Nagyheti utunkon, húsvét örömének teljesebb átélése érdekében gyakoroljuk az Istenbe, Isten csendjébe való elmerülést.
Egész éjjel enyhe eső. Igénylem, hogy tovább dolgozzam a meditáción – le a gyökerekig. A puszta passzivitás nem elég ezen a ponton. De az aktivizmus sem alkalmas. A szavak nélküli elmélyülés ideje ez, megragadni a benne, Istenben való semmiségem belső valóságát, benne, Aki Van.
Beszélni erről, szavakba önteni mindezt abszurdnak tűnik. Semmi köze a megragadandó konkrét valósághoz.
Az én imám a csendben való béke és küzdelem, hogy tiszta és igaz legyek, túl önmagamon, és kilépjek önmagam, az énem ajtaján, nem azért, mert én akarom, hanem mert hívnak, és válaszolnom kell.
Forrás: Egy év Thomas Mertonnal (A Year with Thomas Merton) (1965. április 4. – 97. oldal)
