A Hittan.ro internetes portál a közelmúltban Filmklub címmel új programot indított. Ennek keretében a szerkesztők előzetesen jelzett film megnézésére, majd arról való, a Facebook-on élőben közvetített beszélgetésre hívják a középiskolás és egyetemista fiatalokat. Az első ilyen alkalom február 15-én este volt, tizenhárom fiatal részvételével. A beszélgetők a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumból, a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceumból, a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumból, a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Teológiai Líceumból, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceum római katolikus teológia tagozatáról jelentkeztek, és a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karáról is részt vett egy másodéves hallgató. A megnézett és átbeszélgetett film A viskó volt, amelyet William Paul Young azonos című regénye alapján Stuart Hazeldine rendezett, és 2017-ben mutatták be először. A film középpontjában egy édesapa áll, aki megpróbálja feldolgozni lánya tragikus halálát, és ez az Istennel, a Szentháromsággal való különös találkozás által sikerül neki. A Hittan.ro szerkesztői minden élőben közvetített beszélgetés után külön is közzétesznek néhányat az ott elhangzott gondolatokból. A filmklub után az alábbiak kerültek megosztásra Facebook-oldalukon.
„Nekem az tűnt fel, hogy a Szentháromság személyei úgy jelennek meg, ahogyan Macknek szüksége van rájuk. Mintha hazaérkezett volna Mack is… Szerintem nagyon szép, hogy a Szentháromság tagjai másképp vannak ábrázolva, mert ez így a sokszínűséget reprezentálja.” (Csató Dorottya, Csíkszereda)
„Számomra a vízen járás volt nagyon szívmelengető, ugyanakkor elgondolkodtató is. Mert amikor a fájdalomra gondolt Mack, akkor szinte a pusztulást érezte magában, de amikor meghallotta Jézus hangját, akkor már biztonságban volt, és ráhagyatkozott. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a félelmünk felülkerekedjen rajtunk, mert az rosszra visz, eltávolít Istentől.” (Tankó Sára, Csíkszereda)
Nekem tetszett az, hogy az író, illetve a rendező fekete nőként ábrázolja az Atyát, mert én ebből azt szűrtem le, hogy mindegy a külső, mert nem az a lényeg, hanem az, ami belül van.” (Ionescu-Vas Norbert, Kézdivásárhely)
„Amikor Mack édesapja kisgyermekként jelenik meg, rájön, hogy neki is megtört lelke volt, így elindul benne a megbocsátás. De egy teljes utat kell bejárnia a Papával, ahhoz hogy tudjon igazán megbocsátani, és ezáltal megtisztuljon a lelke.” (Bali Alpár, Kézdivásárhely)
„Nekem az volt az egyik kedvenc jelenetem, amikor Mack a Bölcsességgel találkozott, és kérdezte, hogy hová való a lányának a gyilkosa, majd ismételgette, hogy »a pokolra, a pokolra«… Majd ő is a gyermekei közül kellett válasszon, és így megtanulta, hogy nem szabad ítélkezni az emberek felett.” (Konrád András, Csíkszereda)
„Felismertem magam a filmben, és el tudom képzelni magam sokszor Mack helyébe, hogy kell nekem is ez a sok bátorítás, hogy igen, merjek rálépni a vízre. Nagyon ajánlom a filmet, mert biztos vagyok benne, hogy a film megnézése után mindenki elgondolkodik. Vannak olyan jelenetek benne, amelyek megmozgatnak bennünk valamit, és ezáltal változhat a látásmódunk.” (Ionescu Sarah, Marosvásárhely)
Nekem az a rész tetszett a legjobban, amikor Mack meglátja a kislányát, és apaként megnyugszik, hogy jó helyen van, és nem szenved. Szerintem nagyon szép jelenet volt, amikor a Bölcsesség megmutatta őt neki és rájön, hogy nincs miért aggódnia. Mindenkinek ajánlom a filmet, mert biztos vagyok benne, hogy mindenkit elgondolkodtat, még azokat is, akiknek az elején előítéletük van, hogy Papa egy néger nő…” (Éltes Karola, Csíkszereda)
„Az én kedvenc részem az volt, amikor Papa megkérdezte Macket, hogy szeretne-e hazamenni vagy inkább ott maradna, és találkozna a kislányával. Papa azt mondta neki, hogy a kislánynak rengeteg ideje van, és bármikor találkozhat vele. Ez nagyon tetszett, és az a családias hangulat is, amikor újra összekovácsolódtak és a kórházban megbeszélték a dolgaikat.” (Beiland Patrícia, Nagykároly)
„Összességében nekem Mack útja tetszik, az, hogyan jut el a megbocsátásig és az elfogadásig, mert szerintem ezt nagyon sokunknak meg kellene tanulni, és követni kellene az ő példáját. Azért ajánlom bárkinek, hogy megnézze ezt a filmet, mert nagyon sok mindent megváltoztat bennünk és a dolgokat másként tudjuk ezentúl látni.” (Kovács Ágota, Nagykároly)
„Nekem az a kedvenc részem, mikor Mack belép a házba és Papa olyan barátian fogadja és megöleli. Én is tudom ajánlani a filmet a kortársaimnak, mert megtanít megbocsátani.” (Pakocs Zsuzsanna, Kézdivásárhely)
„Nekem az a rész tetszett, amikor a Mennyei Atya már férfiként jelent meg, és elvezette őt a kislányához és eltemette. Ez segített neki abban, hogy könnyebben elengedje. A másik az, amikor újra találkozott az édesapjával. Szerintem ez is segített Macknek, ugyanis ez is segített neki, hogy megbocsásson az édesapjának, és el tudja engedni a múltat.” (Tamás Alexandra, Szatmárnémeti)
„Nagyon tetszett Mack felesége, aki olyan személy volt, aki összetartotta a családot. Úgy gondolom, egy családban kell legyen egy olyan személy, aki összekovácsolja a tagokat. Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, mert mindenki megtanulhatja belőle, hogy hogyan bocsáthat meg valakinek.” (Bereczki Krisztián, Szatmárnémeti)
Forrás: Hittan.ro
