Az Erasmus+ mobilitási program keretén belül a gyulafehérvári papnevelő intézet három növendéke – Bakos Szabolcs, Kovács Nándor Hunor, Kováts Álmos-Botond –, illetve a kolozsvári didaktikai teológiai intézetből Boldi Tihamér harmadéves hallgató április 17–21. között részt vettek a Vácon tartott angol nyelvű Blended Intensive Programme (BIP) nemzetközi héten.
A program fő témája a gyermekek természet iránti szeretetre való nevelése volt (angol nyelven: Educating Children to the Love of Nature). A hallgatókat Bereczki Gyöngyvér kolozsvári kari titkárnő-könyvtáros kísérte el.
Az alábbiakban Kováts Álmos-Botond másodéves szeminarista beszámolóját olvashatják:
Elefánt a porcelángyárban. Valahogy így éreztem magam, amikor megjelentem első nap a programon. Ugyanis az előzőleg megtartott online ismerkedési napon hamar leszűrtem, hogy a résztvevők nagy része bölcsődei nevelő, óvodai pedagógus, tanító vagy pedig tanár lesz tanulmányai befejeztével.
Először lázadva tettem fel a kérdést, miért is vagyok itt. Aztán fokozatosan ráeszméltem arra, hogy nagyon is szükségem lesz az itt tanult pedagógiai fogásokra, ismeretekre majd a plébániai hittanórák folyamán, főleg a gyermekekkel való foglalkozás kapcsán.
A legfontosabb felfedezés az előadásokból az volt, amikor prezentálták, hogy egy adott történetet milyen sokféle módon lehet előadni: fakorongok felhasználásával, bábjátékkal, dramatizálással, árnyjátékkal, úgy, hogy a fóliából kivágott figurák valamilyen mértani formának kell megfeleljenek. Ez utóbbiban mi is kipróbáltuk magunkat.
Egy másik fontos tapasztalat volt, hogy élesben is kipróbálhattuk magunkat, hogy milyen az, amikor már nincs ott a „kötelező” szemináriumi lelki és szellemi program, és magunk urai vagyunk a lelki kertecskénk ápolásában is. Úgy gondolom, hogy ebben egyikünk sem vallott szégyent, bár még vannak botlások, de haladunk előre.
Továbbá jó volt találkozni, más kultúrát, nézőpontot megismerni, ugyanis a programban részt vettek a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola diákjai, de találkoztunk felvidéki magyarokkal, ugyanakkor észt, lengyel, spanyol, angol és szlovák anyanyelvűekkel is.
Öröm volt megtapasztalni a szervezők és a házigazda diákok vendégszeretetét, valamint nyitottságát.
Úgy érzem, hogy a résztvevőknek sikerült összekovácsolódnia. Élveztem, hogy mertünk egymástól kérdezni és személyesebb válaszokat is adni, hogy mertünk mélyebb társalgásokba is belefolyni és persze nem hiányozhattak a „világmegváltó” beszélgetések sem az esték folyamán.
Érdekességként talán megemlíthetem azt az estét, amikor egy asztalnál társalogtak a református lelkésznövendékek, a muszlim felekezetűek, a még hitüket keresők, az ateista világszemléletűek, illetve a katolikus papnövendékek és teológushallgatók. Egymás között meg is fogalmaztuk, hogy szinte minden jó vicc így kezdődik…
Ezután még jobban megerősödött bennem az a gondolat, hogy egy jó társasággal teljesen más kötelező programon részt venni. Tudtunk belső gyermekekké válni, amikor a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben egy gyermekeknek szánt programot próbáltunk ki. Csoportokra lebontva budapesti oktatási intézményeket látogattunk meg: a The British International Schoolt, az Orchidea Hungarian-English Bilingual Schoolt, valamint a Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnáziumot (Szabó Lőrinc Bilingual Primary and Secondary School).
Nagyszerű emberek között teljesen más Budapest utcáin sétálni, letekinteni a Sándor-palota tövéből a városra, keringeni Budapest óriáskerekén, vagy csak „egyszerűen lenni” a kollégium nappalijában, ami első este még elég tágasnak bizonyult, de a hét végére egyre több kollégista társult hozzánk.
Ha egy szóban kellene jellemeznem a hetet, ekképpen tenném meg: hivatáserősítés.
Hála Neked, Uram, a hétért, az emberekért, a találkozásokért!
Forrás: Kováts Álmos-Botond/seminarium.ro
