Az 1447. május 22-én Casciában elhunyt Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielőtt az egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. XIII. Leó pápa ,,Umbria gyöngyének” nevezte őt. Testét Casciában, az 1937–47 között épült Szent Rita-templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják. A brassói Szent Péter és Pál plébániatemplomban május 21-én az emlékét őrző Szent Rita-szobrot fognak megáldani a délelőtt 11 órai szentmise keretében.
Rita mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal az egy föltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával férje rossz természetét sikerült legyőznie, és lelkét Istenhez vezetnie. Halála után vágya szerint sikerült kolostorba kerülnie. Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett, s a belőle áradó szag miatt Ritát elkülönítették a nővérektől. Csak egy római zarándoklat alkalmával mehetett emberek közé, amikor az Úr Rita könyörgésére eltüntette a zarándoklat idejére a sebet, de úgy, hogy fájdalmai megmaradtak. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, amelyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját a szent nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg közbenjárására.
A szent életét sok csoda övezte, ezek közül az egyik a rózsa csodája, mely télvíz idején kivirágzott Szent Rita imájára. Erre emlékezve a brassói szentmise után a hívek egy-egy megáldott vörös rózsát vihetnek magukkal, mely a reménytelen helyzetekben bizalommal mondott imádság erejét szimbolizálja.
Ima: Szent Rita, te már sok emberen segítettél, és számtalan csodát tettél. Bizalommal jövök hozzád, és neked ajánlom kérésemet. Fogadd szerény és gyarló imámat, vidd Isten kegyelmi trónja elé, hogy hathatós közbenjárásod által meghallgatást nyerjen. Hiszen ismered az élet szorongattatásait, és megsegítesz mindenkit, aki benned bízik. Te, a ,,reménytelen esetek szentje”, ne engedd, hogy vigaszod és segítséged nélkül távozzak tőled. Ámen.
A ferencesek
