboros címerével díszített, a szatmári püspöki időszakából való. A gyűjteményvezető hangsúlyozta, hogy a bíboros az egyházi és mecénási tevékenységén túl jó érzékkel megsejtette, hogy a technikai fejlődés, a társadalmi haladás gyökeresen meg fogja változtatni a világot, de istenhit nélkül mindez katasztrófa felé sodorja az emberiséget a 20. században.
Schlauch Lőrinc életéről Martin Roos ny. temesvári püspök beszélt. A csanádi egyházmegye papnövendéke volt, egy ideig Temesváron tanított egyházjogot és történelmet. 1887-ben nevezték ki váradi püspöknek, ezt megelőzően a szatmári egyházmegyét vezette. A nyugalmazott püspök utalt Schlauch Wolafka Nándor váradi kanonokhoz fűződő barátságára. Temesváron temették el 1902-ben.
Fodor József váradi általános helynök, nagyprépost Schlauch Lőrinc számos megvalósítása közül kiemelte, hogy plébániatemplomot emeltetett Biharpüspökiben, neki köszönhető Szent László hermája, a székesegyház előtt lévő szobra, a Petőfi-park, a múzeum régi épülete.
Az ünnepség az első emeleten folytatódott, ahol termet avattak a püspöki palotában az évszázadok folyamán kibontakozott komolyzenei tevékenységnek: bútorok, régi kották és egy hegedű is ki lett állítva, melyet Artur Kaganovskiy hegedűművész ajándékozott Böcskei Lászlónak. A művész és felesége, Kaganovskiy Eszter brácsaművész rövid műsora tette teljessé az élményt.
A rendezvény végén a festményt adományozók, László Zsuzsanna és Lannert István, a püspök nővérének leszármazottai elmondták: egyszerre fájó szívvel, ugyanakkor boldogan adományozták a váradi püspökségnek a képet, amelyet Lannert István „életem szentképe”-ként említett. Ez most már a Lakatos Attila által felügyelt egyházi gyűjtemény megbecsült része. Az adományozók elmondták: méltó helyére került a festmény, amely nekik a gyerekkorukat, életüket meghatározta és kísérte, amely a püspök magángyűjteményének része volt. A kör mintegy bezárult azzal, hogy a kép visszakerült a püspöki palotába.
A festménnyel együtt Schlauch Lőrinc régi irodabútorai is a püspökség birtokába kerültek, ezekből, és a gyűjteményükben levő személyes tárgyaiból készítettek válogatást, amely bemutatja a nagyformátumú egyházfő történelmi jelentőségű nagyváradi működését.
Forrás: nagyváradi egyházmegye
