Február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét 26 évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa a szerzetesek világnapjává nyilvánította. Az évente ismétlődő ünnep az Istennek szentelt személyeket megállásra szólítja. Lehetőséget ad az Úrnak kimondott igen megújítására, a társakkal való találkozásra, akikkel közös szolgálatra kaptak meghívást.
Ezen a napon a szatmári egyházmegye területén működő római és görögkatolikus szerzeteseket hálaadásra hívta Schönberger Jenő megyés püspök a székesegyházba. Az ünneplés az örvendetes rózsafüzér elmondásával kezdődött, majd 11 órakor a szentmisében a jelenlévők hálát adtak a jó Istennek a szerzetesi hivatás kegyelméért, megköszönve életüket, szolgálatukat és új hivatásokért imádkoztak.
Homíliájában a püspök beszélt a szerzetesi életforma ajándékáról, a hármas fogadalom megtartó erejéről és az Istennek szentelt személyek küldetéséről.
Kedves szerzetes testvérek! A megszentelt életnek is mint minden életformának, vannak napos és árnyékos oldalai. Mindig fennáll nálatok is a kísértés, hogy az árnyékos oldalt emeljétek ki, és ne a naposat. Ez nem volna hozzátok méltó. Hagyjátok, hogy felülemelkedjen bennetek és közösségeitekben a szerzetesi hivatás szépsége, és valóban igaz legyen: ahol szerzetesek vannak, ott öröm van.
Ez a nap arra is jó alkalom, hogy megkérdezzétek magatoktól, milyen a hangulat a közösségeitekben. Megvan-e a hála, az isteni öröm a szívetekben? Ha ez megvan, akkor nem lesznek köztetek szomorú arcok, rosszkedvű és elégedetlen emberek, hiszen Krisztus követői vagytok. És szomorú arccal nem lehet az ő örömhíréről tanúságot tenni!…
Kedves szerzetes testvéreim és nővéreim! Ma a hívekkel együtt értetek imádkozva azt kívánom, hogy tegyetek tanúságot alázattal és egyszerűen arról, hogy a megszentelt élet értékes ajándék az egyház és az egész világ számára. Vigyétek el Krisztust a szatmári egyházmegye minden sarkába!
Szűz Mária, égi édesanyánk, járjon közben értetek az Úr Jézusnál, hogy tudjatok tanúságot tenni róla átalakult életetekkel, és örömmel haladjatok testvéreitekkel együtt a mennyei haza és az alkonyt nem ismerő világosság felé.
A liturgikus ünneplés után Schönberger Jenő püspök a Megmaradás Házába agapéra és kötetlen beszélgetésre várta a Szatmárra zarándokoló szerzetesközösségek tagjait.
„Szükségünk van virrasztókra, amikor alszunk — szükségünk van hívőkre, amikor kételkedünk, és imádkozókra némaságunk idején. Szükségünk van útitársra reményben és félelemben, azokra, akik ha fáradtak, sem adják fel, akikre támaszkodhatunk gondjainkkal, bajainkkal. Szükségünk van azokra, akikkel együtt eléd állhatunk, téged kérdezgethetünk és kérlelhetünk, akikkel hálát adhatunk és rendelkezésedre állhatunk. Szükségünk van másokra, mert ha őket szeretjük, szeretünk téged — s mert velük találkozva az úton, te erősítesz meg minket.”
Tyukodi Beáta
