Furcsa tárgyra figyeltem fel az elmúlt szombaton, amint előesti szentmisénkre megérkeztem. A Wuppertal belvárosi Szent Lőrinc-templom közepén egy állványon felállítva harangot lehetett látni. Közelebb érve feltűnt, hogy nem szokványos, fémből készült nyelv csüng alá a harang közepéről, hanem egy automata géppisztoly helyettesíti azt. A látványon elgondolkodva eszembe jutott az az izajási jövendölés, amelyet advent elején olvasunk a liturgiában: „Ők ekevassá kovácsolják kardjukat és lándzsájukat szőlőmetsző késsé. Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést.” (Iz 2,4)
Napjainkban különös üzenete van ennek a harangnak, hiszen az ukrajnai konfliktus következtében már több mint egy éve közel van hozzánk a háború réme. A média naponta eláraszt bennünket a két szláv testvérnép ádáz harcának borzalmával. De nemcsak Ukrajnában folyik ma háború a világon, hanem Szíriában, Maliban, Etiópiában, Jemenben és sok más helyen is „szólnak” a halálos fegyverek. Persze az Európa keleti részén zajló konfliktus jobban (meg)érint minket, mert térben közelebb van hozzánk. Naponta halljuk a nyugati hatalmak minél nagyobb mennyiségű fegyverszállítást sürgető retorikáját, de a fegyverszünetre való felhívást és békekötési kezdeményezés gondolatát csak Ferenc pápa és a magyar kormány tartja fontosnak. Nemrég ért véget a Német Katolikus Püspökkari Konferencia tavaszi gyűlése, amelynek végén a sajtótájékoztatón is inkább az önvédelemre való jogot és az azt támogató fegyverek létjogosultságát hangsúlyozták, mintsem a párbeszédre és a kompromisszumra való készség fontosságát. De akkor hogyan lesz béke? – kérdezi az egyszerű ember nap mint nap.
„Ne ölj!” – így szól az ötödik parancs. „You shall not kill” – olvasható a kiállított békeharangon. A testébe vésett betűk egyértelműen válaszolnak kétségeinkre. A harang keletkezéséről megtudtam, hogy a híres Kelly Family egyik tagja, Michael Patrick Kelly fegyverekből és világháborús lövedékekből öntette meg a harangot. Célja, hogy az erőszak nyelvét felváltsa a békére való felhívás. Mert béke csak akkor lesz, ha elhallgatnak a fegyverek, s az egymással ellenséges viszonyban lévő felek végre tárgyalóasztalhoz ülnek: az emberi életeket kioltó fegyverekből békére, egyetértésre hívó harangok keletkeznek.
2017-ben Michael Kelly valamelyik fellépésére utazva egy folyóirat cikkét olvasva felkapta a fejét egy híren, miszerint a huszadik századi két világháború kapcsán több mint 150000 harangot olvasztottak ágyukká és különféle fegyverekké. A hír olvasatán a zenész elborzadt és elhatározta, hogy a béke útját választja: Békeharangokat öntet, amelyeket különböző német városokban helyeztet el, felhívva az emberek figyelmét a háború borzalmaira és hatásaira.
Szándéka megvalósításához nagy kitartásra volt szükség, mert a harangokhoz csak eldobott, kiszuperált fegyvereket, ágyú- és golyómaradványokat akart felhasználni. Így jutott el Verdun-be, ahol az első világháború színterén német és francia elesett katonák ezrei nyugodnak, s ahol hektáronként kb. 50 tonna fémszilánk és háborús maradvány található még ma is. Engedélyt kérve a begyűjtésre bőséges nyersanyaghoz jutott. Majd harangöntő céget keresett és az első világháború végének századik évfordulójára el is készülhetett az első béke-harang. Michael Kelly akkor még nem is sejtette, mennyire időtálló üzenet terjesztésére vállalkozott. „Csak” emlékeztetni akarta a német nagyvárosok lakóit, hogy
ne vegyék magától értetődőnek a békét, hanem ki-ki a maga helyén tegyen is annak megőrzéséért.
Ahogy dalaiban is hangsúlyozta: „A béke ugyan nem minden, de béke nélkül már semmi sincsen…”
Lukács József
magyar lelkész, Köln
