† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben:
Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta:
„Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.”
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?”
Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: »Én vagyok.« És: »Elérkezett az idő.« Ne kövessétek őket.
Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.
De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek.
Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani.
Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”
Lk 21,5–19
A mai evangéliumi történet kiindulópontja a jeruzsálemi templom, amely Nagy Heródes bővítő munkájának köszönhetően gazdag pompának örvendhetett. Jézus egyrészt gyönyörködhetett a templom szépségében, másrészt bírálta azt a tendenciát, amely a külsőségekre helyezte a hangsúlyt, és megfeledkezett a templom valódi rendeltetéséről, az Isten imádásáról. Jézus egy sor szörnyűségről beszél: a templom pusztulásáról, háborúról, éhínségről, dögvészről, meghurcoltatásról, kiszolgáltatottságról, gyűlölködésről. Ezzel együtt bizalomra int: ékesszólást és bölcsességet adok nektek, egyetlen szál hajatok sem vész el a fejetekről, állhatatossággal őrzitek meg lelketeket. A külső biztonság ingatagsága és a belső bizalom közti kontraszt éltető feszültségét figyelhetjük meg.
Ezekben a hónapokban több dolog megingatja külső biztonságunkat: az energiaárak növekedése, a háború fenyegetése, talán családi konfliktusok, betegségek. Kiszolgáltatottnak, tehetetlennek érezhetjük magunkat ezekben a helyzetekben. Mégis van valami, amit szabadon megválaszthatunk: az Istenbe vetett bizalmunkat és az Úr Jézus követését. „Ne törjétek fejeteket előre, hogy védekezzetek!” – hangzik el az Úr Jézus szájából. Az életünk ezekben a kitettségekben nagyon könnyen védekezésbe mehet át, ahol a számunkra fontos dolgokat szeretnénk megóvni. Energiánkat arra fordítjuk, hogy védekezzünk. A szorongás, a félelem válik cselekvéseink mozgatórugójává. Ez érthető és természetes. Az Úr Jézus ezzel együtt arra hív, hogy a kihívásokkal együtt ne görnyedjünk meg, emeljük fel a fejünket, és tegyünk tanúságot a hitünkről: szeressük egymást! Ez nem azt jelenti, hogy nem kell kifizetnünk a számlát, ne használnánk gondosan javainkat, vagy ne érnének próbatételek. Ezzel együtt mégis megválaszthatjuk, hogy nem akarunk ezek puszta elszenvedői, áldozatai lenni, hanem szabadon szeretnénk ezekben a helyzetekben is Istent és embertársainkat szeretni.
Istenem, én a nehézségekben is téged követni és szeretni akarlak; történjen bármi is! Nem szeretném, ha bármi is megingatná a beléd vetett hitemet. Szenvedélyesen, szabadon és örömmel akarlak szeretni embertársaimban. Szabadon a viszonzás, az elismerés vágyától, vállalva azt is, hogy közben ellenállásba ütközik szeretetem. Add, hogy rajtam keresztül áradhasson a te ingyenes, nagylelkű, túláradó szereteted! Tégy engem leleményessé, kreatívvá, lelkessé, ügybuzgóvá akaratod teljesítésében! Ámen.
András Csaba SJ
Az írás megjelenik a Vasárnap 2022/46-os számában.
