A temesvári egyházmegye fiatal szeminaristája, a kiskrassói születésű Branko Marian Duma, aki egy másik társával együtt Münchenben folytatja teológiai tanulmányait, lehetőséget kapott arra, hogy a virágvasárnapot, a nagyhetet és a húsvétot Jeruzsálemben, a Szent Városban, Megváltónk, Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának helyszínén töltse. Az alábbiakban a szent helyeken bemutatott liturgikus szertartásokat leíró rövid beszámolója olvasható.
A keresztények számára virágvasárnap jelzi a nagyhét kezdetét, felekezeti hovatartozástól és a húsvét dátumától függetlenül. Ebben az évben Jeruzsálemben tölthettem a nagyhetet, és részt vehettem az ünnepségeken.
Virágvasárnap liturgiái kora reggel a Szent Sír-bazilikában a pálmák megáldásával és az aedicula körüli körmenettel kezdődtek, majd a szentmisét ott celebrálták a világ minden tájáról érkezett számos pap és hívő jelenlétében. Ugyanaznap délután – egy ősi hagyomány szerint, amelyet Egeria beszámolójában is megtalálunk – ünnepi körmenetet tartottak Betfagéból Jeruzsálembe. A körmenet a hegy tetejéről indult, és a jeruzsálemi óvárosban lévő Szent Anna-templom udvarán ért véget. A pálmaágakat és olajágakat a jeruzsálemi latin pátriárka áldotta meg. Ez a körmenet Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásának állít emléket, ahogyan azt az evangélisták leírják (Mt 21,1–11; Mk 11,1–11; Lk 19,28–40; Jn 12,12–19). A jelen lévő, különböző korú és különböző országokból származó hívek csoportokban vonultak, és saját nyelvükön énekelték a Hozsannát és más dicsőítő énekeket. Itt csak néhány országot említünk: USA, Chile, Brazília, Argentína, Dél-afrikai Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Kamerun, Nigéria, Spanyolország, Portugália, Franciaország, Dánia, Németország, Magyarország, Indonézia, Fülöp-szigetek stb. Ami engem személyesen megérintett ebben a körmenetben, az maga az út volt, nevezetesen, hogy ugyanazon az úton jártunk, mint Jézus, és együtt örültünk a többi zarándokkal, akik Krisztushoz zarándokoltak, és együtt kezdtük a nagyhetet.
A triduum kezdetét nagycsütörtökön reggel a Szent Sír-templomban a krizmaszentelési misével, illetve az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisével ünnepelték, amely itt sajátosság. Ezen a szentmisén a papok megújították a szenteléskor tett ígéreteiket, megszentelték a szent olajokat, majd lábmosás következett, és a végén az Oltáriszentséget egy másik helyre vitték. Késő este Urunk szavai szerint: „[…] virrasszatok velem!” (Mt 26,38), a Gecsemáné-templomban szentmisét tartottak, ahol egy ősi hagyomány szerint „olvasmányokat, himnuszokat és antifónákat énekeltek”. A végén mindannyian csendes körmenetben vonultunk a Gallicantu-i Szent Péter-templomhoz, ahol az evangélium szerint Péter megtagadta Jézust: Erre már esküdözni és átkozódni kezdett: „Nem ismerem azt az embert!” (Mt 26,74).
Nagypéntek reggelén a Szent Sír-templomban, azaz a Golgotán ünnepelték Krisztus szenvedését. A szertartás csúcspontja az volt, amikor az a pap, aki a passiót olvasta, odalépett a kereszt helyére, és azt hirdette: „»Beteljesedett!« Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét” (Jn 19,30). Mély csend telepedett a templomra. Valamivel később este Krisztus temetését celebrálta a szentföldi kusztosz. A szertartás több felolvasásból és zsoltárból áll, a Szent Sír-templom különböző állomásain, amelyek közül az egyik a Golgotán van. Az egyik keresztről szimbolikusan levették a korpuszt, amelyet gyolcsba göngyöltek. A Megkenés kövén megkenték a korpuszt, ahogy az evangélium mondja: „Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni” (Jn 19,40). A testet ezután a sírba helyezték.
A Szent Sír-templomban régi szokás, hogy a húsvéti vigíliát szombat reggel tartják. Ezúttal is így történt. A húsvéti vigília szertartásai nem különböztek a megszokottól. A megszokás ellenére különleges élményt jelentett a helyi papsággal együtt részt venni a liturgiákon.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy Jeruzsálemben ünnepelhettem a nagyhetet és a húsvétot. Tartalmas napok voltak számomra és a hivatásom számára. Mint már említettem, különleges élményt jelentett elkísérni Jézust földi életének utolsó napjain itt Jeruzsálemben, átelmélkedni szenvedését, halálát és feltámadását, és ebből kiindulva életemet feléje irányítani.
„Sepulchrum Christi viventis et gloriam vidi resurgentis.” – „[…] surrexit, non est hic, ecce locus ubi posuerunt eum.” (Az élő Krisztusnak sírját, s a Fölkentnek láttam glóriáját.” – „[…] Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették!”)
Forrás: A temesvári egyházmegye honlapja
